Geoffroy Berthelot és Stephane Len, francia kutatók (IRMES Intézet, Párizs) legfrissebb kutatási eredményeiket az „Age” (Kor) c. szakfolyóiratban publikálták, az Amerikai Korosodási Társaság hivatalos kiadványában. A cikkben a szerzők az élvonalbeli atléták és sakknagymesterek teljesítményének evolúciójáról írnak.
A publikáció tartalma egybevág azzal az epidemiológiai megközelítési módszerrel, melyet az Intézet laboratóriuma fejlesztett ki, és amely azt sugallja, hogy a egyéni teljesítményekben beálló változások az élővilágot strukturáló fiziológiai törvényekhez kötődnek.
Az emberi képességet jellemző fiziológiás paraméterek (mozgékonyság, reprodukálás, vagy a célok teljesítésére való képesség) az életciklus folyamán fejlődnek. A fizikai és az intellektuális képességek ugyanazt a mintát követik, és a fogamzás pillanatában kezdődnek: Az egyes individuumok teljesítménye születéskor korlátozott, majd elér egy csúcsot, mielőtt a halál időpontjáig fokozatosan csökkenne. Az eredmények segítségével a két kutató több, mint 2000 atléta és sakknagymester karrierjét modellezte (egy 25 olimpiai sportágat átfogó panel felhasználásával). Ezzel azt demonstrálták, hogy a teljesítményben beálló változások és az egyének kora között egy egyszerű összefüggés van.
A tanulmány eredményei hitelesítik azt a modellt, amelyet korábban Moore publikált: Egy személy élete során végbemenő teljesítménybeli evolúció egy exponenciális növekedési görbét követ a csúcsig, mielőtt visszafordíthatatlanul esni kezdene, egy másik, immár negatív exponenciális görbét követve. Ezt a csúcsot a vizsgált olimpiai sportágak versenyzői átlagosan 26.1 éves korukban érték el: az atléták (26,0 év), az úszók (21,0 év) és a sakkozók (31,4 év).
Minden egyes adatbázis esetében az evolúciós görbe 91,7 %-os variancia tartomány reprezentánsa az egyének szintjén, és 98,5 %-os variancia tartományról lehet beszélni a sportesemények terén. Ezek a ciklusok más fiziológiai paraméterek esetén is megfigyelhetők, mint pl. a tüdőfunkció, vagy a kognitív (észlelő) képességek fejlődése esetében, sőt, a sejtek, organizmusok és populációk szintjén is, tükrözve az ilyen „fiziológiai törvények” fraktális tulajdonságait. (A fraktál jelentése = önhasonló, végtelen komplex matematikai alakzat, melynek változatos formáiban legalább egy felismerhető ismétlődés tapasztalható, pl. Mandelbrot-halmaz.)
A kutatás eredményei azt sugallják, hogy a technikai változásokat, az energia fogyasztást és a fejlődést erőteljesen befolyásolja az egyének teljesítménye. Ez a teljesítmény pedig az elmúlt évszázad során jelentős mértékben megnőtt, összehasonlítva a mai értékekkel. Kétségkívül, a korral összefüggő teljesítménybeli változások modellezése minden egyes személyre kiterjeszthető és elvezethet egy élettartam becsléshez is.
A francia tudósok által elvégzendő további kutatás ezeket a minősítő modelleket finomítani fogja, illetve a humán tevékenységek más területein is alkalmazni fogják őket (pl. tudomány, közgazdaságtan, ökológia..stb.); tesztelni fogják életképességüket, amely segíthet majd abban, hogy az embernek a környezetével való kapcsolatait értékeljék.
