A szexmunkások egészségének és biztonságának fokozása – innovatív kanadai modell

A Központ a „Nemek és Szexuális Egészség Kezdeményezés” (angol rövidítése: GSHI) c. programját elsősorban a HIV fertőzés terjedése miatt indította el nemrégiben. A HIV fertőzés világszerte vezető halálok a reproduktív korban lévő nők körében. A Kezdeményezés hidat épít a közegészségügy, a politika, a szociális epidemiológia és a minőségi kutatások között és arra törekszik, hogy a bizonyíték alapú és nemekre fokuszált HIV prevenció, kezelés és ellátás előrehaladjon. Továbbá, elősegíti azokat a kutatási együttműködéseket, amelyek révén azokat az egymást keresztező interperszonális, szociális, fizikai és politikai környezeteket tudják értékelni, amelyek alakítják a szexuális egészséget, a HIV/STI fertőzéseket (STI = nem úton terjedő fertőzés) és a marginalizálódott (a társadalom peremére szorult) nők és szexmunkások gondozáshoz, ellátáshoz való hozzáférést, mind helyileg, mind nemzetközileg.

Az Egyetem és a HIV/AIDS Kiválóság Központ GSHI programja által közösen készített minőségértékelő kutatási anyag a „Közegészségügy Amerikai Szakfolyóirata”-ban jelent meg.

A kutatók 39 olyan nőt kérdeztek ki, akik a szegénységben élő és drogokat használó szexmunkások számára biztosított alacsonyküszöbű, támogató „lakásprogram” segítségben részesülnek.

Ezek a programok, amelyeket a Kanada Brit Kolumbia tartományában található, Vancouver kikötővárosban működő „Atira Nőket Mentő Társaság” és a „RainCity Lakást és Támogatást Biztosító Társaság” (nőknek, hajléktalanoknak, drogosoknak, mentális betegségekkel és egyéb problémákkal küszködő embereknek jogi, lakhatási és egyéb segítséget nyújtó civil szervezetek) működtet, olyan innovatív ártalomcsökkentő modellek, amelyek elősegítik a legtöbb, a társadalom peremére szorult szexmunkás egészségét és biztonságát.

A biztonsági intézkedések magukban foglalják az alábbiakat:

• Csak nőket fogadó épületek (rezidensek és személyzet),
• Támogató vendégpolitika (ügyfeleket regisztráló recepció),
• Helyszíni videokamerák,
• Személyzet, amely erőszak esetén a rendőrséget hívja,
• Helyszíni egészségügyi és biztonsági erőforrások, beleértve az erőszakos ügyfeleket naponta regisztráló jegyzéket és az óvszereket.

A programok eddigi sikerességére alapozva ezeket a modelleket most azzal a céllal bővítik, hogy a Vancouverben működő „lakásprogramok”-on keresztül még több szexmunkást tudjanak elérni.

Fentiek megértéshez tudni kell, hogy Kanadában törvényesen engedélyezett a szexuális szolgáltatások vásárlása és eladása, de a szexmunkával együtt járó tevékenységek (pl. a nők erkölcstelenségre történő rábírása /kerítés/, a prostitúció nyilvános hirdetése, a nyilvános házak működtetése közösségi helyeken – köztük az autókban nyújtott szexuális szolgáltatások, amennyiben közösségi területen látható stb.) tiltottak. Kanadában általánosan elfogadott nézet, hogy a kanadai prostitúció „status qou”-ja problémás, de a teendőkkel kapcsolatosan nincs konszenzus.

A kutatás keretében meginterjúvolt szexmunkások korábban mindannyian az utcákon dolgoztak és elmondták, hogy az ún. támogató „housing programok” (lakásprogramok) mennyire megnövelték a saját kontrolljukat a szexmunka tranzakciók letárgyalása során, beleértve azt a képességet is, hogy a nem kívánt szolgáltatások nyújtását visszautasítsák, megtárgyalják az óvszerhasználatot és elkerüljék az erőszakos „ragadozó” ügyfeleket.

A megkérdezett nők véleményalkotásuk során figyelembe vették az ilyen környezetek által nyújtott biztonságnak azokkal a korábban nagyon korlátozott opciókkal szembeni kontrasztját, amelyek alapján kontrollálni tudták saját biztonságukat, amikor az ügyfeleket autókban és sikátorokban fogadták vagy a szolgáltatást igénybe vevő ügyfélnek az otthonában nyújtották.

„Ez a kutatás megmutatja azt, hogy a „biztonságosabb helyiségen belüli szexmunka területek” drámai módon csökkentik a szexmunkások egészségügyi és biztonsági kockázatait. Korábban már igazoltuk, hogy az utcán dolgozó szexmunkások helyváltoztatása és a biztonságosabb helyiségen belüli opciók hiánya közvetlenül emeli az erőszak és a HIV fertőzés kockázatának a mértékét. A bizonyíték egyértelmű: növelnünk kell a biztonságosabb szexmunka területekhez való hozzáférés lehetőségét és el kell távolítanunk a hivatalos kivitelezés és értékelés jogi akadályait.” – mondja Dr. Kate Shannon, a publikáció senior szerzője, a BC-CfE GSHI programjának az igazgatónője, továbbá a Brit Kolumbia Egyetem segédprofesszor asszonya.

A kutatásról szóló beszámoló publikációja az Ontariói Fellebbviteli Bíróság határkőnek számító döntését követően jelent meg, mely döntés jövő évtől kezdődően már lehetővé teszi a szexmunkások számára a „biztonságosabb helyiségen belüli területeken” való legális munkát. A Bíróság megállapította, hogy azok a törvények, amelyek megakadályozzák, hogy a szexmunkások egy fedél alatt dolgozzanak vagy biztonsági személyzetet béreljenek, nem tudják megvédeni a szexmunkásokat és súlyosbítják az ártalmakat.

„Olyan politikát alkottunk és olyan gyakorlatot valósítottunk meg, amely a nők választását segíti elő és biztosítja az egészségük és a biztonságuk megvédését. A nőknek joguk van irányítani a saját testüket. Úgy véljük, hogy a lakásprogram emberi jognak számít és ezért biztosítjuk egy ártalomcsökkentő keretmunkán belül a nőknek az erőszaktól való védelem terén a legalapvetőbb emberi jogaikat.” – mondja Amelia Ridgway, a RainCity Társaság menedzsere.

A megkérdezett nők úgy nyilatkoztak, hogy a „biztonságosabb szexmunka területek” csökkentik az anonimitás (névtelenség) és az izoláció (elszigeteltség) egy részét, melyek egyébként az utcai szintű tranzakciókat jellemzik és lehetővé teszik, hogy a helyszíni személyzet és munkások azonosítsák az erőszakos „ragadozó” ügyfeleket.

Hozzátették azt is, hogy a biztonságosabb területek, ahová a szexmunkások helyiségen belülre tudják vinni az ügyfeleket, a szexmunkások közötti szolidaritást fokozzák, illetve azon képességüket, hogy önszabályozóak legyenek a biztonságosabb „ipari sztenderdek” terén.

„A kutatás fontos eredményének számít a szexmunkások és a rendőrség közötti kapcsolat javulása is. Amint azt a bizonyítékok időről-időre ismételten mutatják, a jelenlegi kriminalizált törvények és ezeknek a törvényeknek az erőltetése kontradiktórius (ellentmondásos) kapcsolatot teremt a szexmunkások és a rendőrség között. Ezek az eredmények igazodnak a Vancouveri Rendőrség új irányelveihez, melyek szerint nem lehet zaklatni vagy letartóztatni a szexmunkásokat.” – mondja Dr. Shannon.

Az egyik szexmunkás nő a kutatásban ezt így magyarázza: „A sarkon vagy a kocsiban csinálva egész idő alatt félelemben vagyok, paranoiás vagyok a rendőrökkel kapcsolatosan és rettegek attól, hogy megbüntetnek. Most sokkal könnyebb. Jöhetek és mehetek (erre a biztonságosabb helyiségen belüli területre) és a rendőrök mindössze köszönnek nekem. Ez nagy különbség.”

Egy másik szexmunkás hozzátette: „Most a rendőrség csak ellenőriz és segít abban, hogy biztonságban legyek.”