A szívkoszorúér betegségek kockázatának csökkenése sokkal szorosabban kapcsolódik össze a HDL, a „jó, védő hatású koleszterin” funkciójával, mintsem azzal, hogy mekkora a vérben mért szintje, ahogyan azt korábban gondolták az orvosok – állítja egy friss amerikai tanulmány, amelyet a „New England Orvostudományi Szakfolyóiratban” publikáltak. A kutatást a philadelphiai Pennsylvania Orvostudományi Egyetem munkatársai végezték.
A felfedezés érintheti azon gyógyszerek fejlesztését, amelyek a HDL-t célozzák meg a szívbetegségek kezelése során.
A kardiovaszkuláris betegségek egyik fontos oka az ateroszklerózis, az erek elmeszesedésének is nevezett kórállapot, amelyet az olyan zsíros anyagokból, mint az LDL (alacsony sűrűségű lipoprotein), felépülő plakkok artériafalakon történő lerakódása okoz. Az LDL a lipid metabolizmus fontos része. Az általa szállított koleszterin létfontosságú a sejtmembrán felépítéséhez, egyes nemi hormonok, szteroidok termelődéséhez. A felesleges LDL azonban zsíros lerakódásokat képezhet az artériák falán, és az erek megkeményedéséhez, meszesedéséhez vezethet. A meszesedés szűkíti az ereket és növeli a szívinfarktus kockázatát.
Amikor régebben a kutatók felfedezték, hogy a nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) koleszterin vérben mért magas szintje a kardiovaszkuláris betegségek csökkent kockázatával van összefüggésben, igen nagy sietséggel fogtak hozzá a gyógyszergyártó cégek a HDL szérumszintjét megcélzó új gyógyszerek kifejlesztéséhez, hogy azokkal kezeljék a szívbetegségeket.
A legfrissebb kutatások azonban megkérdőjelezik, vajon valóban jó-e a betegek számára, ha gyógyszerekkel növelik a vér HDL szintjét. Az Egyetem Preventív Kardiológiai Központjának igazgatója, Dr. Daniel J. Rader és munkatársai az általuk lefolytatott vizsgálatban arra a megállapításra jutottak, hogy a HDL funkciójának egy speciális mérőszáma, amelyet „efflux-kapacitásnak” (kiáramlás-kapacitás) neveznek, sokkal szorosabban kapcsolódik a szívbetegségek elleni védelemhez, mint maga a vér HDL szintje.
Az efflux-kapacitás olyan mérőszám, amely azt mutatja meg, hogy a nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) mennyire megfelelően távolítja el a koleszterint a koleszterinnel telített makrofágokból, azokból a fehérvérsejtekből, amelyek az arteriális plakkokban felhalmozódnak.
A friss vizsgálatok azt sugallják, hogy valószínűleg a HDL funkcionálása, mintsem a vérben mért magas szintje az, amely hatással van a kardiovaszkuláris kockázatra, valamint a HDL-t megcélzó gyógyszerek hatékonysága, ezért határozta el Dr. Rader kollégáival, hogy az efflux-kapacitást fogják alaposabban vizsgálni.
„Kutatásunk az első, amely nagyszámú résztvevőkön vizsgálva a HDL funkció mérőszámát – vagyis a makrofágokból történő koleszterin eltávolító képességét – a kardiovaszkuláris betegségek mérőszámaihoz viszonyítja.” – közölte Dr. Rader a sajtó képviselőivel.
A kutatáshoz 203 fő, egészséges önkéntest vontak be, akiknél a nyaki verőerek „intima-media” (a verőér belső-középső) falvastagságát mérték meg, amely nem más, mint az ateroszklerózis, az érelmeszesedés fokának mutatószáma. A kutatók ezen felül további 442 fő, szívkoszorúér beteget is bevontak a vizsgálatba, illetve további 351 fő, szívkoszorúér betegség nélküli pácienst is.
Ahhoz, hogy a HDL efflux-kapacitását mindhárom csoport résztvevőinél meg tudják mérni, Dr. Rader és kollégái a vérmintákból nyert „validált élő rendszert használták, amely az apolipoprotein B-kivont szérum” makrofág inkubációját (érlelés) vonta magával.
(A vérben a különböző zsírok (lipidek) lipoproteinek formájában keringenek. A lipoproteinek fehérjekomponensei, szerkezeti egységei az ún. apolipoproteinek. Az apolipoprotein B, vagy rövidítve Apo B két formában létezik: Apo B-48 és Apo B-100. Az Apo B-48 a belekben képződik, és a kilomikronok (nagy lipoproteinek, amelyek a lipideket a májba szállítják) szerkezetének szerves részét képezi. A májban a szervezet „újracsomagolja” a lipideket, és kombinálja azokat az Apo B-100-zal (amelyet a máj termel), hogy így trigliceridben gazdag, nagyon alacsony sűrűségű lipoproteinek (VLDL) keletkezzenek. A véráramban az ún. lipoprotein lipáz (LPL) enzim eltávolítja a VLDL-ből a triglicerideket, így először közepes sűrűségű lipoprotein (IDL), majd alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL, „rossz koleszterin") jön létre. Minden VLDL részecskében van egy Apo B-100 molekula, mely a VLDL zsugorodásakor és koleszterinben gazdagabb LDL-lé alakulásakor visszamarad.)
Az eredmények egy inverz (fordított) kapcsolatot mutattak a koleszterin efflux-kapacitása és a carotid intima-media falvastagság között, mind a HDL koleszterinszintek kiigazítása előtt, mind utána.
A kor és a nem szerinti kiigazításokat követően, az eredmények szintén azt mutatták, hogy a növekvő efflux-kapacitás a szívkoszorúér betegség jelenlétének csökkent valószínűségéhez kötődött. A kötődés erőssége nem változott, miután az olyan tradicionális rizikófaktorokat, mint a HDL koleszterinszint, is figyelembe vették.
A kutatók azt is megállapították, hogy a férfiak és az aktuálisan is dohányzó résztvevők HDL efflux-kapacitása csökkent szintű volt.
Dr. Rader és munkatársai szerint, bár a koleszterin efflux (kiáramlás) csak egyike a HDL nagyon sok funkcióinak, és a koleszterin átviteli úton történő teljes áramlásnak csak egy kis töredékét reprezentálja, feltehetőleg mégis ez az az egy faktor, amely leginkább hatással van a szívbetegségek elleni védelemben.
Dr. Rader és munkatársai kutatási eredményei alátámasztják azt az elképzelést, mely szerint annak mérése, hogy miképpen funkcionál a HDL, sokkal megbízhatóbb információt ad, mintha csak a vérben lévő szintjét mérik, és Dr. Rader egyben azt is kihangsúlyozta, hogy a HDL funkcionálásának mérésére a HDL-t megcélzó gyógyszerek értékeléséhez is szükség van.
„A jövőbeni kutatások gyümölcsözőnek bizonyulhatnak a további HDL komponensek megvilágításában, amelyek meghatározzák a koleszterin efflux-kapacitását.” – összegezte Dr. Rader.
