Az „Amerikai Orvosi Társaság Szakfolyóirata”-ban (JAMA) megjelent egy cikk, amely arról számol be, hogy azoknál a betegeknél, akik rendelkeznek bizonyos génekkel vagy olyan specifikus faktorokkal, amelyek a vérrögösödést gátló gyógyszer, a clopidogrel használatával vannak összefüggésben, jóval magasabb a potenciális kockázata annak, hogy a szívkoszorúérbe behelyezett stenten belül vérrögösödés történik, mégpedig röviddel a behelyezés után.
A stent trombózis mortalitási aránya a 40 %-ot is eléri, továbbra is a perkután koronária intervenció (PCI) kiszámíthatatlan szövődménye maradt és a legtöbb stent trombózis a behelyezést követő első hónapban bekövetkezik (korai stent trombózis).
A cikk szerint: „A stent implantáció módszerével végzett perkután koronária intervenció (amely olyan eljárásokat foglal magában, mint a ballonos angioplasztika vagy a stent behelyezés, melyek során megnyitják a beszűkült szívartériákat) vált a miokardiális revaszkularizáció standard kezelési módszerévé, különösen instabil szívkoszorúér betegség esetén. A duális anti-trombocita terápia ellenére (angol rövidítése: DAPT, leggyakrabban aszpirin vagy clopidogrel gyógyszer), amely a PCI-t követően több mint 80 %-kal csökkenti a kardiovaszkuláris események előfordulási arányát, a határozott stent trombózis továbbra is komoly probléma maradt.
Dr. Guillaume Cayla, a párizsi Pitie-Salpetriere Kórház orvosa és mtsai elvégezték azon klinikai és genetikai faktorok, melyek a határozott korai stent trombózissal függnek össze, multi-központú értékelését, 2007. januárja és 2010. májusa között. A kutatók 10 franciaországi központból gyűjtötték be azokat az adatokat, amelyek 123 fő, PCI-n átesett, majd ezt követően (a stent implantációt követő 30 napon belül) határozott stent trombózist szenvedett betegre vonatkoztak, továbbá elemezték a betegek rendelkezésre álló DNS mintáit is. Az adatokat és a DNS mintákat 246 fő, szintén PCI-n átesett, de stent trombózist nem szenvedett betegével hasonlították össze. Előtte még elvégezték az összes beteg kor és nem szerint történő összeegyeztetését is. A primer kimenetelt, mint a korai stent trombózis előrejelzését, 23 genetikai variáns segítségével mérték fel.
A kutatók annak érdekében, hogy megállapítsák, mely klinikai, angiográfiai és genetikai változók kapcsolódtak függetlenül a korai stent trombózis bekövetkezéséhez, többváltozós analíziseket végeztek. Miután megvizsgáltak 23 genetikai variánst, felfedezték, hogy ezekből 15 gén esetében 3 genotípus kapcsolódott a clopidogrel metabolizmushoz és a trombocita (vérlemezke) funkcióhoz – CYP2C19, ABCB1 és ITGB3 -, melyek a korai stent trombózis szempontjából egy független kockázati faktort reprezentáltak.
A korai stent trombózis két, potenciáisan módosítható faktorát is kimutatták: az első faktor a clopidogrel telítő dózisa, a második pedig a clopidogrel proton pumpa inhibitorokkal való interakciója (kölcsönhatása). A kutatók azt is felfedezték, hogy a legmagasabb kockázati csoportba tartozó betegeknek, akik esetében egy kombinált klinikai és genetikai modellt alkalmaztak, hétszer magasabb volt a korai stent trombózis kockázata, szemben azokkal a betegekkel, akik a legalacsonyabb kockázatú csoportba tartoztak.
A kutatók az alábbi következtetést vonták le:
„Vizsgálatunk hozzájárul azon betegek genetikai profiljának a jobb megértéséhez, akiket clopidogrellel kezeltek és akik ki vannak téve a korai stent trombózis kockázatának. A genetikai faktorok klinikai faktorokkal történő kombinálása javította a stent trombózis kockázati réteg képzését. Annak meghatározása azonban, hogy az ilyen globális kockázati réteg képzésen alapuló kezelés-módosítás javíthatja-e a perkután koronária intervención átesett betegek prognózisát, vagy sem, megkívánja a független kohortokban (csoportokban) elvégzendő jövőbeni validációt.”
