Egy friss amerikai kutatás megállapította, hogy a gyakran szoláriumozó emberek agyi aktivitásában a szoláriumozás közben olyan változások jelentkeznek, amelyek a kábítószerfüggőkre jellemző mintákat utánozzák. Tudósok már hosszabb ideje gyanítják, hogy a UV (ultraibolya) sugárzásnak való gyakori kitettség rendelkezik azzal a potenciállal, hogy addiktívvá (függővé) teszi a használóját, de ez a legfrissebb kutatás az első, amely a szoláriumban fekvő emberek agyát belülről is megvizsgálta.
A kutatók vizsgálataik során azt állapították meg, hogy az emberi agynak azon néhány területe, amely az addikcióban (függőség) szerepet játszik, az UV sugaraknak való kitettség alatt aktiválódik. A kutatásról szóló jelentés az Egyesült Királyságbeli „Addikciót Kutató Társaság” „Addikciós Biológia” c. szakfolyóiratában jelent meg.
A kutatási eredmények segítenek megmagyarázni azt, hogy egyes emberek miért nem tudják a gyakori szoláriumozást abbahagyni annak ellenére, hogy tudatában vannak a szolárium használat egészségügyi - például bőrrák kifejlődése, korai öregedés és ráncok kialakulása – és mortalitási (elhalálozási) kockázatával.
„Amit a kutatásunk igazolt, az az, hogy valójában az agy válaszol az UV fényre és azon területei válaszolnak, amelyek a jutalmazásért felelősek, vagyis azok az agyi területek – különösen a striatum, az előagy subcorticalis (kéreg alatti) része -, amelyeknek az aktiválódását akkor láthatjuk, ha egy vizsgált betegnek kábítószert vagy olyan magas kalóriájú ételt adunk, mint amilyen a cukor.” – mondja Dr. Bryon Adinoff, a publikáció szerzője és a Texasi Egyetem Dél-Nyugati Orvosi Központjának a pszichiátria professzora.
A bőrrákkal kapcsolatos minden közegészségügyi figyelmeztetés ellenére a szolárium használat éppoly népszerű, mint korábban is volt. Az USA-ban évente mintegy 30 millió ember szoláriumozik és több mint egymillió ember naponta látogatja a szolárium szalonokat. A gyakori szolárium használók egyszerűen csak azt mondják, hogy élvezik a barnaságot.
Az utóbbi években azonban a tudósok elkezdtek az iránt érdeklődni, vajon a rendszeres UV kitettség potenciálisan halálos mellékhatásainak a szándékos figyelmen kívül hagyása nem annak jele-e, hogy a gyakori szoláriumozás motivációja jóval több, mint a barna bőrszín elérése. Vajon a megrögzött szoláriumozás lehet egy addiktív viselkedési forma is?
Egy 2005. évi kutatás már igazolta azt, hogy a napozók (természetes napfényen barnulók) egy hatalmas aránya tulajdonképpen megfelel a „kémiai anyag abúzus zavar” pszichiátriai kórkép definíciójának. Ez a megfelelés a vizsgált személyek különféle tesztekre adott válaszaiból derült ki, mely teszteket az alkoholfüggőség diagnosztizálásához szokták használni.
Dr. Adinoff és munkatársai elhatározták, hogy tovább lépnek a téma kutatásában. Néhány szolárium szalon látogatóiból verbuváltak egy kisebb csoportot, akik azt állították, hogy szeretnek legalább hetente háromszor szoláriumozni és nagyon fontos a számukra, hogy megőrizzék a lebarnultságukat.
A vizsgálat résztvevői hozzájárultak ahhoz, hogy a kutatók gamma-sugárzású radioaktív izotópot tartalmazó anyagot (radiofarmakont) injektáljanak a vérkeringésükbe, amely lehetővé tette a SPECT (egyfotonos emissziós computer tomográf) képalkotó eszköz használatával annak monitorozását, hogy a szoláriumozás hogyan érinti az agyi aktivitásukat. A SPECT gamma-kamera használatával a kutatók az agyi aktivitást a regionális cerebrális véráramlás (angol rövidítése: rCBF) mérőeszköz segítségével tudják vizsgálni.
A vizsgálat során a résztvevők egy alkalommal normál szoláriumot használtak, míg egy másik alkalommal a kutatók olyan speciális filtert használtak, amely blokkolta az UV-sugarakat, ugyanakkor a szoláriumozóknak ezt nem mondták meg.
A SPECT szkenneléssel készült agyi képek később azt mutatták, hogy a szokásos szoláriumozás alatt, amikor a résztvevőket a normál UV-sugárzásnak tették ki, agyuk néhány kulcsfontosságú területe fényjeleket mutatott. Ezek között az agyi területek között volt a dorzális (hátsó) striatum, az agykéreg baloldali elülső rejtett területe, a sziget (insula) és az orbitofrontális kéreg (OFC) egy része – mindezen területek érintettek voltak az addikcióban. Amikor a kutatók kiszűrték az UV-fényt, az agy ezen területei jóval kisebb aktivitást mutattak.
A tudósok annak bizonyítékát is megtalálták, hogy a szoláriumozók mégis tudni vélték azt – legalábbis tudat alatt –, hogy mikor volt „hamis” a szoláriumozás, vagyis nem a szokásos UV-sugár dózist kapták.
A résztvevőket minden egyes szoláriumozás után kikérdezték és kiderült, hogy a valódi szoláriumozást követően kevésbé vágytak az újabb szolárium használat iránt, ez pedig azt jelezte, hogy „feltöltődtek” (agyuk jutalmazó központja által). Azokon a napokon azonban, amikor megfosztották őket – előzetes tájékoztatás nélkül – az UV-sugaraktól, a szoláriumozást követően az újabb szoláriumozás iránti vágyuk éppoly erős maradt, mint amilyen a szoláriumozás előtt volt.
Dr. Adinoff elmondása szerint a kutatás arra mutat rá, hogy egyes emberek láthatóan barnulás-függőkké váltak, ez pedig olyan eredmény, amelyet az a tény támaszt alá, hogy nagyon sok, hosszú távon szoláriumozó ember szinte képtelen megálljt parancsolni önmagának vagy épp csak visszavenni a szolárium használatot. A pszichiáter professzor azt is elmondta, hogy kutatásuk lefolytatását egy olyan orvosnő kollégájuk inspirálta, aki bőrgyógyászati betegekkel foglalkozik.
„A bőrgyógyásznő azon aggodalma miatt keresett meg engem, hogy a fiatal felnőtt betegei gyönyörűen lebarnult bőrrel jelennek meg nála, de miután kimetszi a bőrrákos szöveteket, ezek a fiatalok szinte rögtön ismét szoláriumozni mennek.” – magyarázta Dr. Adinoff.
