A szoptatást két hormon, a prolaktin és az oxytocin segíti elő, a két hormon együttes munkája szükséges a sikeres szoptatáshoz.
Az LTH, a lactotrop hormon, vagy más néven prolaktin, az agyalapi mirigyben, a hipofízisben termelődik. A tejszintézis az emlőmirigyek hámszöveteiben történik, mintegy válaszként a hámszövetek prolactin hormon receptorainak prolactin által történő aktiválására. A prolactin szerkezetében a növekedési hormonhoz és a placenta ún. laktogén hormonjához hasonlatos, amelyek citokin funkciókkal bírnak (a citokin a sejtek közötti kommunikációban részt vevő egyfajta közvetítő molekula, glikoproteid). A prolactin stimulálja az emlőmirigyek tejelvezető csatornáinak növekedését és a tejprotein szintézist.
A tejleadó-reflex tulajdonképpen az oxytocin nevű hormon termelésével váltódik ki. Ez az a hormon, amely szüléskor a méhösszehúzódásért is felelős. Az oxytocin hormon a mell simaizmainak összehúzódását serkenti, ezáltal a tejtermelés megindul, ezért oxytocin-reflexnek is nevezik.
Ha az újszülöttek szopni kezdenek az édesanyjuk mellbimbójából, a szopásuk a bimbóudvaron sűrűn elhelyezkedő ún. érintési receptorokat stimulálja. A tapintási észlelés impulzusokat generál, melyek aktiválják a hátsó gyöki ganglionokat (gerincvelői dúcsejteket) a bordaközi idegeken keresztül. Ezek a gerincvelői idegsejtekre gyakorolt impulzusok jutnak el a megfelelő idegpályákon keresztül a hipothalamuszba, ahol az oxytocin hormon szintetizálódik és aztán az agyalapi mirigy választja el az oxytocint, és a hátulsó agyalapi mirigyben tárolódik.
Az újszülött szopása afferens (szállító) impulzusokat generál, amelyek a hátulsó agyalapi mirigyet stimulálják, amely így pulzáló módban oxytocin hormont bocsát ki a szomszédos kapillárisokba, és így a véráramon keresztül a hormon eljut az emlőmirigy megfelelő receptoraihoz és megtörténik a mell simaizom sejtjeinek összehúzódása. Az összehúzódás az emlő alveoláiból tejet présel a tejvezetékekbe és a az emlő bőre alatti üregekbe. A tej aztán a mellbimbó nyílásán keresztül jut el az újszülött szájába.
A szoptatás fontossága
A szoptatás olyan folyamat, amely általában hosszú évekre meghatározza a gyermek lelki és testi egészségét, valamint az anya és a gyermek közötti kapcsolatot. Az anyatejes szoptatás az újszülöttek (újszülöttnek 4 hetes koráig hívjuk a kisbabákat) és a csecsemők, kisbabák táplálkozásának legjobb formája. Az emberi tej, vagyis az anyatej tulajdonságai megkönnyítik az újszülött számára a méhen belüli életből a méhen kívüli életre való átmenetet!
Ez a „dinamikus folyadék”, azaz az anyatej bioaktív anyagok széles tárházát kínálja a fejlődő újszülöttnek, amikor annak agya, immunrendszere és bélrendszere még kritikus fejlődési szakaszban van. Éppen ezért nem lehet eléggé és elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy a kismama ragaszkodjon a szoptatáshoz, hiszen az anyatej összetevői nemcsak táplálják, de meg is védik az újszülöttet és a kisbabát.
Szülés után nagyon sok édesanya tapasztalja meg, hogy a kisbaba ellátása, etetése nem is olyan könnyű feladat. A szoptatás nagyfokú odafigyelést igényel az anya részéről és ha ebben nehézségei támadnak, szüksége van segítségre is. Nem árt, ha a leendő édesanya már a terhesség során (a terhességgondozás részeként) megismerkedik a szoptatás fontosságával és technikájával, de a védőnőtől is kérhet segítséget ebben is. A szoptatás a legjobb a baba számára, és a legintimebb és a legmeghittebb kommunikáció a baba és a mama között.
Előfordul, hogy néhány édesanya azt tapasztalja, hogy a melle „eldugul”, kb. 3-4 nappal a szülés után, annak ellenére, hogy a tejelválasztásnak meg kellene indulnia a szülést követő 1-2 napon belül. E diszkomfort érzet enyhítésében kiváló és hagyományos eszköz, ha az édesanya jeges borogatást alkalmaz, de az is használ, ha a mellére zöldkáposzta leveleket tesz kb. 20 percre. Ilyenkor megtapasztalhatja, hogy megjelenik néhány csepp tej a mellében és ez már megkönnyíti csecsemőjének, hogy a mintegy megnedvesített mellből szopni kezdjen és kialakuljon a tejleadó-reflex és a kisbaba szopó-reflexe is.
Számtalan esetben fordul elő, hogy a szoptatás fájdalmas az édesanyának. Ilyenkor még az is segíthet, ha az anya pozíciót vált, kisbabáját teszi másképpen a mellére. A szoptatáskor érzett fájdalom annak köszönhető, hogy nem nedves a mell, a tejleadó-reflex még nem alakult ki, amikor a baba szopni kezd, de előfordulhat fertőzés miatt is. Fertőzés esetén azonnali segítségre van a mamának szüksége. A mell ápolására, az emlőfájdalom és az emlőgyulladás megelőzésére fejlesztették ki német kutatók a guajazulén tartalmú Garmastan kenőcsöt.
A tejadó-reflex működése függ az édesanya érzelmi és fizikai állapotától is. Lelki, vagy testi fájdalom, depresszió, vagy szorongás esetén nem biztos, hogy működik a reflex, vagy nem biztos hogy elégséges, és ezáltal a kisbaba csupán kisebb mennyiségű tejhez juthat, vagy egyáltalán nem jön létre a tejelválasztás. Ez esetben mindenképpen az a legfontosabb, hogy a gátló tényezők enyhüljenek, vagy teljesen megszűnjenek. A reflexet be lehet indítani fejéssel is, – amennyiben valamilyen oknál fogva nincs lehetőség a szoptatásra – de a hát masszírozásával is stimuláló hatást lehet elérni, illetve hasznos lehet a mell simogatása is.
A tejadó-reflex túlzásba is viheti a működést, ilyenkor rengeteg mennyiségű tej folyik, vagy spriccel a baba szájába, amely félrenyeléshez vezet, és ez kiválthatja azt, hogy a csecsemő nem akar a későbbiek folyamán szopni. Erre a legjobb megoldás, ha a szoptatás előtt 5-10 ml tejet előre lefej az édesanya, így mire a babát a mellére teszi, már a hirtelen tejmeginduláson túl van és a baba nyugodtan szophat.
A tejelválasztás részben attól függ, hogy mennyit szopik a csecsemő, hiszen amennyi táplálékra szüksége van gyermeknek, az anya szervezete annyi anyatejet képes termelni.
Amennyiben az anya nem pihen eleget, nem eszik és iszik elegendő és tápláló mennyiséget (és minőséget), akkor ezek a reflex-képességek rontják a tejtermelés és tejleadás képességet, és nem lesz elég teje az édesanyának.
Komolyan kell tehát venni azt, amit a védőnők és a segítők mondanak ilyenkor: pihenjen az anya, amikor a kicsi alszik. De ha az anya inkább a tápszerhez nyúl, akkor azzal nem a szoptatást fogja jól „kiegészíteni”, hanem azt éri el, hogy a baba a könnyebb utat választja (a cumisüvegből sokkal könnyebben jön a tápláléka) és lusta lesz a cumisüvegből etetés után szopni, ami ahhoz vezet, hogy az édesanya tejtermelése elapad és a baba így nem jut elég oltalmazó anyatejhez.
A szoptatás és az anya testi regenerációja
Fontos az is, hogy az édesanya teste „számít” a szoptatás hormonális hatásaira, ezek nélkül nehezebben épül fel a várandósság és szülés okozta megpróbáltatások után. A szoptatás erősíti az anya immunrendszerét, megóvja a túl hamar bekövetkező újabb terhességtől, és csökkenti a cukorbeteg anya inzulinigényét. Aki sokáig szoptat, kisebb eséllyel betegszik meg mell- és petefészekrákban, de csökken a csontritkulás kialakulásának esélye is.
Nem mellékesen, a csecsemő és az anya egészségét a szoptatás azzal is védi, hogy az anyának több ideje marad a pihenésre, és a szoptatás a kicsi etetésének egyben a legolcsóbb módja is.
Az édesanya étkezése a szoptatás alatt
Az egészséges táplálkozás, a teljes értékű étrend nagyon fontos a szoptatás folyamán is. Az édesanyának - anyagi körülményeit is természetesen figyelembe véve - ki kell alakítania a legegészségesebb étkezési szokásokat: sokszor fogyasszon változatosan elkészített gabona- és zöldségételeket, az állati alapanyagokból a jó minőségű, kevésbé zsíros fehér húsokat (csirke, hal) részesítse előnyben, egyen rendszeresen friss nyers gyümölcsöt és zöldségsalátát. Az ételek elkészítésénél a kíméletes és zsírban (olajban) szegény eljárásokat részesítse előnyben.
Régi tévhit, hogy a tehéntej bőséges fogyasztása fokozza a tejelválasztást. A tejfehérje-allergiára hajlamos kisbabáknál kólikaszerű tüneteket okozhat, ha az anya túl sok tejet iszik.
Ha az édesanya megfelelően táplálkozik, nem kell étrendkiegészítőket szednie, melyek nem minden esetben lehetnek hasznosak a baba szervezetének. Az egészséges táplálkozás is része a szoptatás időszakában oly fontos kiegyensúlyozott és harmonikus életvitelnek.
Az kisbaba elválasztása
Az elválasztás folyamata azt jelenti, hogy az édesanya különböző okok miatt szeretné abbahagyni a szoptatást. A kisbaba számára az lenne az optimális, ha 6 hónapos koráig kizárólag anyatejet kapna, szoptatás útján. A 6 hónap elteltével fokozatosan, egy-egy étkezést bevezetve készen kapható bébiétellel, vagy az otthon készített gyümölcs- és zöldségpürékkel kezdődhet meg az elválasztás folyamata.
Ugyanakkor elválasztódásról beszélhetünk, ha az anya hagyja, hogy kisbabája addig szopjon, ameddig az szeretne. Ha az édesanya hajlandó a szoptatást tovább folytatni, mint 6 hónap, sokszor lehet tapasztalni, hogy a kisbaba még akár 1-2 éves korában is hajlandó szopni. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a pici babák sokszor még akkor is szeretnek odabújni a mamához „szopni”, ha annak a teje már rég elapadt, mert igénylik az anya közelségét és babusgatását.
