A „Tibotec Virco-Virology BVBA” cég (a Johnson&Jonshon cégcsalád tagja) bejelentette, hogy azon betegek jelentős hányadánál, akiknél korábban sikertelennek bizonyult a krónikus genotípus-1 hepatitis C vírusfertőzés (angol rövidítése: HCV) kezelése, most tartós virális választ (angol rövidítése: SVR) értek el egy 12 hetes Telaprevir kombinációval, összehasonlítva a jelenlegi standard kombinációval, a pegilált-interferon és ribavirin kezeléssel.
Az SVR azt jelenti, hogy a vírus a beteg vérében a kezelés befejezését követően legalább 6 hónapon keresztül nem mutatható ki, ez egyben a HCV kezelés célja, és jelenleg ezt tekintik az orvosok gyógyulásnak.
A Hepatitis C vírusfertőzésben világszerte mintegy 170 millió ember szenved, az éves új megbetegedések száma 3-4 millió körül van. A HCV fertőzés jelentős terhet ró mind a betegre, mind a társadalomra. A HCV krónikus fertőzés májrákhoz és súlyos, sok esetben fatális májbetegségek kialakulásához vezethet, pl. az esetek 10-20 %-ában májzsugorhoz (cirrózis) és májelégtelenséghez. Európában a HCV fertőzés a májtranszplantáció leggyakoribb oka.
A HCV fertőzés jelenlegi standard kezelési módja a pegilált-interferon, ribarivinnel kombinálva. Ez a kezelés azonban egyes betegeknél súlyos mellékhatásokkal jár, és mindössze a genotípus-1 betegek 40-50 %-ánál ad kedvező terápiás eredményt. A genotípus-1 HCV a vírus leggyakoribb formája.
A Telaprevir jelenleg is vizsgálati fázisban lévő, direkt hatású antivirális (angol rövidítése: DAA) ágens, amelyet a Tibotec és a Vertex Pharmaceuticals cégek fejlesztettek ki. Az ún. REALIZE klinikai vizsgálat végső adatait nemrég prezentálta a két cég a Németországban, Berlinben megtartott, a „Májvizsgálatok Európai Társaság”-ának (EASL) 46. éves találkozóján. A REALIZE klinikai vizsgálat döntő fontosságú vizsgálat a Telaprevir fejlesztési program keretében.
A REALIZE klinikai vizsgálat randomizált, dupla vak, placebo kontrollált Fázis-3 klinikai vizsgálat, amely 662 fő, krónikus genotípus-1 HCV fertőzött beteg bevonásával hasonlította össze a Telaprevir hatékonyságát, biztonságosságát és tolerálhatóságát. Ezeknél a betegeknél az előzőleg folytatott pegilált-interferon és ribavirin kezelés sikertelennek bizonyult. A REALIZE klinikai vizsgálat elsődleges célja a szuperior hatékonyság értékelése azon betegeknél, akiknek szervezete a korábbi terápiára nem válaszolt, vagy akiknél relapszus (kiújulás) jelentkezett. A másodlagos cél magában foglalta a késleltetett kezdésű pegilált-interferon és ribavirin kezelés értékelését, valamint a teljes mértékben nem reagáló (nulla reakció) és a részben reagált betegek esetén az új Telaprevir kombináció hatékonyságának külön-külön történő értékelését.
A vizsgálatban azokat a betegeket, akik a korábbi standard kezelésre nem válaszoltak, vagy relapszus lépett fel náluk, 2:2:1 arányban randomizálták az alábbi csoportokba, illetve a csoportokban az alábbi kezelést kapták:
-
T12/PR48: Telaprevir, kombinálva pegilált-interferonnal és ribavirinnel, 12 héten át, amelyet további, 36 hetes pegilált-interferon és ribavirin kezelést követett.
-
DS T12/PR48: Késleltetett indítású kezelés. 4 héten keresztül pegilált-interferon és ribavirin, amelyet 12 hetes Telaprevir kezelés követett, majd ezt követően további 32 hetes addicionális pegilált-interferon és ribavirin kezelés.
-
PR48: pegilált-interferon és ribavirin, plusz placebo, 48 héten keresztül.
Mindegyik esetben a betegek 8 óránként, 12 héten keresztül 750 mg Telaprevirt kaptak, valamint 48 héten keresztül standard kezelést. A Telaprevirt tabletta formájában, orálisan kapták, míg a standard kezelést, a pegilált-interferont bőr alá adott injekció formájában, 48 héten keresztül hetente egyszer, 180 mikrogramm dózisban. Az injekció kísérőjeként a ribavirint orálisan kapták a betegek, 48 héten keresztül naponta kétszer, testsúlytól függően 1000, vagy 1200 mg-os dózisban.
A vizsgált adatok többek között azt igazolták, hogy a T12/PR48 csoportban lévő, a korábbi standard kezelésre részlegesen válaszolt betegek 59 %-ánál, míg a nulla reakciójú betegek 29 %-ánál sikerült SVR-t elérni. A DS T12/PR48 csoport hasonló százalékos adatai a következők: 54, illetve 33 %.
„Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a betegeknél, akik alig válaszoltak a 4 hetes késleltetett kezelésre, amit aztán a Telaprevir kezelés követett, jóval magasabb SVR arányt lehetett elérni, mint azoknál, akiket egyedül a jelenlegi standard terápiában részesítettek. Ez nagyon fontos eredmény, mivel azt demonstrálja, hogy a jelenlegi standard kezeléshez Telaprevirt adva a kezdeti kezelésre adott válaszuktól függetlenül javult a betegek állapota.” – jegyezte meg Graham Foster, kutatásvezető, az Egyesült Királyságbeli London Egyetem (Queen Mary) hepatológus professzora.
A Telaprevir biztonságossági és tolerálhatósági profilja konzisztens volt a Fázis-3 korábbi vizsgálataival. A leggyakoribb ok, amiért korán abba kellett hagyni a Telaprevirrel történő kezelést, a bőrkiütés (4 %) és a vérszegénység (3 %) volt. A Telaprevir alapú terápiás csoportban a leggyakoribb mellékhatások az alábbiak voltak: fáradtság, fejfájás, bőrkiütés, bőrviszketés, hányinger, influenzaszerű betegség, vérszegénység, álmatlanság, hasmenés és láz. Mindezen mellékhatások többségét enyhe és mérsékelt formában tapasztalták a betegek.
A Fázis-3 program eredményeire alapozva a Tibotec cég az Európai Gyógyszer Ügynökséghez (angol rövidítése: EMA) folyamodott a Telaprevir marketing engedélyéért, mely jelenleg felgyorsított elbírálás alatt van.
