A kutatásról szóló beszámoló az amerikai „Radiológia” c. online szakfolyóiraton jelent meg, amely szerint a tomoszintézis módszerével jóval több osteophyta-t (másik latin megnevezése exostosis, magyarul rendellenes csontkinövés) és subchondralis cisztát (a csonton belüli folyadékgyülem) detektáltak a térdízületben, mint a hagyományos röntgenkészülékkel.
Dr. Daichi Hayashi, a BUSM radiológiai osztálya „Kvantitatív Képalkotó Központja”-nak” a kutatási instruktora és Dr. Ali Guermazi, szintén a BUSM radiológia professzora vezették a kutatást. Az osteoarthritis az arthritis (ízületi gyulladás) leggyakoribb formája, melyet a porc és az alatta fekvő csont, valamint az ízületekben lévő egyéb lágyszövetek degenerációja jellemez és amely fájdalommal és térdmerevséggel járhat.
Az osteoarthritis az USA-ban a rokkantság vezető okának számít, a teljes lakosság mintegy 8 %-át (kb. 27 millió fő) érinti.
Az osteoarthritis diagnózisa klinikailag felállítható a tünetek és a fizikális vizsgálatok vagy a képalkotó eszközzel készült felvételek és azok értékelése alapján. A diagnosztizálásban leggyakrabban használt eszköz a röntgenkészülék, de friss kutatások azt igazolták, hogy jóval kevésbé pontos, mint az MRI felvétel. Bár az MRI technika jobb minőségű felvételt eredményez, azonban sokkal költségesebb, mint a röntgenvizsgálat, így a napi klinikai gyakorlatban az MRI-t rutinszerűen nem használják. A CT szkennelés egy másik képalkotó diagnosztizáló technika, amely képes az ízületről részletes felvételeket készíteni, de a hagyományos röntgennél magasabb sugárdózisnak teszi ki a vizsgált beteget.
A röntgentechnika korlátozott hatékonyságát figyelembe véve, Dr. Hayashi és Guermazi professzor kutatói teamje megvizsgálta a tomoszintézis képalkotását a térdízület esetében és meghatározta a térd osteoarthritise jeleinek a detektálásában való pontosságát. A tomoszintézis technika hagyományos röntgensugarat használ a tomográf képalkotáshoz (a CT szkenneléshez hasonló rétegfelvételek), amely a hagyományos, egyedi röntgen sugarú képalkotásnál sokkal jobb vizualizációt tesz lehetővé. A betegek tomoszintézis sugárkitettsége a hagyományos röntgenkészülékhez hasonló mértékű, de alacsonyabb, mint CT készülék esetén. A tomoszintézis használatával a képnyerés mindössze másodperceket vesz igénybe és a beteg álló testhelyzetben is vizsgálható.
A kutatói team 40 fő, 40 évesnél idősebb résztvevőt (összesen 80 térdet) vizsgált meg, akiket a térdízületi fájdalomtól vagy az osteoarthritis röntgenkészülékkel felállított diagnózisától függetlenül választottak be a vizsgált csoportba. A térdeket röntgenkészülékkel, tomoszintézissel és MRI-vel is megvizsgálták. Az osteophyták és a subchondralis ciszták jelenlétét rögzítették, továbbá minden egyes résztvevő esetében egy kérdőív használata segítségével értékelték a térdízületi fájdalmat.
Az eredmények azt demonstrálták, hogy a tomoszintézis, szemben a röntgenvizsgálattal, feljavította a térdízületi osteophyták detektálását az osteoarthritisben szenvedő vagy nem szenvedő betegeknél egyaránt. Tomoszintézis használata esetén az osteophyták detektálásának a szenzitivitása 5-29 %-kal fokozódott, összehasonlítva a röntgenvizsgálattal. A térdízületi subchondralis ciszták detektálásának a szenzitivitása 11-50 %-kal növekedett, szintén a röntgenvizsgálattal összehasonlítva. A vizsgálat azt is megállapította, hogy tomoszintézissel detektált osteophytás és cisztás betegek jóval nagyobb valószínűséggel éreztek fájdalmat, mint azok, akiknél ezek a léziók nem voltak felfedezhetők.
„Kutatásunk azt igazolta, hogy a tomoszintézis segítségével nyert képek szignifikánsan jobbak voltak, mint a hagyományos röntgennel készültek és a térdízületi fájdalomról panaszkodó betegek térd osteoarthritisének potenciálisan jobb diagnosztizáló eszköze lehet. Bár eddig a tomoszintézist nem használták széles körben a csontokról és az ízületekről történő képalkotáshoz, vizsgálatunk eredményei azt mutatják, hogy a tomoszintézis technika a térd osteoarthritis kimutatásában hatékony eszköz lehet.” – mondta Dr. Hayashi.
