A mérsékelt testmozgás, mint a séta, valóban csökkentheti a diabétesz kialakulását a kövér és ülő életmódot folytató embereknél, akiknek a vércukor szintje emelkedni kezdett. Ezt az eredményt egy nagyobb amerikai tanulmány is alátámasztja, ahol a résztvevőket véletlenszerűen választották be vagy egy testedzéses és diéta programot folytató, vagy egy cukorbetegség elleni gyógyszert szedő csoportba, illetve a kontrollcsoportba. Annak ellenére, hogy a résztvevők keményen dolgoztak rajta, azok, akik a diétás és testmozgásos csoportban voltak, csak nagyon kismértékben veszítettek testsúlyukból. Ezek az emberek rendszeresen teljesítették a sétagyakorlatokat és mégis, néhányuknál kifejlődött a cukorbetegség.
A testedzés csökkentheti a szívbetegségek kialakulásának kockázatát is, habár a bizonyíték nagyon vegyes. Úgy tűnik, küszöbhatás érvényesül: A legtöbb, szívet védő hatás azoknál az embereknél érvényesül, akik az ülő életmódból váltottak egy mérsékelten aktív életmódba, általában rendszeres sétával. Ennél intenzívebb testmozgás csak mérsékelten nagyobb előnnyel társult. Néhány nagyobb kutatásból származó eredmény nem volt mindig egyértelmű, mivel azok, akik végeznek testedzést, nagyon különböznek azoktól, akik nem.
Az aktív életmódot folytató emberek ugyanis kevésbé valószínű, hogy dohányoznak. Általában eleve vékonyabbak és másképpen táplálkoznak, mint az ülő életmódot folytató emberek. Általában iskolázottabb emberek is, és az iskolázottság az egyik legjobb jövendőmondó az általános egészségi állapot és a hosszabb élettartam szempontjából is. Mindezek eredményeképpen tulajdonképpen lehetetlen teljes bizonyossággal megtudni, vajon a testedzés megakadályozza-e a szívbetegségek kialakulását, vagy azok az emberek, akiknél a szívproblémák kialakulása kevésbé valószínűsíthető, egyúttal valószínűleg rendszeresen végeznek testmozgást is.
A tudósok ugyanezzel a problémával szembesülnek, ha a testedzés és a rákbetegség összefüggéseit vizsgálják. Ugyanaz a kutatás, amely a szívbetegség és a testmozgás összefüggéseit vizsgálta, azt bizonyította, hogy a rendszeres testmozgást végző emberek körében a végbélrák és a mellrák előfordulása alacsonyabb mértékű volt. De azt, hogy ez az eredmény ok, vagy hatás, nem sikerült teljességgel megállapítani.
Gyakran mondják, hogy a testmozgás „távol tartja” a csontritkulást is. Ugyanakkor még a testsúlyhordozó tevékenységek, mint a séta, a futás, vagy a súlyemelés sem bizonyította be, hogy ilyen hatással bír. Mégis, szigorú kutatások során, amelyekben idősebb embereket véletlenszerűen választottak be a testedzést végzők, vagy csak a napi normál rutinjukat végzők csoportjába, az bizonyosodott be, hogy a testedzést rendszeresen végzők körében kisebb volt az elesések valószínűsége, talán azért, mert ők erősebb izomzatúak, vagy pedig az egyensúlyérzékük fejlettebb. Mivel a csontritkulásban szenvedő idős embereknél az elesés általában csonttöréssel is együttjár, a testedzés – de csak közvetve – megakadályozhatja a csonttöréseket.
És mi a helyzet a súlycsökkenéssel? A súlyemelők erősebb izomzat felépítésére képesek, de mégsem égetnek el több kalóriát. Az így elnyerhető nagyobb izomtömeg nagyon kicsi, ha a test csontvázizomzatának teljes összegével hasonlítjuk össze. Az izomnak pedig nagyon alacsony metabolikus (anyagcsere) rátája van, ha pihen.
Jack Wilmore, a Texasi A&M Egyetem testedzés fiziológusa úgy kalkulálta, hogy azon férfiak súlyemelése révén nyerhető átlagos izomtömeg, akik 12 héten át vettek részt egy komoly súlyemelő programban, mindössze 2 kg volt. Ez a mennyiségű „többlet izom” a metabolikus arányt csak napi 24 kalóriával képes növelni!
A testmozgás önmagában, ha nem társul testsúlycsökkenéssel, nem képes csökkenteni a vérnyomást és a koleszterin szintet sem. A testsúlycsökkenés azonban képes mérsékelni a vérnyomást és a koleszterint szintet, de ha valaki veszíteni akar a testsúlyából, a testmozgás mellett diétáznia is muszáj. A testmozgás önmagában a csökkent testsúlyt sem volt képes fenntartani.
