„Bár a fizikai aktivitás a kardiovaszkuláris egészség elősegítésének a legjobb módja, arra ügyelni kell, hogy a testedzés olyan akut szíveseményt is előidézhet, amely halálhoz vezet. Ezek a drámai és gyakran előforduló események – pl. a futball játékosok körében – mindig aggodalmat váltanak ki és a rendszeres testmozgás elsöprően pozitív hatásaira árnyékot vetnek.” – mondja Dr. Mosterd.
A szívleállás, más néven kardio-pulmonáris vagy keringési leállás a normális vérkeringés hirtelen megszűnését jelenti, mégpedig a szív azon elégtelensége miatt, hogy a szisztolés vérnyomás alatt nem képes hatékonyan összehúzódni. A szívleállás különbözik (de okozhatja is) a szívizominfarktustól (miokardiális infarktus), amikor a még mindig verő szívbe irányuló véráramlás megszakad (kardiogén sokk). A hirtelen szívleállás leggyakrabban a szívkoszorúér meszesedés miatt következik be és az orvos a tapintható pulzus hiánya alapján diagnosztizálja. Gyors beavatkozással a szív újraindítható, de beavatkozás nélkül csaknem minden esetben halálhoz vezet.
Az ARREST (jelentése: Amszterdami Újjáélesztési Vizsgálat) kutatói teamje az összes olyan újjáélesztési (reszuszcitációs) erőfeszítés prospektív adatbázisát vezeti, amelyek 2006 és 2009 között nagyobb Amszterdam területén történtek (nagyobb Amszterdamnak kb. 2.4 millió lakosa van és 2.671 km2-en terül el). Hollandiában orvosi sürgősségi hívás esetén a 112-es számot kell tárcsázni, ahol az operátor a hívást egy regionális mentő irányítóközpontba kapcsolja. Ha a szívleállás gyanúja felmerül, az irányítóközpont diszpécsere két mentőautót küld ki a helyszínre.
A standard Sürgősségi Orvosi Rendszer olyan mentőautókból áll, amelyeket egy manuális defibrillátorral felszerelt csoport vezet. A diszpécser a riasztásra elsőként válaszolót küldi ki a helyszínre, legyenek azok tűzoltók vagy rendőrök, akik automatikus külső defibrillátorral (angol rövidítése: AED) vannak felszerelkezve. Nagyon sok nyilvános hely, mint pl. a szupermarketek, a sportközpontok és a hivatalok, rendelkezik helyszíni AED-ral. A nem hivatásos, de képzett életmentők ezt az AED készüléket a beteghez csatlakoztathatják, még mielőtt az első válaszolók vagy az ambulancia csoport kiérkezne.
Az automatikus külső defibrillátor (AED) egy olyan hordozható elektronikus készülék, amely automatikusan diagnosztizálja a potenciálisan életveszélyes szívritmuszavarokat (pitvari és kamrai aritmiák) és képes a beteget defibrilláció útján kezelni. Ez olyan elektromos beavatkozást jelent, amely megszünteti az aritmiát és ezzel lehetővé válik, hogy a szív ismét a megfelelő ritmusban verjen.
A kutatók az ARREST 2006 és 2009 év közötti adatbázisát használták a nagyobb Amszterdam területén testmozgással összefüggésben, kórházon kívül bekövetkezett szívleállások (angol rövidítése: OHCA) felmerülésének és prognózisának a meghatározásához. A testmozgással összefüggő OHCA-k száma évente mindössze 48 db volt, amely az összes OHCA-k 5.8 %-ával egyenlő.
Egy három éves vizsgálati időszak alatt az összesen 2.517 db OHCA esetből 145 eset olyan emberrel fordult elő, akik a szívleállást megelőző egy órán belül vagy alatta testedzést végeztek, többségük kerékpározott (n=49), teniszezett (n=22), fitnesz teremben edzett (n=16) és úszott (n=13). A 145, testmozgáshoz köthető OHCA esetekből mindössze tíznél voltak nők az elszenvedő alanyok.
A 35 évesnél fiatalabb korosztályban – férfiak és nők vegyesen – csak 7 esetben (közülük egy nőnél) jelentkezett testmozgással összefüggő OHCA. A 145 beteg csaknem fele (65 fő) élte túl az OHCA-t. Azoknak a betegeknek, akik testmozgással összefüggő OHCA-t szenvedtek el, sokkal jobb volt a prognózisuk (45 %-os túlélési arány), mint azoknak, akiknél az esemény bekövetkezése nem kötődött testmozgáshoz (15 %-os túlélési arány).
„Azok a betegek, akiknél a szívleállás testmozgáshoz kötődően jelentkezett, háromszor nagyobb valószínűséggel élik túl az esetet, mint azok az emberek, akiknél a szívleállás nem testmozgáshoz kötődik. A testmozgással összefüggő OHCA túlélők egyike sem szenvedett súlyos neurológiai károsodást, amely azonban nem mondható el a nem testmozgás miatt bekövetkezett OHCA eseteknél.” – mondja Dr. Mosterd.
Dr. Mosterd szerint a testedzéssel összefüggő OHCA elszenvedők rendkívül jó túlélési aránya nagyrészt annak a ténynek tulajdonítható, hogy ezek az emberek fiatalabbak voltak és többnyire nyilvános helyen következett be a szívleállás, ahol rendszerint automatikus külső defibrillátor készülék is rendelkezésre állt. Figyelembe véve ezeket a faktorokat, önmagában a testmozgás szintén hozzájárult a jobb kimenetelhez.
Dr. Mosterd megemlítette, hogy Hollandián kívül Franciaországban végeztek még hasonló kutatást, majd hozzátette: „Még több kutatásra van szükség ahhoz, hogy meghatározhassuk azt, hogy – figyelembe véve az olyan kedvező tényezőket, mint pl. az életkor, az eset bekövetkezésének a helyszíne és a kardio-pulmonáris újjáélesztés (CPR) megkezdésének a gyorsasága -, azoknak az embereknek, akik a szívleállás alatt vagy közvetlenül előtte testmozgást végeztek, miért jobb a prognózisuk, mint azoké, akiknél nem testmozgással összefüggésben következett be a szívleállás.”
Dr. Mosterd az alábbi következtetést vonta le: „A CPR azonnali megkezdése, AED készülék használatával együttesen valószínűsíthetően kulcsfontosságú szerepet játszik a javuló kimenetelben, ez pedig olyan megfigyelés, amelynek a testmozgáshoz köthető hirtelen halálesetek prevencióját célzó közegészségügyi programokra nézve közvetlen befolyásuk kell, hogy legyen.”
