A többszörös vetélés hátterében meghúzódó okok igen összetettek, meghatározásuk gyakran ütközik nehézségekbe, és sokszor azokról a háttér állapotokról és összefüggésekről, amelyeket az orvosok megjelölnek, mint kiváltó okok, ők maguk is csak szegényes információkkal rendelkeznek.
Vannak azonban jó hírek is az ilyen lelki traumákon átesett nők számára. Amerikában a Stanford-i Kórház és Klinika korábban elindított egy programot, amelyet „Stanford-i Ismétlődő Terhességvesztési Program”-nak neveztek el. A program lényege, hogy a többszörös vetélésen átesett nőket minden részletre kiterjedő értékelésbe, kezelésbe és támogató gondozásba vonják be. Több, mint 80 %-a azoknak a nőknek, akik kettő, vagy annál is több vetélésen estek át, és vetéléseik oka nem volt azonosítható, sikeres terhességről számolhat majd be a támogató program keretében.
„Annak ellenére, hogy a vetélés elég gyakori jelenség – a nők 30 %-a élete során legalább egyszer szembesül vetéléssel, 1-2 %-uk pedig hárommal, vagy annál is többel - relatíve nagyon kevés jól levezényelt kutatás foglalkozik a vetélések okaival és azok kezelésével. Ennél sokkal jobb mutatókat kell elérnünk és sokkal több kutatásra van szükség e téren.” – állapította meg Dr. Ruth Lathi, a Stanford-i Kórház és Klinika szülészeti és nőgyógyászati segédprofesszor asszonya. A Stanford-i Kórház és Klinika szoros kapcsolatokat ápol a jónevű Stanford-i Orvostudományi Egyetemmel.
A vetélések kb. 40-50 %-ában az orvosok képtelenek azonosítani a kiváltó okokat. A vetélések néhány előidéző oka viszont igen pontosan megállapítható: az olyan endokrin problémák, mint a pajzsmirigy betegségek, a vetélések mintegy 15-20 %-áért felelősek; a hyper koaguláló-képesség (a páciens túl erős hajlama a véralvadásra), amely vérrögök kialakulását idézi elő a nők szervezetében, a vetélések szintén mintegy 15-20 %-ában jelölhető meg kiváltó okként; az anyai genetikai mutációk 2-5 %-ban felelősek a vetélésért; mindössze 0,5-5 %-ban váltja ki a várandós nő vetélését valamilyen fertőzés. Az idősebb korban vállalt terhesség és a korábban már bekövetkezett vetélések ugyancsak megnövelik a további vetélések előfordulásának kockázatát.
A fenti okok közül jó néhány tehát megállapítható és kezelhető is. A pajzsmirigy betegségben szenvedő nők (hyper-, vagy hypothyroidismus) sikeres kezelése csökkenti a vetélés és egyéb ártalmas végkifejlet kockázatát. Egészen friss tanulmányok igazolják, hogy olyan kiválasztott nők körében, akiknek szervezete pajzsmirigy ellenes antitesteket termelt, a levothyroxin nevű pajzsmirigy hormonnal történő kezelés hatékonyan csökkentette a vetélések arányát.
A hyper koaguláló-képességgel rendelkező nők a vérrög kialakulásába beavatkozó – leggyakrabban az aszpirin, vagy heparin, vagy mindkettő – gyógyszerekkel jól kezelhetők. „Sajnos a túlsúly is a vetélés előidéző okai között szerepel.” – közölte a Kórház egyik endokrinológus segédprofesszora. Vizsgálatok szerint mind a kövérség, mind a kórosan alacsony testsúly jelentősen növelik a terhességi komplikációk arányát és a vetélések bekövetkezésének kockázatát.
Mivel Amerika lakosságának egyharmada kórosan elhízott, a kövérségnek, mint kóros állapotnak, növekvő közegészségügyi veszélye van a terhességek kimenetére tekintettel. Azonban még a mérsékelt súlycsökkenés is, ami a testsúly mindössze 5-10 %-át jelenti, jelentősen képes csökkenteni a vetélések kockázatát.
A vetélés igen komoly lelki trauma a nőknek, lehangolt állapottal és szomorúsággal jár. Éppen ezért nem meglepő, hogy az ismétlődő vetéléseken átesett nők körében nagyon sok a depressziós beteg. Míg az átlag női lakosság körében a major depressziós állapotok aránya mindössze 5-10 %, az egy vetélésen már átesett nők körében ez az arány 10-20 %, és a kettő, vagy annál több vetélésen átesett nők között ez az arány már eléri a 30 %-ot is. Nagyon sok nő aggódik amiatt, hogy depressziója negatív hatással lesz a terhességére, azaz bekövetkezik náluk a vetélés. Tudományos kutatások sajnos egyelőre nem foglalkoztak eléggé ezzel a területtel, de az biztos, hogy a depresszió gyógyszerrel és pszichoterápiával jól kezelhető kórállapot. Ha pedig a beteget kezelik, akkor sokkal több mindent megtesz annak érdekében, hogy csökkentse a vetélés kockázatát, pl. megpróbál lefogyni, az előírtnak megfelelően szedi a gyógyszereket és részt vesz a támogató közösség találkozásain.
Dr. Ruth Lathi arról is beszámolt, hogy a nők gyakran kétségbeesetten akarják a gyermeket. Véleménye szerint ez a sürgető és kétségbeesett vágyakozás számos nőt vehet rá arra, hogy olyasmivel is megpróbálkozzanak, ami már a bizonyosságon alapuló orvoslás határain messze kívül esik.
A segédprofesszor asszony kihangsúlyozta az átfogó értékelés és a támogató gondoskodás prekoncepciójának fontosságát a Program keretén belül. „Szeretnénk reményt nyújtani a nőknek, hogy a sok megválaszolatlan kérdés ellenére a mi Programunk módszere bizonyítékokon alapszik és Programunk segítségével számos, korábban többször vetélt nő szült már gyermeket.”
A Program szakértőinek véleménye szerint a Stanford-i Kórház programja a maga több tudományágat átfogó erőfeszítéseivel igen hatékony eszköz, és egyike Amerika mindössze „maroknyi” ilyen jellegű programjának. A Programban közreműködő és segítséget nyújtó orvosi teamben többek között megtalálható genetikus, endokrinológus, hematológus (vértannal foglalkozó orvos), immunológus és pszichiáter is. Ezek a klinikai orvosok jól összehangoltan dolgoznak, megosztják egymással az információkat, konzultálnak a betegekkel, és olyan megbeszéléseket tartanak, ahol az összetett eseteket vitatják meg.
„A sikeres terhességre vágyakozó nők a Program minden fázisában messzemenő segítséget kapnak az orvosoktól, elmondják nekik, mi a következő lépés, és melyik orvost kell legközelebb felkeresniük.” – fűzte hozzá a segédprofesszor asszony.
