A szívvel kapcsolatos eljárások hagyományos módszerei mellett néhány éve megjelent egy új eljárás, melyet transzradiális angiográfiának neveznek.
A módszer segítségével lehetőség van arra, hogy csökkenjen a komplikációk száma, és a betegek felépülési ideje is lerövidüljön. Az új módszer a kórházak számára igen költségkímélő. Amerikában, Chicago közelében a Chicagoi Illinois Egyetem és a Jessi Brown Veterán Gyógyászati Központ az elsők között vannak, ahol alkalmazni kezdték nemrégiben ezt a módszert.
Az eljárás során a csukló kis radiális artériáján keresztül vezetik be a kardiológusok a betegek szervezetébe a katétert, nem pedig az ágyék nagyobb, combcsonti artériáján keresztül. A módszer egy nagyon egyszerű változtatást jelent csak, amely azonban drámai hatással van a betegekre: egyrészt nem jelent számukra olyan negatív élményt, mint a hagyományos katéterezési eljárás, másrészt jelentősen lerövidül gyógyulásuk időtartama is.
Annak ellenére, hogy a hagyományos, combcsonti artérián keresztül történő katéterezés során sem lépett fel sok komplikáció – mindössze a betegek 2-9 %-ánál fordult elő – a transzradiális katéterezés 1 % alá csökkenti a vérzéses komplikációk arányát. Ez a komplikáció volt eddig a leggyakoribb a combcsonti katéterezés során, különösen a nők és az idősebb emberek körében.
A még mindig újnak számító módszer a betegek hagyományos katéterezéshez kötődő diszkomfort érzetét is nagyrészt megszünteti. A hagyományos, combcsonti artérián keresztül végzett angiogramot és angioplasztikát követően a betegeknek még 4-6 órát háton fekve, a kórházi ágyban kell tölteniük. Az idősebb, hátgerinc problémákkal küszködő betegeknek ez igen kényelmetlen. Ugyancsak nehezített a járás is még napokig a hagyományos beavatkozás után.
(Az angiogram, melynek során a combverőéren keresztül a szívbe vezetett katéteren át festéket juttatnak a koszorúerekbe, hasznos információkat ad arról, hogy mennyire szűkültek be az erek, de csak akkor, ha ezek már kialakultak. E vizsgálat azonban túl drága és invazív ahhoz, hogy szűrővizsgálatként alkalmazzák.)
A hagyományos ágyéki katéterezéssel ellentétben, azok a betegek, akiknek csuklóján keresztül végzik el a beavatkozást, a katéterezés után rögtön fel tudnak állni, enni tudnak, valamint fájdalommentesen sétálni. A transzradiális módszert már széles körben alkalmazzák Európában (köztük hazánkban is), ahol az összes katéterezési eljárás 60 %-át már a transzradiális módszerrel végzik. Amerikában a szív koszorúerét érintő beavatkozások mindössze 2 %-ában alkalmazzák ezt a módszert!
Az amerikai orvosok szerint a módszer náluk még azért nem terjedt el, mert azon túl, hogy az amúgy is elégtelen számú kardiológus idejéből vesz el a képzés, kis változtatások tucatjaival jár együtt – beleértve a láb helyett a csukló steril kendővel való lefedésének újratervezését, kisebb tűk, huzalok és katéterek beszerzését, amelyek alkalmasak az asztalon elvégzett beavatkozásokhoz.
2009. decemberében a Chicagoi Illinois Egyetem és a Jesse Brown Veterán Gyógyászati Központ kardiológus szakemberei egész napos workshop-ot (műhelymunka) tartottak a transzradiális módszer bevezetésével kapcsolatosan, amelybe nemcsak Chicago, de egész Amerika területéről bevontak kardiológusokat és más, katéter laboratóriumban dolgozó csapattagokat. „Apró problémák tucatjait oldottuk meg, amelyek akadályozták eddig e program bevezetését és ennek bemutatásával lehetőséget adtunk másoknak is, hogy ne kelljen nekik is szembenézni ezekkel a korábban megoldatlan problémákkal.” – nyilatkozta a Központ kardiológus főnővére.
Azon kívül, hogy lehetőséget nyújtottak a technikához szükséges kész megoldások megismerésére, a szakemberek azt tartják kulcsfontosságúnak, hogy mindenkit, aki a katéter laboratórium munkájában segít és részt vesz – az egyszerű nővérektől kezdve, a főnővéreken át, egészen azokig a műszaki szakemberekig, akik a szükséges technikai felszereléseket felállítják – bevontak a műhelymunkába.
„Ezekben az időkben, amikor mindenki stratégiai szemléletben próbál gondolkozni az egészségügyi ellátás terén, a transzradiális katéterezést különösen vonzóvá teszik azok a kórházi erőforrás- és költség-megtakarítások, amelyeket a módszer alkalmazásával el lehet érni.” – összegezte véleményét a Chicagoi Illinois Egyetem kardiológus segédprofesszora, dr. Adhir Shroff.
