Amerikában a szülések mintegy 0.5 %-a történik otthon, melyeknek kb. ¾-e alacsony kockázatú, előre megtervezett, egy babás, azaz nem ikerterhességet követő otthonszülés.
Az „Amerika-i Szülészeti és Nőgyógyászati Szakfolyóirat”-ban (angol rövidítése: AJOG) nemrég jelent meg egy publikáció ezzel a témával kapcsolatosan, melyet a Maine Orvostudományi Központ (Portland, Maine Állam) kutatói a világ minden táján lefolytatott, összetett vizsgálatok eredményeinek átvizsgálása és értékelése után állítottak össze.
A kutatók jelentésükben azt állítják, hogy az otthonszüléseket jellemző kevesebb orvosi beavatkozás a neonatalis (újszülöttkori) halálozási arányt háromszorosára emelte, összehasonlítva a tervezett, kórházban történt szülésekkel. Az előre megtervezett otthonszülések az olyan újszülöttkori elhalálozások magasabb számával jártak együtt, amelyeket légzőrendszeri leállás és sikertelen újraélesztés okozott.
A téma vezető kutatója, Joseph R. Wax, az orvostudomány doktora az alábbiakat nyilatkozta a témáról:
„Megállapításaink felvetik azt a kérdést, hogy a tervezett otthonszülések megnövekedett újszülöttkori mortalitása és az ezt a csoportot jellemző csökkent számú szülészeti beavatkozások között kapcsolat áll fenn. Az otthonszülés lehetőségét választó nők – különösen az alacsony kockázattal bíró nők, akik már hoztak világra gyermeket – nagy része sikerrel éri el azt a célját, hogy kisebb megbetegedési aránnyal és orvosi beavatkozással szüljenek, mint ami a korábbi, kórházban történt szülésüket jellemezte. Jelentős fontosságú ugyanakkor az, hogy ezek a látszólagos előnyök összességében az újszülöttkori halálozási arányszám megduplázódásával járnak együtt, és a kongenitális (veleszületett) rendellenességek nélkül világra jött csecsemők között pedig megháromszorozódott a mortalitási ráta........Megállapításaink egy friss, nagyszabású amerikai csoportvizsgálat eredményeit is visszatükrözik, mely szerint az otthonszüléseknél jóval több 5 perces, 7-nél kisebb Apgar-érték tapasztalható, mint az alacsony kockázatú kórházi szüléseknél, ez pedig az otthonszülések között az újraélesztések iránti megnövekedett igényt jelenti. Éppen ezért, az otthonszülések során tapasztalt rendkívül magas neonatalis mortalitási arány egyik valószínűsíthető hozzájáruló faktorát reprezentálja az a személyzet, szakmai tapasztalat és felszerelés, amely az újszülött újraélesztéséhez rendelkezésre áll (pontosabban annak hiánya).”
(Az Apgar-érték az újszülöttek állapotának megítélésére szolgáló hivatalosan elfogadott pontérték-rendszer. Az Apgar-érték meghatározása úgy történik, hogy a baba megszületését követő egy perc múltán 5-féle, könnyen észlelhető objektív élettani paramétert értékelnek 0, 1, illetve 2 ponttal, majd a pontszámokat összegzik. A pontok összegzése után az érték 0 és 10 között lehet. A 8-10-es Apgar-érték érett súlyú újszülött esetén azt jelenti, hogy további beavatkozásra nincs szükség. Az 5-7-es érték között az újszülöttön bőringerek alkalmazását kell megkezdeni, egyidejűleg az arc elé helyezett arcmaszkon keresztül oxigén belélegeztetését szükséges biztosítani. A 0-4 közötti Apgar-értékű újszülött szülőszobai intenzív ellátását azonnal meg kell kezdeni!)
A kutatók precíz meta-analízist végeztek, amelynek során azt az alaposan áttekintett orvosi irodalmat használták fel a vizsgálatokhoz, amely az otthoni és a kórházban történő szülésekről adatokat tartalmazott, beleértve mind az anya, mind az újszülött megbetegedési és mortalitási arányát is. A kutatók jelentésük megírásához összesen 342.056 db tervezett otthonszülés és 207.551 db tervezett kórházi szülés adataiból leszűrt információkat használták fel. Az így kapott eredmények meglepőek, mivel az otthonszülést tervező nők hasonló, és gyakran alacsonyabb szülési kockázattal bírtak, mint a kórházi szülést tervező nők.
Az újszülöttkori halálozási arányszámmal ellentétesen a kutatók azt állapították meg, hogy a perinatalis (közvetlenül a szülést megelőző és követő időszak) halálozási arányszám a tervezett otthonszülések és kórházi szülések között összességében hasonló volt, és a rendellenesség nélkül világra jött babák között sem tért el egymástól.
A tervezett otthonszülések során az édesanyák jelentősen kevesebb számú orvosi beavatkozást tapasztaltak, beleértve az epidurális fájdalomcsillapítást, a magzat szívritmusának elektronikus eszközzel történő figyelését, az episiotomiát (gátmetszést), valamint a sebészi közreműködéssel történt hüvelyi és császármetszéses szülést is. Ehhez hasonlóan, azon nők körében, akik otthonszülésre szándékoztak vállalkozni, kevesebb fertőzéses eset, gát- és hüvelyrepedés, vérzés és visszamaradt placenta (méhlepény) „esemény” fordult elő korábbi szülésüknél, vagy szüléseiknél. Az adatok arra is rámutattak, hogy a tervezett otthonszüléseket a jóval ritkább koraszülési arány és alacsony születési súly jellemzi.
Az AJOG főszerkesztője a szakfolyóiratban közzétett jelentést az alábbiak szerint kommentálta:
„Dr. Wax és munkatársai jelentése támogatja az édesanya számára biztonságos otthonszülést, de olyan komoly kérdéseket is felvet, mint az otthonszülések újszülöttet érintő kockázata. Ez a téma mind Maine Államban, mind nemzeti szinten a közegészségügyi tisztviselők nagyobb figyelmét kívánja meg.”
#1
Frits - 2011.02.09 09:31
Tisztelt Szerkesztőség!
Kéretik a cikkeket gondosabban fölülvizsgálni, mielőtt "nyomtatásban" is megjelennének!
A "nemrégen jelent meg" kifejezés helyett a kiadás pontos dátumát kellett volna beírni (2010 szeptember) --de ennél sokkal súlyosabb bajok is vannak.
Az itteni cikkben ugyan említik, hogy a neonatális mortalitás háromszorosára emelkedett(!) otthonszülésnél, a kórházi szüléshöz képest, de elfelejtik magyarázatát adni, hogy miért lehetséges az, hogy a perinatális mortalitás tekintetében viszont a két szülési hely (mód) ugyanazt az eredményt produkálja.
Az is egyfajta csúsztatás, hogy a "háromszoros" szorzót emlegetik, holott az "összes" szülések kategóriájában, ugye "csak" kétszeres ez az érték --ami egyébként is erősen vitatható eredetű adat!
Az eredeti cikkből kivett, ominózus sor a következőket mutatja:
"Nonanomalousb 6 23/15,633(0.15) 14/31,999(0.04) 2.87 1.32–6.25"
Ami azt jelenti, hogy a perinatális 0,95 értékről a neonatális 2,87-re szökik föl (nem háromra!). Miért?
Erre kellett volna választ adnia Waxnak --de ezt a súlyos kérdést nem akarta magának föltenni. A magyar cikk szerzőjének meg --szerintem-- föl sem tűnt, nemhogy magyarázatot keresett volna rá. Világos volt-e számára, hogy mi minden történt, történhet a perinatális és a neonatális szakasz vége között?
Látszólag nem, mert így "jó nagyot szólhat" a megháromszorozódott veszéllyel való fenyegetés. Ez bizony a tudományos hamisítás kategóriája.
A föntebb idézett táblázat sorához még annyit, hogy az AJOG tanulmány két kategóriát állít föl (hogy miért pont ezt, az is egy jó kérdés!): "All" és "Nonanomalous", ez ugye azt jelenti, hogy az "összes" és a "nem-rendellenes".
Tehát a magyar átiratban említett "háromszoros" szorzó azokra vonatkozik, akik minden születési rendellenesség nélkül jöttek a világra (nem Down stb. kórosak, nincs nyúlszájuk, septum defectus-uk stb. stb.).
Ha föltételezzük --miért ne tehetnénk meg?--, hogy az otthonszülésnél tevékenykedő "bábák" (statisztikailag) ugyanazok voltak, akkor ez azt jelenti, hogy ők a szülést jól levezették, hiszen a perinatális mortalitás értéke 0,95. Ez pedig azt mondja nekünk statisztikailag(!), hogy az otthonszülés valamivel jobb eredményeket produkált, de a különbség (lásd a zárójelben lévő értékeket, közvetlen utána!) nem szignifikáns.
Ezután a gyermek --elméletileg-- kikerül a "bába" hatóköréből, és a kórházban is mindenki más közrehat: védőnő, háziorvos, gyerekorvos, rokonok, szomszédok stb.
Nevezzük őket itt, durván "Utókezelőknek"!
Nos, a statisztikai adatok alapján ez azt jelenti, hogy a beteg babákkal gondosabban járnak el az Utókezelők, mert az "Összes" neonatális mortalitás "csak" 1,98 értékre emelkedik föl --akik között ugye, ott vannak a sérülten születettek is-- mialatt a "nem-sérültek" kategóriájában 2,87-re.
(Ugye tudjuk, hogy a sérült gyermekek perinatális és neonatális mortalitása "ab start" jóval magasabb, mint az egészségeseké?)
Tehát az a képtelenség áll elő, hogy az "Utókezelők" az egészségesekre nem figyelnek oda, nem ápolják őket megfelelően! (Figyelem, a különbség az "Összes" és "nem-sérült" között szignifikáns!)
Na most jön a soronkövetkező tudományos csúsztatás! Az "Utókezelők" tevékenységét a "bábák" nyakába varrni, meglehetősen alattomos dolog.
Ha hihetők lennének Wax adatai!
De nem azok! A fönti képtelenség is ezt kell, hogy sugallja. Annak viszont, aki szolgaian átvesz ilyen dolgokat, vagy ami még rosszabb, tendenciózusan használja föl azokat, az nem jár utána az okoknak, nem tűnik föl neki a lehetetlen eredmény.
Már Wax-nál is csöngetnie kellett volna a vészharangnak, amikor ilyen ordítóan nagy eltérést tapasztalt. Ekkora eltérés nem lehetséges.
Sajnos, példát kell idézzek: Amikor még logarléccel számoltunk az iskolában, akkor fölhívták a figyelmet, hogy az eredményt jó közelítéssel már előre tudni kell. Nem szabad elfogadni, hogy egy hajókötél 3 mm-es, de azt sem, hogy 30 cm-es!
De, menjünk tovább!
A magyar cikk kivesz egy adatot az eredetiből, és mint az eredmények igazolása közli velünk, hogy:
"összesen 342.056 db tervezett otthonszülés és 207.551 db tervezett kórházi szülés "
alapján születtek meg a végeredmények.
Nézzük meg az eredeti cikk mellékelt táblázatában, hogy a legnagyobb számosságú, egy holland tanulmány. Olvassuk el azt a cikket is!
Nos, ezen adatok úgy állnak elő, hogy a metaanalízisbe bevont 12 tanulmányban az összes esetszám ennyi. De! Ez a jó nagy esetszám --ami jól cseng-- azért ekkora, mert a fölsorolásban a 10., holland tanulmány "321,307" otthoni szülést és "163,261" kórházi szülést dolgoz föl. Innen a számosság ereje!
Az viszont megmagyarázhatatlan, hogy a holland tanulmány (deJong 2009) azt állapítja meg, hogy a kórházi és az otthoni szülések között nincs szignifikáns eltérés a perinatális mortalitás tekintetében, és a Wax tanulmány mégis ilyen hihetetlen különbséget "tár föl" az otthonszülés rovására.
Csak úgy, a számosságokat vizsgálva, menjünk tovább!
A sorban 12. tanulmány szerzője ugyanaz (a csoport), mint a 7.-é. Sőt, ha a dolgok mélyére ásnánk, akkor az is kiderülne, hogy esetleg átfedések is vannak a két tanulmány esetei között (azaz, egy adott szülés itt is, meg ott is szerepel), de ez nem a szerző (Janssen et al.) hibája. Ő korrekt módon, két tanulmányt írt, ahol a másodikban más föltételek és más szempontok megléte mellett végezte el elemzését.
Wax viszont (és a magyar szerző meg végképpen nem!) nem járt utána, hogy van-e ilyen átfedés.
(Ha utánajárt volna, akkor a baj még nagyobb lenne --de ezt majd később taglaljuk.)
Tehát, vegyük csak a sorban 12. tanulmányt!
"2899" otthonszülés, és "10,083" kórházi szülés
Nos itt is van egy komoly, melyet Wax --tán nem akart észrevenni-- nem akart elemezni, pedig kardinális kérdésről van szó! (Lásd később.)
Csak úgy tömören megfogalmazva, a British Columbiai tanulmány végeredménye az, hogy szignifikáns különbséget mutat ki az otthonszülés javára az elsődlegesen vizsgált szempontból (perinatalis mortalitás).
Itt, most ne essék szó arról, hogy mi mindenben mutatott még ki (sokkal) jobb eredményeket Pat Janssen csoportja az otthonszülés javára!
Nos ezen két tanulmány (a 10. és a 12. a sorban) összesen 324.206 otthonszülést és 173.344 kórházi szülést fog össze --Wax értelmezésében.
Mint említettük, a kanadai tanulmány szignifikánsan jobb eredményt mutatott, az otthonszülés javára, míg a holland csak kicsiny (nem szignifikáns) mértékűt.
Az összes többi, a Wax-féle meta-analízisbe bevont tanulmány (ha ki sem vesszük a 862 otthoni és 1314 kórházi szülést fölmutató másik Janssen kutatást) tehát 17.850 otthonszülés és 34.207 kórházi szülést fog össze.
Csak úgy, józan ésszel megvizsgálva, ezen 10 tanulmány összesen kb. a számosság 1/10-ét teszi ki a Janssen és deJonge tanulmányokénak. Itt viszont az otthonszülés legalábbis ugyanolyan perinatális mutatókkal rendelkezik, mint a kórházi.
Mi történhetett ezen tíz tanulmányban említett eseteknél, ami a --magyar átirat szerint-- így "elvitte az eredményt".
Nos semmi --vélhetőleg. A Wax tanulmány összességében, ugye 0,95-ös mutatót hoz ki átlagnak, ami a föntieket figyelembe véve, egy kicsit furcsa.
Ám a neonatális mortalitás viszonylatában már valami statisztikai varázslatnak vagyunk tanui --a Wax tanulmányban is.
Wax is megemlíti, és a magyar tanulmány is leírja (csak körülményes és félreérthető formában!), hogy az otthonszülésnél a többi mutató tekintetében sokkal jobb a helyzet (episiotomia, section cesarea, koraszülés, születési súly stb., stb.). Ezek a tények --főleg a magyar átiratban-- elsikkadnak, minimalizálva vannak, holott...
Amit Wax nem vett át Pat Janssentől, az az, hogy a British Columbiai tanulmányban nem két, hanem három csoportot alakítottak ki: otthonszülés diplomás bábával, kórházi szülés diplomás bábával, kórházi szülés (akármilyen!) orvossal.
Figyelem! Itt is, és ott is, ugyanaz a bába-csoport volt jelen a szüléseknél!
Szignifikánsan jobbak voltak az otthonszülés eredményei mint a kórházi bábás szüléseké.
A kórházi bábás szülések eredményei meg jobbak voltak mint az orvossal kísért szüléseké, de itt nem volt kimutatható a szignifikancia.
Fontos, hogy itt (is) szabad emberek, szabad döntésétől függött, hogy hol történik a szülés, és ezt a döntést az egészségügyi szolgálat "kiszolgálta" és nem kívánta irányítani azt, beleszólni abba! (Lehet, hogy ezért lettek jobbak az eredmények?)
A Wax-féle metaanalízisbe bevont egyéb tanulmányok (egyébként Wax előző tanulmányaiban is) esetében nem lehetett megállapítani, hogy melyik szülés volt tervezett, és melyik nem. Lásd, spontán szülés, rohamos szülés --szóval nem volt idő bejutni, adott esetben, a kórházba.
Nem jelent meg Waxnál az sem, hogy szabad emberek, szabad akaratukból úgy döntöttek, (lásd amish-ok, eszkimók) hogy nem mennek kórházba, illetve nem hagyják, hogy a testüket megsértsék (vérátömlesztés, injekció stb.), elfogadván azt, hogy --adott esetben-- ez a magatartás a baba vagy a mama halálát is okozhatja.
Waxnál nem jelenik meg az a különbségtétel sem, amit szintén átvehetett volna Patricia Janssentől, hogy a szüléseknél (magasan) képzett kell, hogy jelen legyen. Akkor mérhetők csak össze az eredmények!
A tudományosan, statisztikailag földolgozott eredményeket mindig gyanuval kell kezelni, főleg, mint már említettem, ha "forradalmian" eltérnek a várt, a szokványos értékektől.
A közelmúltban szintén ilyen nagy hangot kapott egy holland tanulmány is.
Az Utrecht-i tanulmány (Evers et al., BMJ 2010 augusztus) mindjárt megkongatta a vészharangot, és ezt hallva, a magyar "tudományos" irodalom is visszhangzott tőle, ahelyett, hogy végigolvasták volna azt, megvizsgálták volna az okokat, de legalább utánanéztek volna ugyanabban az újságban, milyen súlyos kritikát írtak azonnal róla ugyanott.
Éppen deJonge volt aki kapásból fölfedezett benne olyan módszertani hibát, amitől az egészet újra föl kell(ene) dolgozni.
Nos, visszatérve a magyar cikkre, a Wax-tanulmánynak is megjelent már Magyarországon olyan megsemmisítő kritikája, aminek alapján nem lett volna szabad hónapokkal később egy ilyen pontatlan, helyenként rosszul fogalmazott cikket közzétenni.
A leírtakat igyekeztem rövidre fogni, következésképpen sok apró elem ki is maradt belőle, de gondolom, így is elegendő érvet sikerült fölsorakoztatnom, hogy a Wax-cikk megállapításait igencsak óvatosan fogadjuk, s a belőle kivont magyar változatot elutasíthassuk.
A leírtakat futtában vetettem "papírra", következésképpen néhány megfogalmazás talán nem megfelelő --ezért elnézésüket kérem.
Frits van den Haag
mofrisara@yahoo.it
