A csontvelő transzplantáció az akut limfoblasztos leukémiában (angol rövidítése: ALL) szenvedő olyan gyermekek esetében, akiknél az intenzív kemoterápia kezdeti heteit követően nem mutatkoznak a klinikai remisszió (a betegség időlegesen tünetmentes fázisa) jelei, nem nevezhető a legjobb terápiás opciónak – állítja egy nemzetközi vizsgálat.
A nemzetközi kutatás a legnagyobb szabású volt eddig, amelyet a gyermekkorú ALL betegek körében lefolytattak. A vizsgálatba bevont 17 éves és annál fiatalabb korú betegek körében a kutatók azonosítottak egy olyan alcsoportot, akiknél az indukciós terápiát követő addicionális kemoterápia 72 %-os 10 éves túlélési arányt hozott és ezek a gyermekek nem estek át csontvelő átültetésen.
A nemzetközi kutató csoportban az USA, Európa és Ázsia kutatói dolgoztak együtt. Az eredményekről az amerikai „Orvostudomány New Englandi Szakfolyóirata”-ban jelent meg publikáció.
Magyarországon a gyermekkori malignus (rosszindulatú) daganatok nem gyakoriak, évente 100.000 gyermekből 15-nél jelentkezik valamilyen új rákos kórkép. Jelentőségük mégis nagy, mivel a balesetek után a második helyen a rosszindulatú daganatos betegségek a felelősek a gyermekkori elhalálozásokért. A gyermekkori összes malignus kórkép kb. 40 %-át a leukémia (fehérvérűség) teszi ki, amely leggyakrabban 1-6 éves korban a fiúknál jelentkezik.
A gyermekkori leukémiák döntő többsége, kb. 80 %-a az akut limfoblasztos leukémia típusába tartozik, ezt követi az akut mieloid leukémia. Krónikus limfoblasztos leukémia csak nagyon ritkán fordul elő gyermekkorban. A leukémia indukciós (beindító) kezelése általában 4-8 hetet vesz igénybe és több gyógyszer együttes adagolásából áll, melyek agresszíven célozzák meg a klinikailag észlelhető rákos sejttömeget. Az indukciós kezelés célja mindig a remisszió létrehozása és fenntartása.
A kezelések menetét Európában az ún. ALL-BFM 95-ös protokoll határozza meg, melyet Berlin, Frankfurt és Münster gyermekonkológusainak nemzetközi munkacsoportja határozott meg. Az 1975-ben alapított Nemzetközi BFM Vizsgálati Csoport (rövidítése: I-BFM SG) tagországainak létszáma mára elérte a 34-et, köztük ott van Magyarország is. A Csoport legutolsó és szakmailag gyümölcsöző éves konferenciáját idén áprilisban tartotta Chilében.
„Az indukciós terápia elégtelensége nagyon ritka, az összes gyermekkorú ALL beteg mindössze 2-3 %-át érinti. Ezeknél a gyermekeknél azonban igen magas a rossz kimenetel kockázata és ők azok, akiket eddig mindig csontvelő transzplantációra jelöltek ki. Ennek a friss nemzetközi kutatásnak az eredményei azt üzenik a számunkra, hogy az indukciós terápia elégtelenségét többé nem lehet a csontvelő átültetések automatikus indikációjának tekinteni.” – magyarázza Dr. Ching-Hon Pui, a memphisi (USA, Teneessee Állam) „St. Jude Gyermekek Kutató Kórháza” Onkológiai Osztályának az elnöke.
A kemoterápia és a transzplantáció fejlődése arra ösztönözte a kutatókat, hogy vizsgálják felül az ilyen kis betegek optimális gondozásának a kérdését, azonban egyetlen egyedi intézmény vagy ország beteglétszáma sem tette lehetővé a válasz megtalálását.
„Ez a kutatás igazolta a nemzetközi együttműködés fontosságát annak érdekében, hogy az ilyen gyermekek esetében alkalmazott kezelések kimenetele javuljon.” – mondja a publikáció első szerzője, Dr. Martin Schrappe, a német Schleswig-Holstein Egyetemi Orvostudományi Központ Általános Gyermekgyógyászati Osztályának (Kiel) a professzora és egyben az I-BFM SG igazgatótanácsának az elnöke.
A nemzetközi vizsgálat során a kutatók 44.017 fő, ALL kórképben szenvedő 17 éves és annál fiatalabb gyermek terápiás kimenetelét értékelték, akiknél a rákbetegséget a 2000. decemberében lezárult 15 éves időszak alatt diagnosztizálták. Minden egyes beteget az ebben a nemzetközi kollaborációs elemzésben résztvevő központok egyikében egy klinikai vizsgálat keretein belül kezeltek. A kutatók 1.041 fő (2,4 %), olyan gyermeket regisztráltak, akiknél a 4-6 hétig tartó indukciós terápiát követően a rák nem került remissziós státuszba. Közülük kb. 13 %-nál genetikai módosulás volt jelen.
Tapasztalatok alapján sajnos azoknak a gyermekeknek a prognózisa, akiknél az indukciós terápia sikertelennek bizonyul, gyászos. A kutatás által lefedett 15 éves időszakban a gyermekkori ALL betegségben szenvedő betegek átlagos hosszú távú túlélési ideje ugyan 80 %-ra emelkedett, de ez az arány csak 32 %-os volt azok között a gyermekek között, akiknél a rák a kezelés első néhány intenzív hetét követően nem került remisszióba.
A kutatás megállapította, hogy azoknál a B-sejtes ALL kórképben szenvedő betegek némelyikénél, akiket addicionális kemoterápiában részesítettek az indukciós terápia sikertelenségét követően, a hosszú távú túlélési arány 72 %-os volt. A gyermekek 1 és 5 éves kor közöttiek voltak, amikor diagnosztizálták náluk a rákot és a többségüknek több mint 50 kromoszómájuk volt a leukémia (rákos) sejtjeikben, ami a normál 46 kromoszóma számnál magasabb. Összességében a kutatásba bevont beteg gyermekek 25 %-át azok tették ki, akiknek a betegsége az indukciós terápiát követően nem került remissziós státuszba.
Akiknél az addicionális kemoterápia előnyökkel járt, azoknál nem voltak jelen a magas kockázat egyéb markerei, beleértve a magas fehérvérsejtszámot vagy a kromoszómális átrendeződést, amelyben az MLL gén érintett.
A 2008-as évet megelőzően az immunfenotípus alapján a WHO (Világ Egészségügyi Szervezete) a B-sejtes limfoblasztos leukémiát prekurzor B-sejtes ALL-ként klasszifikálta. Ez a terminológia azonban a gyermekkori ALL kórkép esetében még mindig gyakran használatos az érett B-sejtes ALL-tól való megkülönböztetésre, amelyet napjainkban Burkitt-leukémiának neveznek. 2008. után a WHO az ALL kórképet kétféle módon klasszifikálta: B- vagy T-sejtes típus. Az előbbit a specifikus rekurrens genetikai rendellenességek jelenléte vagy hiánya alapján bontotta az alábbi alcsoportokra: (t(9;22)), MLL átrendeződés, hiperdiploid, hipodiploid, t(12;21), t(5;14) és t(1;19).
A nemzetközi kutatás azt is megállapította, hogy a csontvelő transzplantáció jelenti a legnagyobb reményt nagyon sok további fiatal ALL kórképes beteg számára, akiknél az indukciós terápia sikertelennek bizonyult. A betegek között voltak az ún T-sejtes ALL betegek is, akiknél a rákos elfajulás a T-sejtként ismert fehérvérsejtekben (immunsejt) kezdődött. A T-sejtes ALL betegek teszik ki az összes gyermekkori ALL betegek 12-15 %-át, de a fenti kutatásban ez az arány elérte a 38 %-ot.
A csontvelő transzplantáció folyamata azt jelenti, hogy előbb megölik a beteg (recipiens) saját megbetegedett csontvelőjét, majd egy genetikailag összeillő donor vértermelő őssejtjeivel pótolják azokat. Az eljárásnak megvan az a hátránya, hogy kiteszi a befogadó betegeket számos közvetlen és krónikus egészségügyi probléma kockázatának.
