Nemzetközi felmérések szerint a népesség mintegy 17 %-át érinti a betegség, de orvosi vélemények szerint eléri a 30 %-ot is.
A hipofízis jóindulatú tumorai tehát gyakoriak, döntő többségük az elülső lebeny adenomája, ezért a hipofízis jóindulatú daganatait szokás a hipofízis adenomával azonosítani. Bármely életkorban előfordulhat, nőket és férfiakat egyaránt érintheti.
A daganatok a keletkezésük helyén működő sejteknek megfelelően viselkednek, és az érintett, speciális sejttípus neve után nevezik el őket. Nem terjednek a koponyán kívülre, általában a „sella turcica”-val, azaz az ékcsont ún. töröknyergével maradnak határosak. Ez az a csontrész, amelybe a hipofízis a koponyán belül mintegy „beleül”. Előfordul azonban, hogy a jóindulatú daganatok belenőnek a „sella turcica” falába és a környező idegekbe, vérerekbe és az agyburkokba is.
Bár az agyalapi mirigy jóindulatú daganatai nem nőnek nagyra, mégis kedvezőtlenül érinthetik a beteg egészségét, mivel a koponya ezen részén csak nagyon pici hely van és ha a tumor 2-3 cm-nél nagyobb lesz, nyomhatja az agy környező részeit és ezáltal károsodást okozhat. (Agyi góctüneteket és agyvíz-keringési zavarokat okozhat.)
A hipofízis adenomákat méretük alapján két csoportba oszthatjuk:
Microadenomák. 1 cm-nél kisebb tumorok, ritkán károsítják a hipofízis maradék egészséges szöveteit, de tüneteket okoznak, mivel bizonyos hormonokból túl sokat bocsáthatnak ki a véráramba.
Macroadenomák. 1 cm-nél nagyobb tumorok. A beteg egészségét kétféle módon érinthetik: egyrészt amikor hormont termelnek és egyúttal tüneteket is okoznak. Másrészt a normális hipofízis szöveteket, vagy a környező idegeket nyomhatják, mint pl. a látóideget, behatolhatnak a hypothalamusba, megzavarják a hypothalamus által termelt releasing hormonok bejutását a hipofízisbe, megzavarhatják a hypothalamus vezérelte testhőmérséklet szabályozást, kóros étvágyat és hormonális rendellenességeket okozhatnak.
Az elülső lebeny hipofízis adenomáit aszerint csoportosíthatjuk, hogy termelnek-e hipofízis hormonokat, és ha igen, mely típusú hormont, vagy pedig nem. Ennek alapján megkülönböztetünk funkcionális és nem-funkcionális adenomákat. A legtöbb hipofízis adenoma a funkcionális csoportba tartozik.
Funkcionális adenomák: a hormontermelést vérvizsgálattal, vagy a sebészi eltávolításkor történő egyéb teszttel állapítják meg. Az eredményeken alapuló, funkcionális adenoma típusok az alábbiak:
► Prolactin-termelő adenomák. Kb. a hipofízis tumorok fele, amelyek hormont is termelnek (prolactint). Okozhat meddőséget, csökkent szexuális libidót, csontritkulást.
► Növekedési hormont elválasztó adenomák. A hormontermelő hipofízis tumorok kb. 1/3-a választ el növekedési hormont. Acromegália-t (fej/végtagok kóros megnagyobbodása) okozhat.
► Corticotropin-t (ACTH) elválasztó adenomák (kb. 20 %-os az arányuk). Cushing-kórt okozhat.
► Gonadotropin-t (LH) elválasztó adenomák (ritka, kb. 3 %). A daganatok többsége hormonálisan inaktív macroadenoma.
► Thyrotropin-t (TSH) elválasztó adenomák (a legritkább hipofízis adenoma, kevesebb, mint 1 %). A pajzsmirigy túlműködését okozhatja.
Nem-funkcionális adenomák: vannak az ún. null-sejtes adenomák, amelyek az összes hipofízis tumorok mintegy 20 %-át teszik ki, ezek nem választanak el hormonokat. Általában idősebb emberek lassan növekedő macroadenomája.
A macroadenoma a hormontúltermelés tünetei mellett hormonhiányt is okoz: A növekvő adenoma a másféle hormonokat termelő sejteket elnyomja, így bizonyos perifériás mirigyek működése elégtelenné válik. Pajzsmirigy-elégtelenséget (hipotireózis), illetve mellékvesekéreg-elégtelenséget (Addison-kór) eredményez. A gonadotropinok hiánya miatt vérzéskimaradás és meddőség következik be. A hormonálisan inaktív kromofób (nem festődő agyalapi mirigysejt) adenómák hipofízis-elégtelenséget (Simmonds-Sheehen-szindróma) okoznak, melynek gyermekkori megnyilvánulása a hipofízis eredetű törpenövés, a szomatotropin hiány miatt.
Fontos tudni, hogy a hipofízis adenoma milyen típusú hormont termel, mivel a hormonok erőteljesen befolyásolják a beteg tüneteit, de még azt is, hogy a diagnózis felállításához milyen teszteket kell az orvosoknak elvégezniük, milyen kezelési módot válasszanak és mik a beteg kilátásai.
