Az amerikai Johns Hopkins Orvostudományi Egyetem tudósai nemrég olyan laboratóriumi adatokat publikáltak, melyek megcáfolják azt a korábbi tudományos állítást, miszerint az agy rákos tumorán belül képződő vérerek nagyrészt ráksejtekből állnak. A ráksejt-alapú vérér elmélet megkérdőjelezése érinti azon rákellenes gyógyszerek használatát és értékét is, melyek ezeket a vérereket célozzák meg, beleértve a bevacizumab hatóanyagú Avastin gyógyszert is.
„Azt nem kérdőjelezzük meg, hogy a ráksejteknek megvan az a potenciáljuk, hogy vérér markereket expresszáljanak és esetenként utat találjanak a vérerekbe, de azt igen, hogy ez milyen mértékben történik meg. Vizsgálatunkban mi nem találtunk bizonyítékot arra, hogy ezek a vérerek a ráksejtek bőséges mennyiségét tartalmaznák.” – mondja Dr. Charles Eberhart, vezető neuropatológus, a Johns Hopkins Egyetem patológia, szemészeti és onkológia professzora.
Eberhart professzor elmondása szerint az agyi tumor vérerei rákos természetének a megkérdőjelezésével először egy évvel ezelőtt találkozott, amikor részt vett egy olyan, fiatal újságírók által rendezett fórumon, ahol az orvosi szakfolyóiratokban megjelenő klinikai vizsgálatokat és kutatásokat szokták megvitatni.
Különböző klinikai vizsgálatok már régóta azt demonstrálják, hogy a malignus agydaganatok nagy számban tartalmaznak olyan vérereket, melyeken keresztül a tumorba a növekedéséhez szükséges tápanyagok szállítódnak. A vérerek akkor képződnek, amikor a tumorok olyan növekedési faktorokat pumpálnak ki, amelyek fokozzák a vérerek kialakulását. Az ilyen vizsgálatok nyitották meg az ajtót az olyan kezelési stratégiák előtt, amelyek specifikusan a vérérképződést célozták meg, illetve magukat a vérérsejteket.
Nemrég olasz kutatók és a New York-i Memorial Sloan Kettering Rákközpont tudósai is publikáltak olyan kutatási eredményeket, melyek szerint ezek az agyi tumor vérerek az agyrák-sejtek primitív típusaiból épülnek fel, amelyek az őssejtek egy formáját jelentik. Ezekben a vizsgálatokban a kutatók az agyi tumor minták 20-90 %-ában találtak tumormarkereket a vérérsejteken.
Az amerikai és az olasz kutatói csoportok véleménye szerint az ő eredményeik szintén azt sugallják, hogy a rákszerű vérerek jóval hajlamosabbak a gyógyszer rezisztenciára, ez pedig potenciálisan magyarázza azt, hogy az olyan gyógyszerek, mint az Avastin, miért eredményeznek csak rövid időszakokra tumor-zsugorító válaszokat.
A bevacizumab (Avastin) hatóanyag használatát nemrég hagyta jóvá az amerikai Élelmiszer és Gyógyszer Felügyelet a bél-, a tüdő- és az agyi daganatos betegek kezeléséhez.
Eberhart professzor magyarázata szerint a patológusok (kórboncnokok), akik az agyszövettel dolgoznak, egy bizonyos fajta szövet-alapú technikát használnak a rákos sejtek normál sejtektől való megkülönböztetéséhez.
„Amikor a patológusok az agyszövet mintákat értékelik, legtöbbjük egyetért abban, hogy a vérérsejtekből ezekben a mintákban konzisztensen hiányoznak azok a molekuláris elváltozások, amelyek a ráksejtekkel együtt járnak. Valójában a patológusok gyakran használják ezeket a vérérsejteket mint „normál kontrollokat” a potenciálisan kancerózus (rákos) sejtekkel való összehasonlításhoz.” – magyarázza a professzor.
Az újságírói fórum tapasztalatait követően, Eberhart professzor felállított egy kutatói teamet, amelybe a Johns Hopkins kutatóin kívül (Dr. Fausto Rodriguez és Dr. Brent Orr) Dr. Keith Ligont, a Dana Farber Rák Intézet és a Harvard Orvostudományi Egyetem (Boston) neuropatológusát vonta be.
Ez a vegyes team szorosabban vizsgálta meg az agyi tumor mintákban lévő vérérsejtek molekuláris jellemzőit. Több mint 100 db, egyrészt a Johns Hopkins, másrészt a Dana Farber betegeitől származó mintát teszteltek EGFR és IDH1 markerekre – ez az a két gyakori gén, amely agydaganat esetén megváltozik.
„Használtunk egy további markert, a CD34-et is a vaszkuláris (vérér) sejtek más típusú sejtektől való megkülönböztetéséhez.” – jegyzi meg Dr. Rodriguez, szintén patológus. A vegyes kutatói team a minták 10 %-ában talált olyan vaszkuláris sejteket, amelyeken az EGFR vagy az IDH1 tumormarker jelen volt és ezekben a ritka tumor mintákban csak nagyon kevés sejten jelentek meg ezek a markerek. A kutatók a vérérfalak minden részét letesztelték tumormarker jelenlétére.
A vegyes kutatói team a laboratóriumi tapasztalatairól az „Oncotarget” c. szakfolyóiratban számolt be.
Habár a két csoport – az olasz és az amerikai kutatók, valamint ez a vegyes team – a vérérsejtek azonosításához eltérő markereket használt, Dr. Rodriguez szerint: „nincs olyan tumormarker, amely minden sejt esetében tökéletes lenne.”
Dr. Eberhart és Dr. Rodriguez megjegyezték, hogy az olasz és az amerikai kutatói csoportok főként a „sejtről-sejtre” kutatási technikákra fokuszáltak a szétválasztott minták esetén a tumormarkerek értékeléséhez, ezzel elvesztették azt a lehetőséget, hogy a vérérsejtek alakját és a sejt-klasztereken belüli fizikai kapcsolatot összefüggéseiben vizsgálhassák. Ezzel szemben a Hopkins-Dana-Harvard kutatói team sejtvizsgálatait úgy végezte, hogy intakt (érintetlen) szövetmintákat használt fel.
„A patológusok a sejtvizsgálatokban szerzett extenzív tapasztalataik alapján hozzászoktak ahhoz, hogy gyorsan azonosítsák a normál sejtből származó vérérsejtet és nagyon sok információhoz jutunk, amikor azt vizsgáljuk, hogy a sejtek hogyan kapcsolódnak a többi sejtekkel a valós életből vett mintákban.” – jegyzi meg Dr. Rodriguez.
Dr. Rodriguez egyben azt is mondja, hogy az ő kutatói teamjük eredményei potenciálisan alkalmazhatók bármilyen ráktípus esetében, amelyekről vélelmezhető, hogy őssejteket tartalmaznak.
