A marihuána a leggyakrabban használt tiltott drog az USA-ban. Durván a marihuána-használók 8-12 %-a tekinthető függőnek és – ugyanúgy, mint az alkoholnál – a tünetek súlyossága a használattal arányosan növekszik. Egy új amerikai kutatás azt állapította meg, hogy mind az alkohol és a marihuána használatát, mind a használatával való visszaélést gének sorozata befolyásolja.
A kutatók középiskolás amerikai tanulók körében lefolytatott nagyívű éves felmérése azzal az eredménnyel szolgált, hogy 2008. év során a 12. osztályos tanulók 41.8 %-a már használt marihuánát. Bár e gyermekek nagy része csak néhány alkalommal használta a drogot, a 12. osztályos tanulók 5.4 %-a a kutatást megelőző hónap során naponta használta a szert.
A marihuána aktív savas összetevője a THC (tetrahidrokannabinol), amely az emberi agy által is termelt természetes kannabinoidokat utánozza. A kannabinoid-rendszer kritikus a tanulás-, a memória-, az étvágy- és a fájdalom-érzékelés szempontjából. A legtöbb marihuána-használónál nem alakul ki függőség, de nagyjából minden 12-ből egynél igen. Ami nem elég közismert a marihuána-használattal kapcsolatosan, az az, hogy komoly bizonyítékok támasztják alá azt, hogy a szer növeli a mentális betegségek kifejlődésének kockázatát, illetve a meglévő, esetleg rejtett mentális betegségek kifejlődését meggyorsítja.
Mint bármely más drog, a marihuána is használható olyan módon, hogy az az életminőségre negatívan hasson, romboló kölcsönhatásba lépjen az iskolai, illetve a munkahelyi teljesítménnyel, vagy a családon és a baráti körön belül okozzon problémákat. A hat tünetből – melyek szerepelnek az amerikai „Mentális Rendellenességek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyv”-ében (DSM-IV.) – legalább háromnak egyszerre kell fennállnia ahhoz, hogy a kannabisz (marihuána)-függőség teljességgel megállapítható legyen. Ha a hatból csak egy, vagy két tünet van jelen, az distresszes állapothoz, illetve a napi funkcionálással való összeütközéshez vezet.
Meggyőző bizonyíték áll rendelkezésre, hogy a marihuána- és az alkohol-használatnak, illetve a használatukkal való visszaélésnek genetikai háttere is van, illetve hogy a kettő használata gyakran együtt jár.
Kutatók a lefolytatott vizsgálat során 6.257 fő, 24 és 36 év közötti ausztrál magánszemélyt vizsgáltak meg (közöttük 2.761 db ikerpár volt és 735 fő egyedülálló személy). Az alkohol- és marihuána használatot igazoló történeteket telefonos diagnosztikus interjúk adataiból gyűjtötték a kutatók és ezekből származtatták le az alkoholfogyasztás szintjét, a marihuána használat gyakoriságát, illetve a DSM-IV Kézikönyvet használták az alkohol- és marihuána függőség tüneteinek értékeléséhez.
A kutatási eredmények azt jelzik, hogy nagyon sok ugyanabból a genetikai faktorból, amely közrejátszik az alkoholfogyasztásban, hozzájárul a marihuána használathoz is. Hasonlóképpen, az alkoholfüggőség tünetei és a marihuána függőség tünetei ugyanezen genetikai hatások egy részének tulajdoníthatóak. Mind az alkohol, mind a marihuána esetében, azoknak a genetikai faktoroknak a többsége, amelyek a használatukhoz hozzájárulnak, ugyancsak hozzájárul a függőségi tünetek kialakulásához is.
Más szavakkal, a droghasználatra gyakorolt genetikai hatások nem sajátosan jellemzőek egyes drogokra, hanem úgy tűnik, hogy a droghasználatra való általános hajlamot befolyásolják. Ez a megjegyzés azért fontos, mert a tudósok is hajlamosak a drogokat izoláltan vizsgálni – külön az alkoholt, a dohányt, a marihuánát, a kokaint stb. A kutatás eredményei alátámasztják, hogy az összes függőségnek közös mechanizmusa van.
A kutatók szerint az a tény, hogy az alkohol- és a marihuána használatra, illetve az alkohol- és a kannabisz-függőség tüneteire gyakorolt környezeti hatásoknak csak kis része tulajdonítható közös forrásnak, azt jelzi, hogy fontos megkülönböztető jegyek lehetnek azok között a környezeti tényezők között, melyek az alkohollal kapcsolatos dolgokra hatnak, és azok között a környezeti tényezők között, melyek a marihuánához kapcsolódó következményeket befolyásolják. Az alkohol- és a marihuána-specifikus kockázati tényezők azonosítása az elkövetkező kutatások fontos lépése lesz.
A marihuána kutatás viszonylag ritka, összehasonlítva az alkohol-, vagy a nikotinkutatásokkal. Mégis, ha valaki legalább a felnőtt és a fiatal felnőtt marihuána használókra vonatkozó adatokat ismeri, megértheti, hogy a marihuána használata, beleértve a napi használatát is, igen gyakori és ennek hatásai viszont még nem közérthetőek. A mentális betegség és a marihuána használat közötti kapcsolat nem kap elég publicitást, annak ellenére, hogy növekvő számú bizonyítékok állnak rendelkezésre arra nézve, hogy a marihuána a mentális betegségek kifejlődésének okozati kockázati tényezője.
