Napjainkban már lehetséges a fogászati röntgenfelvételek segítségével a későbbi csonttörések bekövetkezésének a kockázatát előre jelezni – tárja fel egy svéd kutatók által nemrég elvégzett vizsgálat. A kutatók publikációja az Elsevier Kiadó „Csont” c. szakfolyóiratán kívül megjelent a Nature „Endokrinológiai Áttekintések” c. szakfolyóiratában, valamint az amerikai Wall Street Journal is beszámolt róla.
Egy korábbi vizsgálatban a Gothenburgi Egyetem Sahlgrenska Akadémiájának a kutatói már demonstrálták, hogy az alsó állcsont trabecularis (gerendázatos) csontjának a megritkult szerkezete összefüggésben van a test más részein elszenvedett korábbi csonttörések ismételt előfordulásának a nagyobb esélyével.
A gothenburgi kutatók a frissen lefolytatott vizsgálatukkal most előreléptek ezen a kutatási területen és bemutatták, hogy lehetséges a fogászati röntgen készülék segítségével az alsó állcsont csontszerkezetének a felderítése és így annak előrejelzése, ki az, aki a jövőbeni csonttörések nagyobb kockázatának van kitéve.
„Láthattuk, hogy a középkorúaknál az alsó állcsont megritkult csontszerkezete közvetlen összefüggésben van a test más részein az élet későbbi szakaszában előforduló csonttörésekkel.” – nyilatkozta kutatásukról Dr. Lauren Lissner, az Akadémia Belgyógyászati Intézetének a munkatársa.
A vizsgálat az 1968-ban kezdődött „A Gothenburgi Női Lakosság Prospektív Vizsgálata” c. nagyszabású kutatás adaira támaszkodott. Figyelembe véve, hogy ez a mega-kutatás már több mint 40 éve folyik, a rendelkezésre álló anyag globálisan páratlannak számít. A kutatók 731 nő adatát elemezték, akik 1968. óta jó néhányszor vettek részt röntgenvizsgálatokon. Életkoruk akkoriban 38 és 60 év között volt.
Állcsontjuk röntgenvizsgálatának az eredményeit 1968-ban és 1980-ban is kiértékelték és azok összefüggtek a későbbiekben előfordult csonttörésekkel. Az első 12 év során előfordult törésekről az utókövető vizsgálatok során a résztvevők maguk számoltak be. Mindössze az 1980-as évek óta van lehetőség Svédországban arra, hogy a törések azonosításához orvosi regisztereket használjanak fel. Összesen 222 csonttöréses esetet azonosítottak a teljes megfigyelési időszak során.
A kutatás azt igazolta, hogy az első vizsgálat elvégzésekor a 38-54 év közötti nők kb. 20 %-ánál az állcsont csontszerkezete már megritkult és ezek a nők a későbbi csonttörések jóval nagyobb kockázatának voltak kitéve. A kutatók azt is kimutatták, hogy minél idősebb egy nő, annál erősebb az állcsont megritkult csontszerkezete és a test egyéb részein bekövetkező csonttörések közötti kapcsolat.
Bár a vizsgálatot csak nőkre vonatkozóan végezték el, a kutatók úgy vélik, hogy ez az összefüggés a férfiak körében is érvényes lehet.
„A dentális (fogászati) röntgen rengeteg információval szolgál a csontszerkezetről. Ezen röntgenképek elemzésének a segítségével a fogorvosok már jóval az első törés bekövetkezése előtt képesek lehetnek azon emberek beazonosítására, akik a csonttörések nagyobb kockázatának vannak kitéve.” – mondta Dr. Grethe Jonasson, a csonttörés vizsgálat kezdeményezője, aki a Västra Gätaland-ben lévő Állami Fogászati Szolgálat Kutatóközpontjának a munkatársa.
