Egy kutatás azt állapította meg, hogy minél fokozottabb a menopauza első néhány évében egy nő bőrének a ráncosodása, annál alacsonyabb a csontsűrűsége. A kutatási eredményekről az Amerikai Endokrin Társaság Bostonban megtartott 93. éves találkozóján számoltak be a tudósok.
„A posztmenopauza szakaszában lévő nőknél a bőr kinézete a csontvázrendszer jóllétébe enged bepillantást, ez olyan összefüggést jelent, amely korábban nem volt ismert.” – magyarázza Dr. Lubna Pal, a Yale Orvostudományi Egyetem (New Haven, Conn) reproduktív endokrinológusa és társprofesszor asszonya.
A vizsgálat csak egy összefüggést demonstrál a csontsűrűség és a bőr ráncosodása között - hangsúlyozta Dr. Pal, a vizsgálat vezető kutatónője. Ennek ellenére ő igencsak említésre méltónak tartja az eredményeket: „Ez az információ lehetővé teheti azon posztmenopauzális nők ránézésre történő beazonosítását, akik ki vannak téve a csonttörés kockázatának, anélkül tehát, hogy költséges tesztekre lenne szükség.”
A vizsgálat egy járulékos kutatás volt, mégpedig egy folyamatban lévő multiközpontú vizsgálaté, melyet „A Kronos Korai Ösztrogén Prevenció Vizsgálat”-nak neveztek el, rövidítve: KEEPS. Ebbe a járulékos kutatásba 114 fő, a késő negyvenes és a kora ötvenes éveit taposó nőt vontak be, akiknek utolsó menstruációs periódusuk az elmúlt 3 évben volt, és akik nem részesültek hormonpótló terápiában. Azokat a nőket, akik bármilyen kozmetikai jellegű bőrműtéten estek át, kihagyták a résztvevők közül.
A nők úgy kaptak pontszámokat az arcbőrükön és a nyakukon lévő ráncaik után, hogy azok egyrészt a ráncok helyétől, másrészt a ráncok mélységétől függtek. A durometer-nek (keménységmérő) nevezett eszköz segítségével megmérték a bőr feszességét, vagy szilárdságát a résztvevők homlokán és két orcáján. Továbbá, megmérték csontsűrűségüket is, duális röntgensugár abszorptiometria (DEXA) segítségével, valamint egy hordozható sarok UH eszközzel.
A kutatók egy szignifikáns inverz (fordított) korrelációt találtak a ráncokra adott pontszámok és a csontsűrűség között, ami azt jelenti, hogy minél magasabb volt a pontszám (és így rosszabb a ráncosodás helyzete), annál alacsonyabb volt a nők csontsűrűsége. Ez az összefüggés minden vázrendszeri helyen evidens volt – csípő, boka és ágyéki gerinc -, és független volt a kortól, a testösszetételtől és más faktoroktól, melyekről köztudott, hogy hatással vannak a csontsűrűségre. Továbbá, az arc és a homlok feszesebb bőre nagyobb csontsűrűséggel járt együtt.
Habár a csontok és a bőr közötti kapcsolat tisztázatlannak tűnhet, Dr. Pal magyarázata szerint az lehet az összefüggés, hogy mindkettő közös építőanyagokat használ – proteinek egy csoportját, melyet kollagéneknek nevezünk. Ahogy öregszünk, a kollagénben olyan változások történnek, amelyek felelősek lehetnek a korral járó bőrelváltozásokért, beleértve a rosszabbodó ráncosodást és a megereszkedő bőrt, és hozzájárulhatnak a csontminőség és –sűrűség romlásához.
„Hosszú távú vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy a ráncok és a csonttörés kockázata közötti kapcsolatot bebizonyítsuk.” – jelentette ki a társprofesszor asszony. „Kétségtelen, hogy tudni akarjuk, vajon a bőrráncosodás intenzitása lehetővé teszi-e azoknak a nőknek a beazonosítását, akiknél sokkal valószínűbben fog bekövetkezni a csonttörés, különösen a combcsontban, a nyakban és a csípőben, mely törések az idősebb emberek körében gyakran végzetes kimenetelűek. Ha ez így van, akkor a bőrráncok vizsgálatának más klinikai rizikófaktorok közé történő bevonása lehetővé teheti a törési kockázat azonosítását abban a populációban, amely a sokkal költségesebb technológiákhoz nem fér hozzá.”
