Kamaszkorban a folyamatos alváshiány a tinédzserek több mint szorongó, zavaros viselkedéséhez vezethet – legalábbis ezt sugallja az amerikai Wisconsin-Madison Egyetem kutatói által készített vizsgálat eredménye. A vizsgálatról szóló publikáció a „Nature Neuroscience” szakfolyóiratban jelent meg.
A kutatók azt állapították meg, hogy serdülőkorú egereknél az alvás rövid távú megszorítása megakadályozta az agy szinapszisainak – melyek az idegsejtek kapcsolódási pontjai, ahol az egymással való kommunikáció megtörténik - kiegyensúlyozott növekedését.
„Vizsgálatunk egyik lehetséges következtetése az, hogy ha egy kamaszkorú fiatal túl sok alváshiánnyal néz szembe, különösen, ha az krónikus, akkor az agyi áramkör működését tekintve hosszan tartó következmények léphetnek fel.” – mondja Dr. Chiara Cirelli, az Egyetem Orvostudományi és Közegészségügyi Iskolája pszichiátriai osztályának a docense.
Az olyan mentális betegségek, mint pl. a skizofrénia is, hajlamosak serdülőkorban kezdődni, de annak pontos kiváltó okai egyelőre még nem tisztázottak. „A kamaszkor a fejlődés igen érzékeny időszaka, melynek során az agy drámai mértékben változik. Megtörténik az idegi áramkörök masszív re-modelleződése, nagyon sok új szinapszis keletkezik, majd semmisül meg.” – magyarázza Dr. Cirelli.
Dr. Cirelli és munkatársai azt szerették volna látni, hogy az ébrenlét-alvás ciklus megváltozása hogyan érinti a fejlődő serdülőkori agy anatómiáját. Korábbi molekuláris és elektrofiziológiai vizsgálataik már igazolták, hogy alvás közben a felnőtt rágcsáló állatok agyának szinapszisai és idegpályái hogyan gyengülnek és válnak kisebbekké, feltehetően ez készíti fel őket az ébrenlét egy másik periódusára, amikor a szinapszisok ismét megerősödnek és nagyobbakká válnak, válaszként az örökké változó tapasztalatokra és tanulásra. A tudósok ezt az alvás „szinaptikus homeosztázis hipotézis”-ének nevezik.
Egy két-fotonos mikroszkóp segítségével a kutatók a dendritikus tüskék megszámlálásával közvetlenül követhették nyomon a szinapszisok növekedését és zsugorodását; a dendritikus tüskék azok az idegsejtnyúlvány struktúrák, amelyek a szinapszisokat tartalmazzák és így lehetővé teszik az agysejtek számára a más agysejtektől érkező impulzusok fogadását. A kutatók azokat a serdülőkorú egereket hasonlították össze, amelyek 8-10 órán keresztül spontán ébren voltak, amelyeket aludni engedtek vagy amelyeket ébrenlétre kényszerítettek.
Az élőképek azt mutatták, hogy az alvás vagy az ébrenlét változásokat idézett elő a dinamikus serdülőkorú egér agyban: a dendritikus tüskék átlagos sűrűsége alvás közben lecsökkent, majd a spontán vagy az erőltetett ébrenlét időszakában megemelkedett.
„Ezek az eredmények akut, 8-10 órás időtartamú manipulációk használatával azt mutatják, hogy az alvással vagy az ébren töltött idő hatással van arra, hogy hány szinapszis képződik vagy szűnik meg a serdülőkorú agyban. A következő fontos kérdés az, hogy mi történik a krónikus alvás megszorítás esetén, amely olyan állapot, amelyet nagyon sok serdülőkorú fiatal gyakran megtapasztal.” – magyarázza Dr. Cirelli.
A további kutatás folyamatban van, de Dr. Cirelli egyelőre még nem tudja megjósolni az eredményeket: „Előfordulhat az is, hogy az elváltozások jóindulatúak, ideiglenesek és visszafordíthatók vagy pedig az agy kifejlődése és funkcionálása tekintetében hosszan tartó következményei lesznek.”
