A híres angol „The Lancet” c. orvosi szaklap online változatán nemrég jelent meg egy szisztémás felülvizsgálaton és meta-analízisen alapuló beszámoló, mely szerint az egészségkárosodott (rokkant) gyermekek 3-4-szer nagyobb valószínűséggel válnak erőszak áldozataivá, mint az egészséges gyermekek. Becslések szerint minden harmadik-negyedik egészségkárosodott gyermek szenved el élete során egyszer erőszakot.
Világszerte kb. 93 millió gyermek (az összes gyermek mintegy 5 %-a) szenved mérsékelt vagy súlyos egészségkárosodásban. Annak ellenére, hogy sokan úgy vélik, az egészségkárosodott gyermekek az erőszak nagyobb kockázatának vannak kitéve, mégis a világon ez az első olyan kutatási anyag, amely az ilyen erőszak prevalenciáját és a kockázat magnitúdóját számszerűsíti.
Az Egyesült Királyságban található Liverpooli John Moores Egyetem kutatója, Dr. Mark Bellis professzor - aki az Egyetemhez tartozó Közegészségügyi Központ igazgatói teendőinek az ellátása mellett néhány egyéb angol közegészségügyi szervezetben is tevékenykedik, továbbá az ENSZ, a WHO és az Európai Unió égisze alá tartozó és elsősorban drogprevencióval, az európai fiatalok szexuális kockázatvállalásával és annak prevenciójával, valamint az alkoholfogyasztáshoz köthető erőszak megelőzésével foglalkozó területeken végez szakértői és tanácsadói munkát - és kutatói teamje szisztematikusan áttekintette az utóbbi két évtized azon kutatási adatait, amelyek az egészségkárosodott gyermekek ellen elkövetett erőszakos cselekedetek gyakoriságával kapcsolatosak.
Megállapították, hogy az USA-ban, az Egyesült Királyságban, Svédországban, Finnországban, Spanyolországban és az Izraelben elvégzett 17 db, hivatalosan is ellenőrzött vizsgálatba összesen 18.000 fő, 2 és 18 év közötti sérült gyermeket vontak be az ottani kutatók.
Bellis professzorék meta-analízise (=különböző vizsgálatok eredményeinek szisztematikus gyűjtése, összesítése és elemzése) azt mutatta, hogy az egészségkárosodott gyermekek több mint egynegyede (26.7 %) volt kitéve élete során az erőszak valamilyen formájának, beleértve a fizikai, a szexuális, az érzelmi abúzust és az elhanyagolást, továbbá megállapítható volt, hogy ezek a gyermekek életük során a fizikai (20.4 %) és a szexuális erőszak (13.7 %) magas szintjének voltak kitéve.
Annak ellenére, hogy az egyedi vizsgálatok egymástól eltérőek voltak, összességében a vizsgálatok úgy becsülték, hogy az egészségkárosodott gyermekek erőszak tapasztalási kockázata csaknem négyszer magasabb, mint az egészséges gyermekeké és annak kockázata, hogy fizikai és szexuális erőszaknak vannak kitéve, legalább háromszor magasabb, mint az egészséges gyermekek körében.
Továbbá, a mentálisan és intellektuálisan károsodott gyermekek ellen elkövetett szexuális erőszak kockázata magasabbnak tűnik (4.62-es esélyhányados), mint azoké a gyermekeké, akik az egészségkárosodás egyéb formáiban szenvednek vagy teljes mértékben egészségesek. A kutatói team nem tudta megbecsülni az egyéb típusú egészségkárosodások esetében ezt a kockázatot, mivel nem állt rendelkezésre kellő számú adat.
A meta-analízis alapján Bellis professzor következtetései az alábbiak voltak: „Egy gyermek egészségkárosodásának az életminőségére gyakorolt hatása nagyban függ attól a módtól, ahogyan más személyek bánnak velük. Kutatásunk megalapozta azt az állítást, hogy az egészségkárosodott gyermekek elleni erőszak kockázata folyamatosan háromszor-négyszer magasabb, mint az egészséges gyermekek hasonló kockázata. A kormányzat és a civil társadalom kötelessége annak a biztosítása, hogy a gyermekek ilyen típusú áldozattá válását feltárják és megelőzzék. A világ legtöbb régiójára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre becslések, különösen az alacsony és a közép jövedelmű országok tekintetében. Ez egy olyan fundamentális rés, amellyel muszáj foglalkozni, mivel ezekben az országokban rendszerint magasabb az egészségkárosodott lakosság aránya, magasabb az erőszak szintje és kevesebb a támogató szolgálat, mint a magas jövedelmű országokban.”
Dr. Etienne Krug, a WHO (Világ Egészségügyi Szervezet) „Erőszak és Sérülés Prevenció és Rokkantság” Osztályának az igazgatója a fenti meta-analízis eredményeit így kommentálta: „Ennek a felülvizsgálatnak az eredményei azt bizonyítják, hogy az egészségkárosodott gyermekek aránytalanul sérülékenyebbek az erőszakkal szemben és szükségleteik rendkívüli módon elhanyagoltak. Tudjuk, hogy léteznek az erőszakos cselekedetek megelőzését és a következményeinek az enyhítését célzó specifikus stratégiák, azonban szükség van arra, hogy cselekvési tervet állítsunk fel.”
A Texasi A&M Egyetem (USA) két munkatársa, Dr. Emily Lund és Dr. Jessica Vaughn-Jensen iskola pszichológusok az alábbiakat fűzték az angol meta-analízis eredményeihez: „A kutatóknak vizsgálataik során meg kell célozniuk az alulreprezentált egészségkárosodott csoportokat.....annak érdekében, hogy az egészségkárosodás típusa és az erőszak, valamint a rossz bánásmód közötti interakciókról világos képet kapjunk. A jövőbeli kutatásoknak törekedniük kell tudásszintünk megerősítésére, egyrészt a különböző populációkra vonatkozó precíz vizsgálatok segítségével, másrészt a nemzetiség és az egészségkárosodás típusa vonatkozásában.”
