Az
ateroszklerózis (magyarul: érelmeszesedés)
széles körben elterjedt betegség napjainkban. Az
ókori és a mai életstílus közötti
különbségek ellenére a kutatók úgy
találták, kb. 3 ezer évvel ezelőtt a magasabb
szociogazdasági státuszú ókori
egyiptomiak körében is előfordulása meglehetősen
gyakori volt.
Az
Egyiptomi Antikvitások Múzeumában a Krisztus
előtt 1213 és 1203 között uralkodott Merenptah
fáraó szobrának kísérő tábláján
is megtalálható, hogy a fáraó 60 éves
kora körül halt meg, ateroszklerózisban, ízületi
gyulladásban és fogszuvasodásban szenvedett.
Az
amerikai és egyiptomi kutatókból álló
csoport – akik között kardiológus, egyiptológus
és konzerválási szakértő is volt – a
Múzeum 20 múmiájának testét
vizsgálta át, a teljes testmaradványra kiterjedő
CT-vizsgálattal. Ezeket a múmiákat igen jó
állapotban sikerült megőrizni.
A
CT-vizsgálat képes kimutatni a kálcium hidroxi
apatit jelenlétét, amelyet a csontok őriznek meg, és
amelyről úgy gondolják, hogy az előrehaladott
ateroszklerózisban – érelmeszesedés, az
artériafalon lerakodott puha plakkok az évek múlásával
megkeményednek - fellépő meszesedés jelzője
lehet.
Az
a múmia, amely leginkább az ateroszklerózis
jeleit mutatta, Lady Rai múmiája volt, aki Krisztus
előtt 1530 körül halt meg. Ahmose-Nefertari királynő
szolgálóleánya volt és Mózes előtt
kb. 300 évvel és Tutankhamon király előtt kb.
200 évvel azelőtt élt. Az összes múmia,
amelyeknek a kilétét meg tudták állapítani,
a magasabb szociogazdasági státuszú emberek közé
tartozott élete során. Általában Pharaoh
udvarában szolgáltak, vagy papok és papnők
voltak.
Bár
a kutatóorvosok nem voltak képesek arra, hogy
megállapítsák, milyen diétán éltek
az egyes múmiák, de az köztudott, hogy az akkori
magasabb szociogazdasági státuszú emberek csak
szarvasmarhát, kacsát és libát
fogyasztottak. Bár a kutatók azt sem tudták
megmondani, hogy az általuk megvizsgált múmiák
esetében a halál oka vajon az ateroszklerózis
volt-e, vagy sem, azt meg tudták erősíteni, hogy a
betegség legtöbbjüknél jelen volt, ami a
következőket sugallja: „Lehet, hogy túl kell néznünk
a modern rizikófaktorokon ahhoz, hogy megértsük az
érelmeszesedés betegség mibenlétét.”
– legalábbis az orvosok számára.
