Azoknál a gyermekeknél és fiataloknál, akik gyakran éheznek, sokkal valószínűbb az esélye valamilyen egészségi probléma kialakulásának, mint a rendszeresen étkező társaiknál, sőt, az ismétlődő éhezési periódusok különösen toxikusak a szervezetükre nézve – publikáltak egy jelentést az amerikai JAMA (Amerikai Orvostudományi Társaság Szaklapja) kiadványokhoz tartozó „Gyermekek és Serdülőkorúak Orvostudománya” c. szaklapban.
Az élelemhez jutás bizonytalansága – pontosabban: az élelemhez jutás megfelelőségének hiánya pénzügyi okok miatt – 2008. évben az amerikai háztartások kb. 15 %-át érintette, ami a 2007. évi 11 %-hoz képest növekedést jelez, illetve ez volt a legmagasabb előfordulási arány 1995. óta, amikor bevezették az USA-ban e mutatószám mérését. A gyermekéhezés az élelemhez jutás bizonytalanságának extrém manifesztálódása, és olyan időszakként van meghatározva, amely során a gyermekek valóban éheznek, mivel családjuk kifogyott az élelmiszerből, illetve nincs pénzük arra, hogy élelmiszert vásároljanak.
Sharon I. Kirkpatrick kutatóorvos – jelenleg a kanadai Calgary Egyetem alkalmazottja - és kollegái 1994. évtől kezdődően 2004-2005-ig 10 éven át követték és elemezték 5.809 fő, 10-15 év közötti amerikai kisgyermek és 3.333 fő, 16-21 év közötti amerikai serdülőkorú fiatal adatait. Ezen időszak alatt a kisgyermekek 3.3 %-a, míg a serdülők 3.9 %-a élt át éhezést és a kisgyermekek 1.1 %-a, illetve a serdülők 1.4 %-a volt éhes legalább két, vagy annál több időpontban.
Összességében, a vizsgálat befejező szakaszában több, mint 10-ből egy kisgyermek (13.5 %), illetve minden negyedik serdülőkorú fiatal (28.6 %) egészségi adatai rosszak voltak. A gyenge egészségű gyermekek aránya magasabb volt azok között, akik bármikor éheztek, mint azok között, akik soha nem tapasztalták meg az éhezést (32.9 % vs. 12.8 % a kisgyermekek, illetve 47.3 % vs. 27.9 % a serdülőkorúak esetében). Az éhezés és a gyengébb egészségi állapot közötti összefüggés akkor is megmaradt, amikor az adatokat a mérőbázisul szolgáló egészségi mutatók szerint korrigálták, illetve figyelembe vettek egyéb, hátrányra utaló háztartási jelzőszámokat is, mint amilyen az alacsony jövedelem és a saját otthon tulajdonlása.
Bár egyetlen éhezési időpont és a krónikus egészségi állapotok, vagy az asztma között nem találtak összefüggést, mégis, azoknál a fiataloknál, akik a 10 éves utókövetési időszak alatt egy esetnél többször éheztek, nagyobb volt az asztma, vagy más egyéb, krónikus betegség előfordulásának a valószínűsége, mint azoknál, akik soha nem tapasztalták meg az éhezést.
„Az a mechanizmus, amelyen keresztül a gyermekkori éhezés negatívan befolyásolja a gyermekek egészségi állapotát, még mindig nem elég világos számunkra. Azt azonban tudjuk, hogy az élelemhez jutás bizonytalansága a gyermekek körében érzelmi és pszichológiai stresszel társul, amely önmagában is képes a gyermekek általános egészségi állapotára negatív hatást gyakorolni és a krónikus betegségek kialakulásának kockázatát növelni.” – írják a szerzők a jelentésben. „Míg az abnormális testsúly szintén negatív hatással lehet az egészségi állapotra és növelheti a számos krónikus betegséggel szembeni sebezhetőséget, a 10 éves utókövetéses vizsgálat a gyermekek körében az élelemhez jutás bizonytalansága és a testsúly között nem állapított meg összefüggést.”
A szerzők a következő következtetéseket vonták le: „10 éves utókövetéses vizsgálatunk eredményei az orvostudomány szakirodalmát gyarapítják, rámutatva arra, hogy a gyermekek és a serdülőkorú fiatalok körében az éhezés a hosszú távú egészség szempontjából egy komoly rizikófaktor, és azt is megvilágítva, hogy az élelemhez jutás súlyos fokú bizonytalansága nagyon fontos, mint a sebezhetőség szempontjából azonosítható marker. Az egészségügyben dolgozó szakembereknek meg kell ismerkedniük a háztartások élelemhez jutási bizonytalanságának kockázati tényezőivel, amelyek nagyban a gazdasági hátrányokhoz kapcsolódnak, és lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a potenciálisan sebezhető családok megfelelő segítségnyújtásban részesüljenek. Vizsgálati eredményeink azt is megerősítik, hogy szükség van olyan pártfogó emberekre, akik elérik, hogy a politika beavatkozzon annak érdekében, hogy a szegénység és az élelemhez jutás bizonytalanságának problémáit megszüntesse, melyek elfogadhatatlan, de orvosolható kockázati tényezők a gyermekek egészsége szempontjából.”
