Azok az emberek, akik reggelente korábban szoktak felkelni, boldogabb és egészségesebb életet élnek, mint azok, akik az éjszakai baglyok közé tartoznak. – állítja egy friss kanadai kutatás. A kutatás vezető szerzője, Renée Biss, a Torontói Egyetem Pszichológia Osztályának a PhD hallgatója és a Baycrest Rotman Kutatóintézet senior tudósa, Dr. Lynn Hasher szerint a korán kelők nagyobb valószínűséggel birtokolnak több pozitív érzelmet.
A kutatásba, amelyről az Amerikai Pszichológiai Társaság „Érzelem” c. szakfolyóiratában jelent meg beszámoló, felnőttek két csoportját vonták be:
· A fiatalabb csoportba 435 fő, 17 és 38 év közötti embert, míg
· Az idősebb csoportba 297 főt, akik 59 és 79 év közöttiek voltak.
A résztvevőket megkérték, hogy töltsenek ki az alvási rutinjukkal, az érzelmi állapotukkal, az általános egészségi státuszukkal és a nap kedveltebb időszakával kapcsolatos kérdőíveket.
„Egy kétéves időszak során gyűjtöttük be a fiatalabb és az idősebb felnőttek válaszait, amikor bejöttek a laboratóriumunkba, hogy a különböző öregedéssel és észleléssel (kogníció) kapcsolatos kutatásokban részt vegyenek.” – mondja Ms. Biss.
Az eredmények azt jelzik, hogy az idősebb felnőttek nagyobb valószínűséggel kelnek korábban. Azonban mind a fiatalabb, mind az idősebb felnőttek csoportjában azok, akik rendszeresen korán keltek, egyben a boldogságérzet magasabb szintjéről számoltak be, összehasonlítva a korcsoportjukkal.
A kutatás rámutatott az ún. „szociális időeltolódás (jet lag)” jelenségére is. A pozitív energia alacsony szintje a későn lefekvők biológiai órájának tulajdonítható, amely nem igazodik a társadalmi standard-nek számító átlagos, reggel 9-től délután 5 óráig tartó napi ritmushoz. A későn fekvők az egész nap során fáradtnak érezhetik magukat, ami a pozitivitás alacsonyabb szintjéhez vezet.
„A munkahelyi és az iskolai kötelezettségek gyakran kényszerítik arra a későn fekvő embereket, hogy a természetesen preferált időpontnál órákkal korábban keljenek fel. Ennek eredményeképpen ezek az emberek rendszeresen kevesebbet és rosszabb minőségben alszanak az egész munkahéten keresztül.” – magyarázza Ms. Biss. „Ez kevésbé vidámmá és energikussá teheti őket a korán kelőkhöz viszonyítva, akik mindennap szabadon, a természetesen preferált időpontjukban kelnek fel.”
A kutatás azt is megállapította, hogy a legtöbb, 60 év feletti résztvevő korán kelőnek tartotta magát. A másik oldalon a fiatalabb felnőttek csoportjába tartozók 93 %-a azonban nem tartotta magát korán kelőnek.
„Az idősödéssel és az alvási mintákkal foglalkozó kutatás eredményei azt mutatják, hogy az idősebb felnőttkorban való koránkelés az agyban szekretálódó különböző hormonok - pl. az endorfin, a dopamin, az oxitocin és a szerotonin - korhoz köthető mennyiségi és időzítési (szekréció időpontja) változásaival függnek össze. Ennek megfelelően a kutatásunk eredményei arra utalnak, hogy az alvási és az ébredési (felkelési) szokásokban történő ilyen változások tulajdonképpen az idősebb felnőttek körében pozitív érzelmi következményekkel társulhatnak.” – foglalja össze Ms. Biss.
