Az Ohiói Állami Egyetem kutatói 271 fő főiskolai hallgatót kérdeztek meg arról, hogy visszaemlékeznek-e bármilyen randevú során ellenük elkövetett erőszakos cselekményre, beleérte a pszichológiai, a fizikai és a szexuális erőszakot, amely 13 és 17 éves koruk között történt. Összességében a megkérdezett fiatal férfiak és nők közel 2/3-a tárt napvilágra valamilyen tinédzserkorban ellenük elkövetett abúzus típust.
Ennek a vizsgálatnak a legmeglepőbb része az volt, hogy a megkérdezett főiskolások arról számoltak be, hogy tinédzserkorukban később még volt két vagy több erőszakos partnerük. Dr. Amy Bonomi, a vizsgálatról szóló beszámoló vezető szerzője és az Ohiói Állami Egyetem humánfejlődési és családtudományi társprofesszor asszonya az alábbiakat mondja ezzel kapcsolatosan: „Kb. minden harmadik, erőszakos cselekmény áldozatává vált tinédzsernek nemcsak egy erőszakos barátja vagy barátnője volt. Az első ilyen erőszakos kapcsolat megtapasztalása lehetett egy trend kezdete is.”
A kutatási beszámoló az ún. nyílt hozzáférésű, angol tulajdonban lévő publikáló cég, a BioMed Central Ltd. „BMC Közegészségügy” c. weblapján jelent meg. A beszámoló rámutat arra, hogy a pszichológiai erőszak az alábbi, leggyakoribb abúzív mintákat jelenti: káromkodás, ordítozás, kontrolláló viselkedés, megalázás és gúnynéven szólítás.
A szakemberek körében gyakori vita tárgyát képezi az, hogy a gúnynéven szólítás és a sértegetések vajon beletartoznak-e az abúzus fogalomkörébe, de Dr. Bonomi szerint egyértelmű, hogy igen. Korábbi kutatások azt igazolták, hogy a pszichológiai abúzus felnőttek esetében is ártalmas és a professzor asszony célja az volt, hogy lássa, vajon igaz-e ez a kamaszkorúak esetében is.
A vizsgálat során 271 fő, 21 év alatti főiskolai hallgató válaszolt egy online kérdőívre, amelyben a múltbeli, 13 és 17 éves koruk között lezajlott randevúk történetéről kérdezték őket ki. A kutatók az ún. idővonal visszakövetéses interjú módszeréhez hasonló technikát alkalmaztak, melynek során megkérték a résztvevőket arra, hogy emlékezzenek vissza a legutolsó, 13 és 17 éves koruk között létesített párkapcsolatukra és azzal kapcsolatosan tettek fel nekik kérdéseket. Megkérték őket, hogy a legutolsó előttit megelőző két párkapcsolatukra is emlékezzenek vissza. A módszertani technikák közül a kutatók alkalmazták az emlékrögtönzéseket, például azt, hogy a középiskola hányadik évfolyama kapcsolódik bennük össze egy párkapcsolat kezdetével és befejezésével.
A kutatók végül váratlan eredményre bukkantak, amely azt mutatta, hogy a 13 és 17 éves koruk közötti párkapcsolatokra visszaemlékező főiskolások 1/3-a arról számolt be, hogy mint tinédzsernek, egynél több erőszakos partnere volt. (Érdekes, hogy azokban a korábbi kutatásokban, ahol nem főiskolásokat, hanem felnőtteket kérdeztek ki, a felnőtt emberek azt mondták, hogy csak egy abúzív partnerük volt.)
A főiskolás lányok arról számoltak be, hogy a fiú partnerek kontrolláló magatartása már a 13 és 15 éves kor között létesített kapcsolataikban is megnyilvánult. Hasonlóképpen, a fiúk azt mondták, hogy a lánypartnerek általi megalázásuk és gúnynéven szólításuk szintén korán, 13 és 15 éves koruk között kezdődött.
A főiskolás lányok a tinédzser korszakukból 16 és 17 éves koruk között tapasztalták meg, hogy a fiú partnereik nyomást gyakorolnak rájuk a szexuális viszony létesítése érdekében. A megkérdezett főiskolás lányok csaknem 25 %-a tapasztalt ebben az életkorban szexuális nyomást, konkrétan azt, hogy a fiú könyörög a nemi kapcsolat létesítéséért, szemben azzal, hogy a fiúknak csak a 11 %-a tapasztalta ezt meg a lánypartnereikkel kapcsolatosan (ahol a lányok könyörögtek a szexért).
A fiúk 13 %-a számolt be arról, hogy 13 és 17 éves kora között a lányok fizikailag bántalmazták őket, ugyanakkor a lányoknál ez az arány mindössze valamivel 5 % felett volt.
Általános feltételezés az, hogy a párkapcsolati abúzusra csak az alacsony jövedelmű és a nem kiváltságos társadalmi osztályokba tartozó tinédzserek körében kerül csak sor. Ezek az eredmények azonban azt igazolják, hogy a tehetős szülők tinédzser gyermekeivel is megtörténik mindez, olyanokkal is, akik főiskolán készülnek továbbtanulni.
Dr. Bonomi társprofesszor asszony az alábbi következtetéseket vonta le: „Nagyon sok tinédzserkorú gyermek túl korán, már 13 éves korában párkapcsolatot létesít. Szükség van arra, hogy megtanítsuk ezeknek a fiataloknak azt, hogy mit jelent az egészséges párkapcsolat és hogyan tűzzék ki a szexuális határokat. Ez azonban nem történhet meg mindössze egyetlen egy osztályfőnöki vagy egyéb óra keretében, hanem az iskolákban ennek folyamatos témának kell lennie.”
