Egy friss amerikai kutatás felfedezte, hogy az elhízás egyik génjének, az FTO génnek (angol rövidítés, jelentése: zsírtömeghez és elhízáshoz kapcsolódó gén), amely az amerikaik több, mint egyharmadában megtalálható és amely miatt általában elhíznak, szerepe van az agyszövetvesztésben is, ezáltal növeli az olyan neurodegeneratív betegségek kifejlődésének kockázatát, mint amilyen az Alzheimer-kór is.
A kutatást a híres UCLA (Kalifornia Egyetem, Los Angeles) kutatómunkatársai végezték.
Három évvel ezelőtt a kutatók már közzétettek egy érdekes eredményt: az amerikaik csaknem fele, akik európai ősöktől származnak, hordozza magában a zsírtömeg és elhízáshoz kapcsolódó gén (FTO) egyik variánsát, amely miatt általában ezek az emberek jó néhány kilogramm túlsúlyt felszednek, illetve nagyobb náluk az elhízás kockázata, szemben azokkal az amerikaiakkal, akik nem hordozzák ezt a gént.
A mostani kutatási eredmény arra mutat rá, hogy ugyanaz a FTO génvariáns, amely egyébként az amerikai spanyol ajkú lakosság egynegyedében, valamint az afroamerikai és az ázsiai származású amerikai lakosság 15 %-ban is megtalálható, agyszövetvesztéssel jár együtt, ami az amerikai lakosság kb. 1/3-át az olyan betegségek, mint az Alzheimer-kór, nagyobb kockázatának teszi ki.
Az UCLA Egyetem neurológia professzora, Dr. Paul Thompson és laboratóriumának munkatársai mágneses rezonancia képletapogatással (MRI készülékkel) 206 fő idősebb ember – akik az USA 58 különböző helységéből származnak - agytérképét készítette el 3D változatban. Ez a kutatási munka egy nagyobb, 5 éves projekt keretében folyt le, mely projektet „Alzheimer Betegség Neuroradiológiai Kezdeményezés”-nek neveztek el, és amelynek célja az, hogy megvizsgálja, mi az, ami segítene az idősödő emberek agyának a betegségekkel szembeni ellenállásban.
A professzor és munkatársai kutatásuk során észrevették, hogy azoknak a résztvevőknek, akik ezt az FTO génvariánst hordozták, következetesen kevesebb agyszövetük volt, mint azoknak, akikben ez a génvariáns nem volt jelen: 8 %-kal volt kisebb a frontális lebenyük szövete (az agy parancsoló és irányító központja), és 12 %-kal volt kisebb az occipitalis, a nyakszirt-lebenyük szövete (az ágy hátsó része, amely a látást és az érzékelést kontrollálja). A kutatók azt is megállapították, hogy az olyan, elhízáshoz kapcsolódó tényezőknek, mint a koleszterinszint, a cukorbetegség és a magas vérnyomás, ezekben az agyszöveti különbségekben semmilyen szerepük nem volt.
A neurológia professzor, aki tagja az UCLA „Agykutató Intézet és Neuroradiológiai Laboratórium”-ának is, az eredményt úgy írta le, mint ami „igen szokatlan”. A sajtónak adott nyilatkozatában ehhez még azt is hozzátette: „Ha valakinek rossz FTO génje van, akkor a túlsúlya az agyára ellenséges hatással van, legalábbis a szövetvesztés tekintetében. Ha valakiben ez az FTO génvariáns nincs jelen, akkor a nagyobb testsúly nem jár együtt agyszövethiánnyal; valójában nemigen tudunk ezzel az eredménnyel mit kezdeni. Ez a gén egy rendkívül rejtélyes, messze ható gén.”
A professzor szerint a világ lakosságának mintegy felénél megtalálható ez a génvariáns, és így náluk bármilyen agyszövetvesztés a funkcionális romlás nagyobb kockázatával jár együtt.
Azonban – ez éppolyan sokkoló hír, mint maga a kutatási eredmény – ez nem jelenti azt, hogy a génvariánst hordozó emberek halálra vannak ítélve, mivel képesek arra, hogy tornázzanak, egészségesen étkezzenek, ezzel akadályozva meg a túlsúly kialakulását és az agyi funkcióromlást. „Az egészséges életmód közömbösíti az agyszövetvesztés kockázatát, függetlenül attól, hogy valaki hordozza-e az FTO génvariánst, vagy sem.” – hangsúlyozta a professzor. „Éppen ezért létfontosságú, hogy az agy egészségét a fizikai aktivitással és az egészséges, kiegyensúlyozott étkezéssel elősegítsék ezek az emberek.”
A professzor meglátása szerint felfedezésük segíteni fog olyan demencia-ellenes gyógyszerek továbbfejlesztésében és finomításában, melyek az agy öregedése elleni küzdelemben jelenleg már fejlesztés alatt vannak.”
