Habár továbbra is vezető halálok marad, a szívinfarktus mégis hatékonyan kezelhető, feltéve hogy a tünetek megjelenése után azonnal diagnosztizálják a kórképet.
Egy frissen végzett kutatás során a kutatóorvosok azonosították a szívből felszabaduló miozin-kötő C-fehérjét, (cMyBP-C), amely fontos szerepet játszik a normális szívizom-működésben és amely egy potenciálisan új diagnosztizáló biomarker lehet szívinfarktusok esetén. Ez a fehérje különösen értékes lehet közepes súlyosságú szívinfarktus esetén, melynek előfordulásakor a hagyományos diagnosztikus fehérjék nem elegendőek ahhoz, hogy markerként funkcionáljanak.
Jelenleg a szívinfarktus, vagy más néven az akut miokardiális infarktus diagnosztizálásának egyik „arany standard”-je két fehérje jelenléte: a troponin-I és a troponin-T jelenléte, mivel ezek a szívizom elhalása során speciálisan a szívben termelődnek és csaknem teljesen hiányoznak az egészséges emberek véréből. 
A szívinfarktusnak igen korai, 3-4 órán belüli jelzője e két fehérje plazma-szintje, amikor egyéb vizsgálatok még nem feltétlenül adnak pozitív eredményt, illetve a szívkoszorúerek átmeneti elzáródásával járó állapotokban (instabil angina pectoris) és szívizom-gyulladásban is emelkedik a szintje.
Ennek ellenére a troponinok nem ideális markerek, mivel a szívinfarktust követően csak igen lassan szabadulnak fel (plazma-szintjük 18 órával az infarktus lezajlása után éri el a csúcsot) és ezt követően még 10 napon keresztül a vérben maradnak, gátolva egy esetlegesen bekövetkező második szívinfarktus diagnosztizálását.
A szívinfarktus jobb biomarkerei után történő kutatások során egy londoni kutatócsoport proteomikus analízis segítségével minden olyan fehérjét megvizsgált, amely az egerekben előidézett szívinfarktusok során felszabadult. Összesen 320, különféle fehérjét azonosítottak, amelyek az egészséges szívből nem szabadulnak fel, beleértve az összes, jelenleg ismert és alkalmazott biomarkereket is.
Ezeknek a fehérjéknek csak egy maroknyi csoportja volt szívspecifikus, amelyek között ott található az egyik legígéretesebb biormarkernek tűnő cMyBP-C fehérje is: a szívinfarktus lezajlását követő 5 percen belül ennek a fehérjének a szintje csaknem 20-szorosára nőtt a vérben, ez a legnagyobb növekedés abból, amit a 320-féle, azonosított fehérje mutatott. A miozin-kötő C-fehérje még kisfokú szívinfarktus lezajlását követően is bőséges számban jelent meg a vérben, tehát még ebben az esetben is megfelelő biomarker lehet.
A kutatócsoport most tovább folytatja munkáját és azt vizsgálja, milyen hosszú az az időtartam, amely alatt a miozin-kötő C-fehérje felszabadul a szívből az infarktus lezajlását követően, illetve azt is vizsgálják egerek vérében, hogy mennyi ideig marad meg ez a fehérje a vérben. Mindezt annak érdekében teszik, hogy a cMyBP-C fehérje potenciális értékeit pontosan meg tudják határozni.
