Azok a tanulók, akik végignézik, hogyan sanyargatják osztálytársaikat, sokkal jobban szenvednek, mint maguk az áldozatok, vagy az elkövetők – állítja egy frissen végzett brit kutatás.
Az már jól ismert és dokumentált, hogy azok a gyermekek és felnőttek, akik erőszaknak vannak kitéve családjukban, vagy az iskolán kívül, sokkal nagyobb kockázattal bírnak a mentális egészségügyi problémák kialakulása szempontjából, mint azok, akik egyáltalán nincsenek kitéve erőszaknak. Éppen ezért nem meglepő, hogy az új brit kutatás eredménye is ezt igazolja: az iskolákban zajló erőszakoskodások a szemtanúkat ugyanannak a mentális kockázatnak teszik ki.
A kutatók eredményeiket a negyedévente megjelenő brit szaklapban, a „Negyedéves Iskolai Pszichológia” c. folyóiratban publikálták 2009. decemberében. Kutatásukba 2.002 fő, 12-16 év közötti iskolai tanulót vontak be, akik Anglia területén 14 különböző iskolába járnak. A tanulóknak egy kérdőíves felmérés olyan kérdéseire kellett válaszolniuk, amelyek az előző 9 hetes iskolai időszakban lezajlott iskolai sanyargatások különböző típusaival foglalkoztak, mint pl. a gúnynéven szólítás és a megütés.
A felmérésbe bevont tanulók csaknem kétharmada válaszolta azt, hogy látták, hogy más gyermekeket bántanak, vagy zaklatnak, míg kb. egyharmaduk válaszolta azt, hogy maga is részese volt az ilyen eseményeknek, és mindössze ötből egy fő ismerte be, hogy bántják az iskolában a többiek.
Azok a gyermekek, akik többségében bántalmazások, zaklatások szemtanúi voltak, sokkal nagyobb distresszről számoltak be, mint azok, akik végrehajtották ezeket a tetteket, vagy akik elszenvedték ezeket az eseményeket, mint áldozatok.
„Lehetséges, hogy azok a tanulók, akik áldozatok voltak egykor különböző időszakokban, most pszichológiailag újraélték az eseményeket – közölte a kutatás vezetője. Eközben azok, akik csak szemtanúk voltak, esetleg attól rettegnek, hogy a jövőben valamikor ők is a zaklatók célpontjaivá válnak, és ez az, ami körükben a nagyfokú distresszt és a nyugtalanságot okozza.”
