„A vizsgálat kezdetén nem vártuk ezt az eredményt és nem is vagyunk biztosak abban, vajon a fáradtság/kimerültség a depresszió tünete-e vagy pedig maga a szülői lét megtapasztalása a fáradtság forrása. Ez tükrözheti annak a szociális támogatási rendszernek a hiányosságait is, amelyet az örökbefogadó szülők igénybe vesznek. Kutatásom során komoly fenyegetést jelentett az a feltételezés, miszerint ha az anya nem volt várandós 9 hónapig a gyermekkel vagy nem ment keresztül fizikailag a szülésen, akkor a szülőknek nem szükséges ugyanolyan segítséget kapniuk, mint a ténylegesen gyermeket szült anyáknak.”
Az adoptáló anyák körében a depresszió kialakulásához hozzájáruló egyéb előrejelző tényezők magukban foglalták az önmagukkal, mint anyákkal szembeni elvárásokat, a gyermekkel, valamint a többi családtaggal és a barátokkal szembeni elvárásokat, a barátok részéről kapott támogatás „észlelését”, az önbecsülést, a házassággal való elégedettséget, továbbá a szülők és a gyermekek egymáshoz való kötődését.
Ezek az eredmények, melyek az amerikai „Előrehaladás a Csecsemő- és Gyermekgondozás Tudományában” c. szakfolyóiratban jelentek meg, egy felmérésen alapszanak, amelyben 300 fő, olyan örökbefogadó anyát kérdeztek ki kérdőív segítségével, akik az utóbbi 2 évben adoptálták a gyermekeiket. Az örökbefogadás időpontjában a gyermekek átlagos életkora 4.6 év volt.
Az USA-ban csaknem 1.8 millió örökbefogadott gyermek van. Dr. Foli egy korábbi vizsgálata során már megállapította, hogy a szülőséggel, a gyermekhez való kötődéssel és a családtagoktól, valamint a barátoktól remélt segítséggel kapcsolatos irreális és nem teljesülő elvárások a depresszió kifejlődéséhez köthető igen gyakori tényezők voltak.
A mentális egészség - különösen a szülés utáni depresszió fellépése, amely az apáknál is jelentkezhet – kutatások szerint szoros korrelációban van a gyermekek viselkedésével és érzelmi problémáival.
„Annak ismerete, hogy milyen faktorok váltják ki az örökbefogadás utáni depressziót, segíthet abban, hogy tudjuk, milyen hatékony beavatkozásokat kell alkalmaznunk azon gyermekek esetében, akiket adoptáltak. Például, a csecsemő- és gyermekgondozók, akik a gyermekorvosok vagy a szülész-nőgyógyászok mellett dolgoznak, segíthetnek a kimerült, örökbefogadó anyáknak. Az is nagyon fontos az egészségügyi szakemberek, a családtagok és más személyek számára, hogy felismerjék azt, hogy nem minden örökbefogadás egyforma.” – magyarázza Dr. Foli.
„Az örökbefogadást követő depresszió során gyakran merül fel problémaként a gyermekhez való kötődés. Ha az örökbefogadó édesanyák nem tudnak „új” gyermekeikhez olyan gyorsan kötődni, mint amennyire azt elképzelték, akkor gyakorta számolnak be bűntudatról és szégyenkezésről.” – magyarázza Dr. Foli. „Ezeknek a szülőknek az az elvárásuk, hogy gyorsan kötődjenek az örökbefogadott gyermekhez és úgy látják önmagukat, mint „szuper szülők”-et. De mi történik, ha annak a gyermeknek, akit örökbe fogadtak, éppen előbújnak a fogai vagy olyan speciális igényei vannak, ami a felszínen nem látható? Ez még annak a szülőnek is nehéz időszak, aki már legalább 2 év óta ismeri a saját gyermekét és akkor mi a helyzet azzal, aki az újonnan örökbefogadott gyermekével éppen a kötődés kialakításának a fázisában van?”
A vizsgálat azt is igazolta, hogy a depresszív tünetek jóval erősebbek voltak azoknál az édesanyáknál, akik nem rendelkeztek az örökbefogadott gyermekkel kapcsolatos részletes információkkal, pl. nem ismerték az örökbe adás okainak a teljes hátterét vagy a gyermek „életrajzát” és így az örökbefogadás után derül ki a számukra, hogy a gyermeknek speciális szükségletei vannak. A depresszió nem jelentkezett azoknál a szülőknél, akik tudatában voltak annak, hogy speciális igényű gyermeket fogadtak örökbe.
„Azt is megállapítottuk, hogy azok az anyák, akik eltérő etnikumú vagy rasszú gyermeket fogadtak örökbe, nem számoltak be több depresszív tünetről, mint azok az anyák, akiknél a gyermek vonatkozásában nem voltak ilyen különbségek. Érdekes módon azonban az előbbi anyák beszámoltak arról az észlelésükről, miszerint a társadalom kevésbé elfogadó az ilyen örökbefogadó családdal szemben.” – mondja Dr. Foli.
Foli segédprofesszor asszony azt tervezi, hogy egy hosszabb távú tanulmány keretében vizsgálja meg az örökbefogadást követő depressziót azzal a céllal, hogy jobban megértse az örökbefogadott gyermekkel való kötődés kérdéseit és azt, hogy ez hogyan befolyásolja a házastársak egymáshoz való viszonyát.
