Előfordulnak sztreptokokkuszok és sztafilokokkuszok, valamint a kankót keltő gonokokkuszok okozta baktériumos hüvelygyulladások is, többnyire azonban a Gardnerella nevű baktérium a hüvelygyulladások okozója. A felmérések azt mutatják, hogy a betegek felében, köztük a terhes nők 10–30 százalékában is ez a mikroba okozza a bajt. A betegség neve Gardnerella-vaginitis.
A Gardnerella okozta hüvelygyulladás következtében szürkés-sárgás, erősen halszagú hüvelyfolyás lép fel. Ha valaki szappannal mosakodik, ez a szag még erősebb lesz (lúgos hatás). Előfordul azonban olyan eset is, hogy a baktériumos fertőzés nem okoz tünetet.
Baktériumos hüvelygyulladás diagnózisa és kezelése
Leggyakoribb tünete a hüvelyfolyás, ezért az a nő, aki ilyet észlel magán, feltétlenül forduljon orvoshoz. A megfelelő kezeléshez az orvosnak tudnia kell, hogy milyen kórokozó okozza a bajt. A baktériumos eredetű hüvelyi folyás váladéka híg, egynemű, fehér, szürkés, vagy sárga színű, kellemetlen halszagú, s viszketést idézhet elő. (A baktériumos fertőzés a férfiak nemi szervén nem okoz fertőzést, azonban a fertőzött hímvessző képes megfertőzni a hüvelyt.)
Jellemző a hüvelyflóra vegyhatásának módosulása is. A hüvelyben található Lactobacillus (Döderlein flóra) a hüvelyben lévő cukorból tejsavat (lactacid) és hidrogén-peroxidot termel. Ily módon természetes körülmények között a hüvely nyálkahártya gondoskodik a hüvely állandó savas kémhatásának megőrzéséről. Ez a folyamat segít megakadályozni, hogy a hüvelyben a kórokozók elszaporodjanak, és ilyen módon hüvelyfertőzés, hüvelyfolyás alakuljon ki. A védő savköpeny épsége ezért alapvető fontosságú. Ideális esetben a hüvely pH értéke 3,6 - 4,5 között van (megjegyzés: a semleges pH érték 7,0, a bőr pH értéke 5,5). A Gardnerella baktériumos fertőzés hatására a pH 4,5-nél nagyobb lesz, azaz a semleges vegyhatás felé tolódik el.
Az orvosok ezen kívül sejttani vizsgálatra is sort kerítenek, melynek során ellenőrzik a hüvely faláról levált hámsejteket. Normál esetben e sejtek sima felszínűek, ám a kórokozó baktériumok hozzájuk tapadhatnak, s ilyenkor szemcsések lesznek.
A hüvelyváladékban levő fehérvérsejtek száma baktériumos fertőzés hatására rendszerint nem nő meg, ezért a kelleténél több fehérvérsejt többnyire valamilyen társfertőzésre, például az egysejtűek közé tartozó Trichomonas vaginalis okozta fertőzésre utal.
A Gardnerella okozta fertőzés leküzdésére a Metronidazol antibiotikum vált be, amely egy hét alatt kb. 90 százalékos gyógyulást eredményez, második szerként a Clyndamicin antibiotikum is hatásos.
Sajnos, az esetek egynegyedében a fertőzés két-három hónap múltán kiújul, s ilyenkor újabb gyógyszeres kúrára van szükség. A kiújulás azonban a hüvely pH-ját csökkentő, propionsavat tartalmazó géllel is gyakran megelőzhető.
A tapasztalatok azt mutatják: a gyógyszeres kezelés hatására a beteg esélye kisebb arra, hogy a hüvelygyulladásához a már említett egyéb gyulladások társuljanak, s zavartalanabbá válik a terhesség kimenetele is. Habár az orvosok régebben ódzkodtak attól, hogy a terhes nőnek metronidazolt adjanak, az újabb vizsgálatok szerint ez a hatóanyag nem idéz elő olyan elváltozást, örökletes változást, amely a magzat egészséges fejlődését veszélyeztetné.
