Egy új amerikai kutatás fedezte fel, hogy a biszfoszfonátot - gyakran használt hatóanyag csonterősítő gyógyszerekben - használó nők körében jelentősen kevesebb az invazív mellrákos esetek előfordulása, mint a gyógyszert nem szedő nők körében.
A kutatást vezető onkológus (a kaliforniai UCLA Egyetem Orvostudományi központjához tartozó LA BioMed Kutató Intézet kutatója) és munkatársai az eredményeket a 2009. december 9-13. között tartott 32. San Antonio-i Mellrák Szimpóziumon ismertették, melynek szervezője volt többek között az Amerikai Rák Társaság is.
A megállapítás, miszerint a biszfoszfonátok csökkenthetik a mellrákos esetek számát, rendkívül izgalmas, mivel Amerikában a csontok egészséges állapotának megőrzését szolgáló biszfoszfonát hatóanyag tartalmú gyógyszerekből évente kb. 30 millió db-ot írnak fel az orvosok, és így ez a hatóanyag egyszerre képes mind az osteoporosis-sal (csontritkulással), mind a mellrákkal szembeszállni.
A kutatás lefolytatásához egy korábbi, 1991-ben indult nagyszabású megfigyeléses vizsgálat – a Nők Egészségügyi Előkészítő Vizsgálata, angol rövidítése: WHI – adatait elemezték újra, és elsősorban azt vizsgálták, melyek azok a leggyakoribb okok, amik halálozáshoz, rokkantsághoz és az életminőség csökkenéséhez vezetnek a poszt-menopauza időszakában lévő nőknél. A WHI vizsgálat a kardiovaszkuláris, a rákos és az osteoporosis-os megbetegedésekkel kapcsolatosan gyűjtött össze adatokat.
A több, mint 150.000 fő, többnyire egészséges, menopauza utáni életszakaszban lévő nők körében azt tapasztalták, hogy azok között, akik biszfoszfonátot szedtek, az invazív mellrákos megbetegedések száma 32 %-kal alacsonyabb volt, összehasonlítva azokkal a nőkkel, akik nem szedtek ilyen hatóanyagú gyógyszert. (Többnyire a Merck Fosamax gyógyszerkészítményét használták a nők.)
A kutatás lefolytatását az ösztönözte, hogy egy korábbi vizsgálatról megjelent publikáció szerint a mellrákos nők nem-rákos mellébe 6 havonta intravénásan beadott biszfoszfonát zoledronsav injekció csökkentette a rák megjelenését az egészséges mellben.
A kutatóorvosoknak meg kellett találniuk azt a módot, ahogyan kontrollálni tudják a csontsűrűséget, amely önmagában egy rizikófaktor a mellrák előfordulásában. Más szavakkal, azt a módszert kellett kigondolniuk, hogyan tudják a potenciális különbségeket kontrollálni azok között a nők között, akiknek biszfoszfonát hatóanyagú gyógyszert írtak fel és azok között, akiknek nem, mivel a csonterősítő gyógyszert szedő nőknek alacsonyabb volt csontozatuk ásványi anyag (kalcium és foszfor) sűrűsége, ami viszont kevesebb mellrákos esettel jár együtt.
A kutatók azt látták, hogy a WHI vizsgálat részeként 10.000 nő esetében elemezték csontozatuk sűrűségét, ezért a további 140.000 nő csontsűrűségének mérésére – beleértve azokat is, akik biszfoszfonátot szedtek – a kutatók egy 10-jegyű csípőcsont-törést előrejelző pontrendszert alkalmaztak.
Ezáltal képesek voltak korrelációba hozni a 10.000 nőnél a WHI vizsgálat részeként elvégzett csontsűrűség-mérés eredményét azokéval, akiknél az előrejelző pontrendszert alkalmazták, annak érdekében, hogy korrigálják a biszfoszfonát hatóanyagú gyógyszert szedő nők bármilyen potenciális csontsűrűségbeli különbségét azokéhoz viszonyítva, akik nem szedtek ilyen gyógyszereket.
Az így előkészített adatbázisból a kutatók 2.216 fő adatait vizsgálták meg, olyan nőkét, akik már akkor szedtek biszfoszfonát hatóanyagú gyógyszereket, amikor 1991-ben a WHI vizsgálat megkezdődött.
Az eredmények a következőket mutatták:
-
A biszfoszfonátot használó nők körében csak 64 esetben fejlődött ki mellrák és a legtöbb eset (50 főnél) ösztrogén-receptor pozitív volt. (Ösztrogén-receptor pozitív: megvizsgálják, hogy az emlődaganat sejtjei tartalmaznak-e ösztrogén és/vagy progeszteron receptorokat, mivel a kezelőorvos meg szeretné tudni, hogy a daganat növekedése ösztrogén- és/vagy progeszteron-hormonfüggő-e.
A vizsgálat eredménye segíti a kezelés kiválasztását, illetve a prognózis megadását.)
-
Összességében átlagosan 32 %-kal kevesebb mellrákos eset fordult elő azok között a nők között, akik biszfoszfonátot használtak, a nem-használókhoz hasonlítva.
-
A biszfoszfonátot használó nők körében 30 %-kal kevesebb volt az ösztrogén-receptor pozitív mellrák és 34 %-kal kevesebb volt a receptor-negatív mellrákos esetek száma is, bár az utóbbiak alacsony számuk miatt statisztikailag nem tekinthetőek jelentősnek.
A kutatók megpróbálták megfejteni azt a titkot, vajon a biszfoszfonátnak melyik hatása az, ami miatt a mellrákos esetek száma kevesebb lett. A kutatás vezetője szerint az ok az lehet, hogy a biszfoszfonát hatóanyagú gyógyszerek gátolják a vérérképződést, ami viszont a tumorok növekedéséhez szükséges, és segítik a szervezet immunrendszerét. „A biszfoszfonátok csökkentik az angiogenezist és stimulálják azokat az immunsejteket, amelyek a tumorsejteket, mint potenciális közvetítőket, felügyelik.” – magyarázta a kutatásvezető.
Azt is elmondta, hogy szükség van mindezek részletesebb vizsgálatára is, mivel jelenleg rendelkezésre áll ugyan néhány módszer a receptor-pozitív mellrákos esetek számának csökkentésére, azonban egyetlen egy sem áll rendelkezésre a receptor-negatív mellrákok esetében.
A szimpóziumon prezentált más kutatási eredmények hasonló kapcsolatra mutattak rá a biszfoszfonát-használat és a kisebb mellrák kockázat között, és számos olyan mellrákvizsgálat, melyeket a biszfoszfonát hatóanyagú gyógyszerek szájon át történő szedése és intravénás használata közötti különbség értékelésére végeztek el, véletlenül ugyanilyen klinikai bizonyítékkal szolgált.
