Dhari al-Fadli egy cukorbeteg, akit Kuwait egyik klinikáján kezelnek, és aki egyben a hazája gazdasági fellendülése árnyoldalának az áldozata is. Miután a testsúlya elérte a 123 kg-os csúcsot, al-Fadlinál olyan súlyos cukorbetegség fejlődött ki, hogy minden étkezés előtt inzulinnal kellett magát injekcióznia.
Az orvosok korábban gyomorballon behelyezésével segítettek neki csökkenteni az éhségérzetet és ezzel a módszerrel mára elég súlyt veszített ahhoz, hogy abba tudja hagyni az inzulin injekciók alkalmazását, de továbbra is kell cukorbetegség elleni gyógyszert szednie.
„A családban mindenki túlsúlyos.....van egy mondás Kuwaitban, mely szerint „ha nincs cukorbetegséged, nem is vagy kuwaiti.” – mondja Mr. Fadli, aki egy öt gyermekes, 49 éves édesapa. Tényszerűen, minden öt kuwaiti állampolgárból több mint egy cukorbetegségtől szenved.
Az olajbevétel Kuwaitnak és a szomszédos Perzsa-öböl országainak a világon a legmagasabb egy főre jutó jövedelmet biztosítja. Ez a magas jövedelem azonban egyfajta életmóddal is jár – rendszeres a lakosok körében a túlevés, a magas cukortartalmú ételek fogyasztása, könnyű a munkájuk és nem a tömegközlekedés, hanem a magán gépjárművek használata dominál. Szakértők szerint ezek mind olyan tényezők, amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a térségben robbanásszerűen elterjedt a 2-es típusú diabétesz (cukorbetegség).
A Nemzetközi Diabétesz Szövetség (angol rövidítése: IDF) szerint abból a 10 országból, amelyben a cukorbetegség előfordulása a leggyakoribb, öt ország a Golf Kooperációs Tanács (GCC) hat tagországához (Bahrain, Kuwait, Oman, Qatar, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emirátusok) tartozik. Az IDF több mint 160 ország 200-nál is több nemzeti szövetségét magában foglaló ernyőszervezet. A Szövetség 1950. óta vezeti a világ diabétesz közösségeit. (Magyarországot két szervezet, a Magyar Diabetes Társaság és a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetsége képviseli.)
A tíz ország között, ahol a cukorbetegség prevalenciája (előfordulási rátája) a legmagasabb, Kuwait a 3. helyen, Qatar a 6., Szaúd-Arábia a 7., Bahrain a 8. és az Egyesült Arab Emirátusok a 10. helyen áll. Az első tíz maradékát a csendes-óceáni szigetekhez (Óceánia) tartozó kis létszámú nemzetek adják, eltekintve Libanontól, amely a listán az 5. helyen szerepel.
Az IDF adatai szerint a kuwaiti lakosság meglepően magas hányada, 21.1 %-a szenved cukorbetegségben, míg a többi öt GCC országban az előfordulási arány 20 % körül van. A cukorbetegség előfordulási aránya a világ teljes lakossága körében 8.5 %-os, míg az USA-ban 9.6 %-os.
„A probléma Kuwaitban olyan nagy mértékű, hogy ma már egy vacsora esten normálisnak számít, ha a vendégek fele cukorbeteg és miután ettek, azt kérdezgeti egyik a másiktól, hogy milyen diabétesz elleni gyógyszert használ.” – mondja a Mubarak al-Kabeer Kórház endokrinológusa, Dr. Adulmuhsen al-Shammari.
A Perzsa-Öböl országait jellemző magas cukorbetegség előfordulási gyakorisághoz részben a genetikai faktorok is hozzájárulnak. Az egyelőre még gyógyíthatatlannak tartott kórképben a test sejtjei az abszolút vagy relatív inzulin hormon hiány következtében nem képesek a glükóz felszívására és így a vércukorszint megemelkedik. A betegség szoros összefüggésben van az elhízással. Könnyen kialakulhatnak kardiovaszkuláris (szív- és érrendszeri) problémák, vakság, stroke és vesebetegség.
„Kutatók szerint a Perzsa-öböl lakosságának a normálisnál alacsonyabb az a célértéke, amelynél a testtömeg-index (BMI) kiváltja a cukorbetegség kifejlődését.” – magyarázza Dr. Maha Taysir, az Abu Dhabi-ban (Egyesült Arab Emirátusok fővárosa) lévő Londoni Birodalmi Főiskola endokrinológusa. „Érdekes módon a Perzsa-öböl térségében dolgozó bevándorlók körében is magasabb a cukorbetegség prevalenciája, mint ami ezeknek az embereknek a szülőföldjét jellemzi. Ez arra utal, hogy a térség problémájának egyik fontos előidéző oka maga az életmód.”
Két-három generációval korábban a térség lakóinak a nagyobbik része még igen fárasztó munkával kereste meg a kenyerét, mint pl. a halászat, a kecske tenyésztés és a gyöngyhalászat céljából végzett szabadtüdős mélymerülés. A Perzsa-öböl olajvagyonának a növekedése drasztikusan megváltoztatta a lakosság életstílusát, tízezreket csábított kényelmes állásokba a bőkezűen finanszírozott állami vállalatoknál vagy tette lehetővé, hogy magas munkanélküli segélyen éljenek.
A GCC országokban a fizikailag megterhelő munkákat – mint pl. az építkezések és az olajmező feltárások - csaknem teljes mértékben külföldi vendégmunkások végezték. A Perzsa-öböl országainak a vezetői a közel-keleti (egyiptomi stb.) zavargásokat követően tovább növelték a saját állampolgáraik jóléti juttatásait azzal a céllal, hogy megvásárolják a társadalmi békét és az egyes Öböl-beli munkaadók még azt is megengedhették maguknak, hogy magánkockázati alapon tovább csökkentsék a munka miatt a dolgozókra háruló nyomást.
„A cukorbetegség előfordulása mérséklésének a legfontosabb tényezője a testmozgás....de itt, nálunk, az orvosok számára igen nagy feladatot jelent az, hogy a betegeket rábírjuk egy olyan életmód követésére, amelyet ők egyáltalán nem preferálnak.” – magyarázza Dr. Taysir.
Egyes Perzsa-öböl-beli helyi lakosok úgy vélik, hogy a Szaddam Husszein ellen 1990-1991-ben folytatott első Öböl-háború indirekt módon hozzájárulhatott az elhízás növekedéséhez azáltal, hogy a „junk food” (tápérték nélküli ételek) kultúra terjedését segítette elő. Kuwaitban, Szaúd-Arábiában és más országokban, ahol az amerikai csapatok ezrei állomásoztak, virágzott a gyorsbüfé-biznisz, amely a kivonulásuk után továbbra is a helyi lakosság mindennapi életének a része maradt.
„Az életmód, az a luxus, amiben élünk, az aktivitás hiánya és a zsíros, tápanyagokban szegény élelmiszer-kultúránk mind-mind hozzájárult a cukorbetegség terjedéséhez. Az ételeket házhoz szállítják, a gyerekek a személyi számítógépük előtt ülve játszanak...még a testnevelés oktatás is csupán egy 'írásos vizsgát' jelent.” – magyarázza Mr. Fadli.
Fentiek ellenére azonban még a gazdag Perzsa-öböl-beli olajexportáló cégtulajdonosok sem fogadják örömmel a diabétesz (cukorbetegség) pénzügyi költségeit. Ezekben az országokban államilag nagy mértékben támogatott az orvosi ellátás és az Egyesült Arab Emirátus évente 272 millió USA dollárt költ a cukorbetegség kezelésére (=65 milliárd HUF/év, a 2011. évi UAE GDP 0,10 %-a; Magyarországon ez az összeg kb. 30 milliárd HUF/év, a 2011. évi magyar GDP 0,07 %-a. A lakosság lélekszáma az UAE-ban becslések alapján 8,2 millió, Magyarországon 9,98 millió fő). Egy Abu Dhabi-i egészségügyi hatóság által készített tanulmány becslései szerint azonban a cukorbetegség társadalmi összköltsége a fenti összeg sokszorosa.
„Az emberek most kezdenek a betegség későbbi stádiumába jutni, amikor ez már valóban komoly kiadást jelent és ez az, amiért a Öböl-térség kormányai kifejezetten erőltetik a prevenciót és a korai intervenciót.” – mondja Andrew Miles, az MSD (a Merck Gyógyszergyár leányvállalata) regionális igazgatója.
Az azonnal jelentkező pénzügyi költségek mellett a cukorbetegség a Perzsa-öböl hosszú távú fejlesztési terveit is fenyegetheti. Figyelembe véve azt, hogy az olajbevételektől való függőségük sérülékennyé teszi őket a globális piacokon, a térség országai megpróbálják a gazdasági szerkezetüket diverzifikálni és minél több embert bevonni a munkaerőpiacba.
„Hogyan tudnánk fejleszteni a gazdaságot, ha a lakosságunk 1/5-e beteg?” – teszi fel a kérdést Mr. Miles.
A kormányok úgy reagálnak a problémára, hogy a lakosság tudatosságát növelő kampányokat szerveznek, melyek az egészséges táplálkozás, a testmozgás és a korai orvosi tesztelés fontosságára hívják fel a figyelmet. 2007. óta a Londoni Birodalmi Főiskola Diabétesz Központja (UAE, Abu Dhabi) olyan országos kampányon dolgozik, amely magában foglalja a közösségi megbeszélések sorozatát, az ingyenes vérteszteket, az évente megrendezett „walkathon”-t (a marathoni futás mintájára, csak sétálás) és a munkahelyeken a sporttevékenységek lehetőségének a biztosítása.
Az MSD Kuwaitban, Qatarban, Szaúd-Arábiában és az UAE-ban együttműködött a helyi hatóságokkal egy, a diabéteszes tanácsadással foglalkozó nővérek tréning programja bevezetésén, cukorbetegeknek szóló szakácskönyv kiadásán, továbbá a Ramadán iPhone alkalmazása megvalósításán, melynek segítségével olyan cukorbetegeknek adnak tanácsokat, akik a muszlim szent hónap alatt böjtölnek (Ramadán). Ennek ellenére a szakértők is elismerik, hogy több év is eltelhet, mire sikerül megváltoztatni a kultúrát, amely „elősegíti” a cukorbetegség kialakulását.
„Szükség van a különböző kormányzati minisztériumok munkájának az összehangolására, pl. a közlekedési hatóság úgy gondoljon a járdák építésére, mint amelyek megkönnyítik a lakosság sétáját és ezzel egy időben az egészségügyi hatóságok ne feledkezzenek meg az olyan tevékenységek ösztönzéséről, amelyek az elhízást és a cukorbetegséget csökkentik.” – magyarázza Mr. Miles.
„A különböző minisztériumok és tervező szervek munkájának a koordinációjára irányuló igénnyel kapcsolatosan nagyobb tudatosságra van szükség, de ez kétségtelenül nem kevés időt fog igénybe venni, mire megvalósul....Közben igyekeznünk kell annyit fokuszálni és odafigyelni erre a betegségre, amennyit csak lehetséges.” – foglalta össze Dr. Taysir.
