Diófélék – A fogyás titkos összetevői?

A Harvard Orvostudományi Egyetem leánycége, a Beth Israel Diakonissza Orvostudományi Központ kutatói 2010-ben tették közzé egy általuk lefolytatott, kisebb létszámú önkéntes bevonásával végzett kutatás eredményét, mely azt támasztotta alá, hogy a reggelire fogyasztott dió szinte ebédszerű teltségérzetet biztosított az embereknek, és ez egyben meg is könnyítette, hogy kevesebbet egyenek.

Kétségkívül, a súlycsökkentés nem szól másról, minthogy megzabolázzuk a kalóriafogyasztást és növeljük a fizikai aktivitást. De, ha a dió teltségérzetet okoz, akkor talán segít abban is, hogy csökkentse az összkalóriabevitelt, még akkor is, ha a dió maga sok kalóriát tartalmaz és az hozzáadódik az egész nap elfogyasztott kalória mennyiségéhez.

A diófélék a zsír és a fehérje sűrű kis csomagjainak számítanak, de szinte az összes, a dióban lévő zsír egészséges, ugyanis telítetlen fajta. Bár a diófélék vitamintartalma nem sok, de tekintélyes mennyiségű káliumot, magnéziumot és néhány egyéb, kívánatos ásványi anyagot tartalmaznak.

A diétázók hajlamosak távol tartani magukat a dióféléktől, mivel zsírtartalmuk magas kalóriatartalmú élelmiszerré teszi őket. Az nem számít, hogy hajlamosak vagyunk valamilyen snack formájában belapátolni őket, de az étkezés részeként már nem. Pedig a diófélék nagyon kevés szénhidrátot tartalmaznak, így napjainkban az alacsony szénhidráttartalmú (low-carb) diéták részének számít, különösen azok körében, akik hangsúlyt helyeznek a növényi alapú, egészséges élelmiszerek fogyasztására.

A diófélék és a szív

Eltekintve a súlykérdéstől, a diófélékről úgy tartják, hogy van némi védőhatásuk a szívbetegségekkel szemben. Számos vizsgálat igazolta, hogy ha valaki diófélékben gazdag diétán él, akkor kedvező hatást tapasztalhat a koleszterinszintjében, a vérnyomásmérés eredményeiben és a gyulladásos faktorokban. Nagy, epidemiológiai vizsgálatokban a magas dióféle fogyasztás a szívbetegségek alacsonyabb arányával járt együtt. A Harvard-bázisú „Nővérek Egészségügyi Vizsgálata” c. nagyszabású klinikai vizsgálat adatainak elemzése azt igazolta, hogy naponta egy adag dióféle elfogyasztása a szívbetegségek kialakulásának 30 %-kal alacsonyabb kockázatával járt együtt, összehasonlítva napi egy adag vörös hús elfogyasztásával.

Tápanyagok 43 gramm diófélében (1,5 uncia)
	Kalória	Zsír (gramm)	Fehérje (gramm)
Mandula	254	22.5	9.4
Paradió, vagy brazíliai dió	279	28.2	6.1
Indusdió (kasu)	244	19.7	6.5
Mogyoró	275	26.5	6.4
Makadámdió	305	32.4	3.3
Földimogyoró	249	21.1	10.1
Pekándió	302	31.6	4.0
Pisztácia	243	19.6	9.1
Dió	278	27.7	6.5
Forrás: Diétás Irányelvek Tanácsadó Bizottságának 2010. évi jelentése

Egy tányér diót vacsorára?

A diófélék, mint étel – nem hangzik túl vonzónak. Pedig a szakácskönyvek tele vannak olyan receptekkel, amelyek a tésztát tartalmazó ételekbe a dióféléket is bevonják. Mindannyiunk számára könnyebb lenne mandulát, vagy diót adni egy tányér müzlihez, vagy alacsony zsírtartalmú joghurthoz reggelire, és olykor-olykor hús nélküli ebédet, vagy vacsorát fogyasztani.

A diófélék segíthetnek a cukorbetegségben szenvedőknek is. Nem tartalmaznak szénhidrátot, így nem növelik jelentős mértékben a vércukorszintet, ahogyan azt nagyon sok étkezés után tapasztalhatjuk. Valójában, inkább tompítják a szénhidrátok vércukorszintre gyakorolt hatását. A postprandialis (étkezés utáni) vércukorszint megugrás hozzájárul a cukorbetegség kialakulásához az arra hajlamos emberek körében, és azoknak pedig, akik már cukorbetegek, kontrollálniuk kell étkezés utáni vércukorszintjük mozgását. Ugyanakkor annak bizonyítéka, hogy a diófélék fogyasztása csökkenti a cukorbetegség kifejlődésének kockázatát, egyelőre még vegyes.