Japán laboratóriumokban spermiumokat reprodukáltak, és ez segíti a tudósokat annak jobb megértésében, hogyan keletkezik a spermium (=spermatogenezis), hogyan tudják mesterségesen megkonstruálni, vagy új kezelési módszereket kiagyalni. A módszer segítheti azokat a fiatal fiúkat, akik rákbetegségben szenvedtek vagy kemoterápián estek túl, megtermékenyítő képességük megőrzésében, amely az invazív kezelés következtében gyakran fellép.
Laboratóriumi körülmények között kémcsőben egerek spermiumait hozták létre olyan sejtekből, amelyeket újszülött egerek hereszövetéből nyertek, majd beinjektálták őket nőstény egerek petesejtjeibe, annak érdekében, hogy 12 db egészséges egérkölyök szülessen, 4 db hím és 8 db nőstény, melyek mind termékenyek voltak és így felnőtt korukban képesek voltak saját utódokat nemzeni és világra hozni.
A fenti eljárás potenciálisan megvalósítható humán alkalmazása magában foglalná a terméketlenség kezelését, amely becslések szerint a világ férfi populációjának 8-12 %-át érinti. Egy csoportjuk, mely ennek az új módszernek feltétlen nyertese lenne, azok a fiatal fiúk, akik rákkezelésen estek át. A kemoterápia egyik mellékhatása ugyanis a megváltoztathatatlan infertilitás.
Felnőtt férfiak esetében mód lehet saját spermiumjaik jövőbeni használatra történő lefagyasztására, mielőtt radioterápián esnének át, a fiúk számára azonban nem áll rendelkezésre ez az opció. Rögtön a spermatogenezis folyamata után a pre-pubertáskori hereszövetből mintát véve és lefagyasztva, lehetőség nyílhat arra, hogy a jövőben felhasználható, funkcionáló spermiumokat növesszenek kémcsőben történő megtermékenyítés útján.
A spermatogenezis egy komplex folyamat, amely által a primitív ősondósejtek, vagy más néven a spermatogóniák vagy osztódnak önmaguk ősondósejtekhez történő reprodukálásához, vagy azért osztódnak, hogy „leánysejteket” termeljenek, amelyek később spermatocitákká (spermatid-elősejtekké) válnak. A spermatociták végső fokon osztódnak, és így érett sejtvonalakhoz vezetnek, amelyek pedig végül spermatidákhoz vezetnek. (A spermatidák haploid - fél kromoszómájú - hím csírasejtek, amelyek a spermatociták másodlagos osztódásában származnak.)
Ezt követően a spermatidek ondósejtekké (spermatozoa) történő átalakuláson mennek át. Ez a transzformáció magában foglalja a nukleáris kondenzációt, az akroszóma (a lizoszóma sejtszervecske egy specializált változata a hímivarsejtekben) képződést, a legtöbb citoplazma pusztulását, a spermiumfarok kifejlődését, a mitokondrium spermium középső részébe történő elrendeződését, amely alapvetően a spermiumfarok mozgatásához szükséges erőforrást szolgáltató motortérré válik.
A csírasejtek csoportjai hajlamosak együtt fejlődni és áthaladni a spermatogenezis folyamatán. A fejlődő csírasejtek ezen szekvenciáját generációnak hívják. A csírasejtek ezen generációi alapvetően a fejlődés ugyanazon stádiumában vannak. A teljes humán spermatogén ciklus időtartama 4.6 ciklus-szor 16 nap, ami egyenlő 74 nappal.
Ez az új laboratóriumi technika képes megvédeni is a veszélyeztetett állatok reproduktív (szaporodási) potenciálját, amely a nemi érés elérése előtt elhalhat.
Megközelítőleg az első terhességet akaró párok mintegy 15 %-ánál a próbálkozás sikertelennek bizonyul. A legtöbb orvosi hatóság ezeket a párokat elsődleges infertilis párokként definiálja, amennyiben a védekezés nélküli nemi együttlétek egy éves időtartama után sem következik be a hölgytagnál a terhesség. A párok mintegy 80-85 %-ánál, akik nem használnak fogamzásgátló eszközöket, a fogamzás normálisan 12 hónapon belül bekövetkezik, így azokat a személyeket, akiknél a fogamzás csak egy év után következik be, infertilis egyéneknek kell tekinteni, és annak megfelelően kell őket klinikailag értékelni.
Az elmúlt 20 év során rendelkezésre álló adatok azt tárták fel, hogy az esetek mintegy 30 %-ában a patológia (kórtan) egyedül a férfinál áll fenn, az esetek további 20 %-ában mind a férfi, mind a nő abnormálisnak tekinthető. Éppen ezért, a „hímfaktor” legalább részben felelős az infertilis párok mintegy 50 %-ánál a meddőségért.
