Megnő a gyermekek stroke kockázata, ha valamelyik szülőjük – különösen 65 éves korig – már átesett stroke-on. Ez pedig azt jelenti, hogy a szülők stroke-ja igen fontos kockázati marker – jelent meg egy nemrég lefolytatott kutatásról szóló beszámoló az Amerikai Szív Társaság „Vérkeringés” c. szakmai magazinjában.
A kutatásba az amerikai Framingham Szívtanulmány második generációs leszármazottjai közül 3.433 fő beteget vontak be, akik kezdetben stroke-mentes betegek voltak. A résztvevők szülei között 65 éves korukig 106 db stroke eset fordult elő, és a 40 évig tartó Framingham Szívtanulmány során összesen 128 esetben jelentették stroke előfordulását a résztvevőknél.
A hagyományos rizikófaktorok kiigazítása után, azoknál az embereknél, akiknek valamelyik szülője 65 éves koráig átesett stroke-on, kétszer magasabb volt a stroke bekövetkezésének valószínűsége bármely életkorban és négyszer magasabb volt a stroke bekövetkezésének kockázata 65 éves korukra. A vizsgálat azt igazolja, hogy a szülők között 65 éves korukig előfordult stroke esetek a leszármazottaiknál igen erőteljes rizikófaktorrá válnak. „Hisszük, hogy a stroke szülői előfordulását be kell vonni a többi rizikófaktor közé, amikor egy ember stroke kockázatát becsüljük meg.” – nyilatkozta az amerikai kutatás egyik kutatóorvosnője.
A szülők stroke története úgy tűnik, éppolyan összehasonlítható fontosságú rizikótényező, mint a magas vérnyomás, valamint a többi rizikófaktorhoz képest még addicionális információt is nyújt. Az egyik figyelmeztetés az, hogy míg egy ember vérnyomását könnyű mérni és ellenőrizni, addig a szülők stroke státusza vagy biztosan megismerhető, vagy nem.
A kutatóorvosok ugyancsak kapcsolatot találtak a szülők által elszenvedett stroke és a gyermekeknél várható stroke milyensége között is, különösképpen az iszkémiás stroke esetében. (Az iszkémiás stroke a leggyakoribb stroke típus, az esetek 80 %-ában ez következik be, szemben a vérzéses stroke-kal. Iszkémiás stroke esetén oxigénhiányos állapot alakul ki és az agyhoz nem jut elegendő mennyiségű, oxigénben gazdag vér az artériákon keresztül, mivel egy vérrög elzárja az egyik véreret.) A Framingham Szívtanulmányban részt vett szülők között 74 esetben, míg a gyermekeiknél előfordult stroke-ok közül 106 esetben iszkémiás stroke jelentkezett.
„Megvizsgáltuk ezt annak tükrében is, hogy a szülőknek és gyermekeiknek milyen típusú stroke-juk volt, és minden esetben igaznak bizonyult a fenti összefüggés.” – közölte a Framingham Szívtanulmány egyik kutatóorvosa.
Annak érdekében, hogy a szülők és gyermekeik stroke összefüggéseiből az örökletes, vagy más egyéb, kölcsönhatású rizikótényezőket ki tudják zárni, a kutatók a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a dohányzás, a nem stroke okozta kardiovaszkuláris problémák, a kor és a biológiai nem tényezőket kiigazították. Majd ezek után az orvosok azt látták, hogy a szülői összefüggés mind azon gyermekek esetében, akiknek egyéb rizikótényezőjük is volt, mind azokéban, akiknek nem volt, továbbra is igaznak bizonyult.
A korábbi vizsgálatok során, amelyek szintén a szülői stroke és a leszármazottak stroke kockázata közötti összefüggéseket vizsgálták, a rendelkezésre álló adatok inkonzisztensek voltak, valószínűleg azért, mert a szülők, vagy a gyermekek memóriájára támaszkodtak, vagy gyakran nem átfogó közadatokra. A Framingham Szívtanulmány adatai segítettek e problémák csökkentésében, mivel a tanulmány a stroke megtörténtét közvetlenül és nem sokkal a bekövetkezése után igazolta, valamint feljegyezték a környezeti rizikófaktorokat is, ilyen pl. a diéta, vagy a dohányzási státusz.
A Framingham Szívtanulmány ma is tovább folytatódik, már a harmadik generációs kardiovaszkuláris betegség és rizikófaktor vizsgálatoknál tartanak. Az első csoportot 1948-ban vonták be a kutatásba, majd 1971-ben az eredeti résztvevők első generációs utódait is bevonták, illetve az ő házastársaikat is.
Ez a friss amerikai kutatás azt is megvizsgálta, vajon az apai, versus anyai stroke esetek differenciálják-e a gyermekek kockázatát. Azt látták, hogy bár az apáknál előfordult stroke sokkal gyengébb kapcsolatot mutatott a gyermekek kockázatával, ugyanakkor sokkal valószínűbb volt, hogy az apai stroke mind a fiú-, mind a lány gyermekeket érinti. Az anyai stroke esetek sokkal erőteljesebb kihatással voltak a lány gyermekek stroke valószínűségére. Összességében, függetlenül a gyermek nemétől, az apai stroke gyermeki kockázatokra gyakorolt hatása eltérő az anyai stroke-tól.
A friss vizsgálat eredményeit azonban csak úgy lehet az átlagos lakosságra vonatkoztatni, ha azokat más módszerek segítségével is megerősítik. Szükség van a kisebbségi populáció esetében is az eredmények tesztelésére, mivel a legtöbb résztvevő családi felmenői európai származásúak. A kutatók azt is hangsúlyozzák, mennyire fontos, hogy az emberek stroke diagnózis esetében a szüleikkel kapcsolatos részleteket is ismerjék. Figyelniük kell ezen kívül az egészségükre, különösen azokra a pontokra, amelyek a stroke kockázattal kapcsolatosak: pl. a cukorbetegségüket megfelelően kell menedzselni, a dohányzást abba kell hagyni stb. Mindezek rávilágítanak azoknak a vonatkozó kockázati tényezőknek a fontosságára, amelyeket az emberek maguk is tudnak kontrollálni.
