Ha valaki fizikailag fitt marad, az vajon segíthet-e szembeszállni a túlsúlyosság nem kívánatos egészségügyi következményeivel? Ez a kérdés, amely mindenkit izgat, aki cipel magán néhány kiló súlyfelesleget, de közben végez testmozgást is, irányította a kutatók figyelmét az aerobik fitnesz és a súlyingadozás összefüggésének a vizsgálatára.
A kutatás során – amelyről az „Amerikai Kardiológiai Kollégium Szakfolyóirata”-ban jelent meg beszámoló – a dallasi Cooper Klinikán rendszeres orvosi ellenőrzésen megjelent több mint 3.100 fő, felnőtt ember egészségügyi információs anyagát tekintették át. A vizsgálatok során az orvosok minden egyes személytől információkat gyűjtöttek, mégpedig a kardiovaszkuláris egészségi státuszukkal kapcsolatosan, beleértve a vérnyomást, a koleszterin profilt, a csípőszélességet és a testzsírszázalékot. Egyúttal futópad tesztek segítségével felmérték a résztvevők aerob fittségét is.
A tudósok és a média évek óta tárgyalja annak relatív kockázatait, hogy valaki elhízott (túlsúlyos), de közben fitt. Az azzal kapcsolatos vizsgálatok, hogy miért tűnik úgy, mintha az aerobik javítana nagyon sok, az extra testzsírral társuló egészségügyi problémán, vegyes eredményekkel zárultak.
Egyes vizsgálatok azt igazolták, ha valaki „jó formában van”, az jóformán kiküszöböli az extra testsúly egészségügyi kockázatait, különösképpen a szív egészségi állapota tekintetében. Más vizsgálatok pont az ellenkező konklúzióra jutottak, vagyis azt állapították meg, hogy a túlsúly hozzájárul a szívbetegség kialakulásához és a korai halál bekövetkezéséhez, még akkor is, ha valaki fizikailag aktív.
Az elvégzett vizsgálatok ugyanakkor az emberek fittségét és kövérségét csak egy bizonyos időpontban hasonlították össze, ami valójában egy mesterséges mérőeszköz, mivel tapasztalatok alapján ismert, hogy a testek változnak.
A friss kutatáshoz tehát, amelyet a Dél-Karolinai Egyetem és egyéb intézmények tudósai végeztek, a dallasi Cooper Klinika adatait használták fel, mely adatok egy hat éves időszakot és ez alatt három orvosi ellenőrzést öleltek fel és mindig ugyanazon páciensekre vonatkoztak.
A kutatók 3.148 fő, a kutatás kezdetén többnyire a 40-es éveikben járó felnőtt férfit és nőt választottak be vizsgálatukba, akik normálisan aktív életmódot folytattak, de nem atléták voltak. Az első vizsgálatkor senkinél sem mutatkoztak a szívbetegség jelei vagy egyéb kockázati tényezők, mint pl. a magas vérnyomás vagy koleszterinszint.
A második ellenőrzéskor, amely rendszerint két vagy három év elteltével követte az elsőt, a kutatók összehasonlították a résztvevők testzsírszázalékát és aerob fittségét. Ekkor már azt állapították meg, hogy az emberek többségének a súlya gyarapodott. Paradox módon, nagyon sok résztvevő egyúttal jóval fittebb is lett, ami meglepő statisztikai adat lenne, ha a kutatók nem vették volna figyelembe azt, hogy ezek a nők és férfiak kötelességszerűen jártak orvosi ellenőrzésekre, ahol rendszeresen figyelmeztették őket a testmozgás fontosságára. Ezen a második ellenőrzésen sem mutatkoztak senkinél a szívbetegség észrevehető kockázati tényezői.
Mire néhány évvel később elérkezett a harmadik ellenőrzés ideje, a résztvevők csaknem negyedénél már magas vérnyomás fejlődött ki, koleszterinszintjük egészségtelennek bizonyult vagy fellépett a metabolikus szindrómának nevezett kockázati faktor kombináció. Nem meglepő módon azok, akik ezen egészségügyi problémák legnagyobb kockázatának voltak kitéve, veszítettek fittségükből és egyúttal testsúlyuk is gyarapodott. Azok, akik az évek során a súlygyarapodás mellett váltak a legkevésbé fitté, tudták, hogy 71 %-kal nagyobb az esélyük arra, hogy metabolikus szindrómától szenvedjenek, mint azok, akiknek csökkent a testzsír arányuk.
Ugyanakkor a fitnesz mégis valamiféle védelmet nyújtott azok számára, akik súlyt szedtek fel. Akiknek javult a fittsége, de gyarapodott a csípőszélességük, 22 %-kal volt alacsonyabb a kockázatuk, mint azoknak, akik elhízottakká váltak és egyben fittségüket is elvesztették.
Alapvető fontosságú azonban az, hogy önmagában a testmozgás nem szünteti meg az extra testsúllyal együtt járó szívkockázatokat, de tompíthatja azokat.
A kutatást vezető Dr. Duck-Chul Lee az alábbi következtetéseket vonta le: „Az üzenet egyszerű. Nagyon sok figyelem irányul a fogyásra, de a legtöbb ember számára a lerakódott zsír csökkentése nagyon nehéz. Kutatásunk azt igazolja, hogy a szívegészség tekintetében a fittség élethosszon át történő megőrzése nagyon fontos és vélhetően a legtöbb ember számára ez könnyebben is elérhető, mint maga a fogyás.”
