Két sejtfelszíni marker - melyek az emlőrák nyirokcsomó áttétei esetén expresszálódnak – használatával az amerikai Moffitt Rákközpont (Tampa, Florida) kutatói, együttműködésben más intézetek kutatóival, kifejlesztettek egy olyan célzott, fluoreszkáló molekuláris képalkotó szondát, amely nem invazív módon képes detektálni emlőrák esetén a nyirokcsomó metasztázisokat.
Az új módszerrel meg lehet „spórolni” az emlőrák betegek invazív és megbízhatatlan szentinel (őrszem) nyirokcsomó (angol rövidítése: SLN) biopsziáját és a sebészi beavatkozással társuló negatív mellékhatásokat.
A tudósok a kutatásukról szóló tanulmányt az Amerikai Rákkutató Társaság „Klinikai Rákkutatás” című kiadványában publikálták.
„Az emlőrák betegek többségét, kb. 74 %-át, akik SLN biopszián esnek át, az axillaris (hónalji) nyirokcsomó (angol rövidítése :ALN) metasztázisok tekintetében negatívnak találják. Az ALN metasztázis jelenlétének vagy hiányának a meghatározása kritikus fontosságú az emlőrák stádiumának a megállapítása és a betegség prognózisának a meghatározása szempontjából. Az SLN biopszia megbízhatatlansága és potenciálisan káros mellékhatásai miatt egy nem invazív, jóval pontosabb módszerre van szükség, amelynek segítségével a nyirokcsomó érintettséget értékelni lehet.” – nyilatkozta Dr. David L. Morse Ph.D, a Moffitt Rákközpont munkatársa, akinek a kutatási területe a kísérleti terápiás és diagnosztikus képalkotást is magában foglalja.
A publikáció szerzői megjegyzik, hogy az SLN biopszia posztoperációs szövődményei között lehet a limfödéma (nyirokcsomó duzzanat), a seroma képződés (a sebüreget nyiroknedv tölti ki), a szenzoros idegkárosodás és a betegek mozgáskorlátozottsága. Továbbá, a biopszia (szövetmintavétel) a betegek 5-10 %-ánál bizonyul sikertelennek a hónalji nyirokcsomók megbetegedése szempontjából.
A célzott molekuláris szondák kifejlesztésekor – melyek az emlőrákot az axilláris nyirokcsomókban tudják azonosítani – a Moffitt kutatói teamje, továbbá az Arizonai és a Floridai Egyetem kutatói két felszíni sejtmarkert használtak: a CAIX-et (szén-anhidráz IX) és a CAXII-t (szén-anhidráz XII). A CAIX egy sejtfelszíni marker, amelyről ismert, hogy „nagy mértékben és széles körben expresszálódik az emlőrák nyirokcsomó metasztázisaiban”, viszont a normál szövetekből hiányzik.
„A CAIX és a CAXII markerek integrál (szerves részei) plazma membrán fehérjék, óriási extracelluláris (sejten kívüli) komponensekkel, melyekhez a célzott fluoreszkáló képalkotó szondák kötődni tudnak. Továbbá, eddig már néhány vizsgálat igazolta, hogy a CAIX expresszió negatív prognózissal és az emlőrák kemo- és radioterápiára való rezisztenciájával jár együtt. A CAXII egy olyan protein, amely az axilláris nyirokcsomó metasztázisok (áttétek) több, mint 75 %-ában expresszálódik.” – magyarázza Dr. Morse.
A kutatók a szonda kifejlesztését követően a célzó ágenseiket olyan monoklonális antitestek felhasználásával fejlesztették ki, amelyek specifikusak a CAIX és a CAXII sejtfelszíni markerek kötése szempontjából. A két marker egyébként arról is ismert, hogy elősegítik az emlőrák tumor növekedését.
A kutatók szerint eddig már számos nem invazív, az SLN értékelésére alkalmazható optikai képalkotó eljárási módszer kutatása történt meg, de mindegyik módszer esetében hiányzott azon képesség, hogy megcélozzák a tumor metasztázisának a biomarkereit.
„Ezek a módszerek csak anatómiai térképekkel szolgálnak és nem detektálják a nyirokcsomókban jelen lévő tumorsejteket. Emlőrák metasztázisos egérmodellek és új, monoklonális antitest-alapú molekuláris képalkotó ágensek felhasználása révén fejlesztettünk ki egy célzott, nem invazív módszert, ahol fluoreszkáló képalkotás révén tudjuk detektálni az axilláris nyirokcsomó metasztázisokat.” – magyarázza tovább Dr. Morse.
Az egereken végzett képalkotó vizsgálatokon túl a kutatók arról is beszámoltak, hogy a CAIX és a CAXII markerek kombinációja a betegekből nyert szövetminták 100 %-át lefedte, mely mintákat a szöveti mikro-sorozat vizsgálathoz (TMA) használtak.
„A képalkotó szondák a hónalji nyirokcsomókban nagyfokú szenzitivitással detektálták a tumorsejteket. A CAIX és a CAXII markerek az általunk vizsgált emlőrák nyirokcsomó metasztázis minták 100 %-ában expresszálódtak (megjelentek). Ezek a képalkotó szondák rendelkeznek azzal a potenciállal, hogy a klinikai emlőrák stádiuma meghatározásának a nem invazív módszerét biztosítsák anélkül, hogy szükségtelen és költséges sebészi beavatkozások (biopszia) történnének.” – foglalta össze kutatásuk eredményét Dr. Morse.
