A munkaképes korú embereknél, akik egyedül élnek, a depresszió kifejlődésének a kockázata akár 80 %-kal is nőhet, összehasonlítva azokkal az emberekkel, akik családban élnek – állítja egy nemrég megjelent finn kutatási beszámoló. A finn kutatók véleménye szerint a depresszió kialakulásának a fő tényezői nők esetében az elégtelen lakhatási feltételek, míg férfiak esetében a szociális támogatottság hiánya, így tehát a problémában mindkét nem érintett.
A kutatók elemzésüknél az ún. „Nemzeti Egészség 2000 Vizsgálat” elnevezésű finn kutatás reprezentatív mintáját vették figyelembe. Ez a minta közel 3500 fő, antidepresszánst használó embert fedett le, akiknek rögzítették az adatait. Egy mentális egészségvédő alapítvány véleménye szerint azoknak az embereknek, akik egyedül élnek, biztosítani kellene azt, hogy kibeszélhessék a problémáikat.
A kutatásról szóló publikáció szerzői kiemelik azt a tényt, hogy a nyugati országokban az egyszemélyes háztartások aránya az elmúlt három évtized alatt megnövekedett, az USA-ban és az Egyesült Királyságban (UK) egyaránt minden harmadik háztartás egyszemélyes.
A kutatásról szóló publikáció az angol „BioMed Központi Közegészségügyi Szakfolyóirat”-ban jelent meg. A finn kutatásba pontosan 3.471 fő munkaképes korú embert vontak be, közülük 1.695 fő férfi, míg 1.776 fő nő volt; átlagos életkoruk 44.6 év volt. Az első felmérésre, amelyben kikérdezték őket, hogy egyedül élnek-e, 2000-ben került sor, az utókövetési időszak 2008-ig tartott.
A kutatók egyéb, életmóddal kapcsolatos információkat is begyűjtöttek tőlük, ezek között megtalálhatóak voltak az alábbiak:
· Pszichoszociális faktorok: társadalmi támogatottság, munkahelyi légkör, ellenségeskedés.
· Szociodemográfiai tényezők: iskolai végzettség, elfoglaltság mértéke, jövedelmi és foglalkoztatottsági helyzet, lakhatási feltételek, urbanicitás (W. Allen Martin, a Texasi Egyetem szociológia professzora által alkotott új terminus, azt a mértéket jelöli, amennyire egy földrajzi egység városi),
· Egészséges viselkedésmódok: dohányzás, alkoholfogyasztás, fizikai aktivitás és elhízottság szintjével kapcsolatos részletek.
A kutatók megállapították, hogy az utókövetési időszak során azok az emberek, akik a vizsgálat résztvevői közül egyedül éltek, 80 %-kal több antidepresszánst vásároltak, mint a családban vagy társkapcsolatban élők.
Dr. Laura Pulkki-Raback - aki a Finn Foglalkozás-egészségügyi Intézetben vezette a kutatást – elmondta, hogy az egyedül élő emberek körében a mentális egészségi problémák valódi kockázata jóval magasabb lehet.
„Az ilyen típusú kutatás mindig alulbecsüli a kockázatot, mivel a legnagyobb kockázatnak kitett emberek rendszerint azok, akiknek esetében a legkevesebb annak a valószínűsége, hogy az utókövetési időszak végéig benne maradnak a kutatásban. Sajnos nem tudtuk azt sem megítélni, hogy mennyire gyakori a kezeletlen depresszió.” – magyarázza Dr. Pulkki-Raback, aki végzettségét tekintve a pszichológia doktora.
Elszigeteltség
A kutatók szerint az együttélés érzelmi támaszt nyújthat és megadhatja a társadalmi integráció érzését, valamint egyéb tényezőket, amelyek megvédenek a mentális egészségi problémáktól. Az egyedül élés összekapcsolódhat az elszigeteltség érzésével, a szociális integráció és bizalom hiányával, amelyek a mentális státusz romlásának a kockázati faktorai.
A kutatók rávilágítottak arra, hogy az összes érintett tényezőt „meg kell szólítani”, mégpedig azért, hogy képesek legyenek a munkaképes korú lakosság depressziójának a fokát megérteni és csökkenteni.
A finn „Józan Ész” mentális egészségvédő alapítvány információs vezetője, Beth Murphy véleménye szerint önmagában annak, hogy az egyedül élő emberek száma emelkedett, egyértelmű kihatása volt a finn nemzet mentális egészségére.
„A magányosság és az izoláció (elszigeteltség) azt eredményezi az embereknél, hogy jóval kevesebb lehetőségük van arról beszélgetni valakivel, hogy hogyan éreznek, ez pedig olyasmi, amiről tudjuk, hogy tényleg segíthet a mentális egészségi probléma menedzselésében és az abból történő felépülésben.” – magyarázza Beth Murphy. „Éppen ezért nagyon lényeges, hogy azok az emberek, akik egyedül élnek, megkapják a legmegfelelőbb kezelést, mint pl. a beszélgetős terápiákat, melyek biztonságos és támogató környezetet nyújtanak a problémák megvitatásához és az azokon való dolgozáshoz. Ez sokkal jobb megoldást jelent, mint egyszerűen csak antidepresszánst adni az embereknek.”
