Központi
idegrendszeri daganatok (neurinoma)
A
központi idegrendszeri daganatok elhelyezkedésük
szerint két csoportot alkotnak: koponyaűri (agyi) és
gerinccsatornabeli daganatok. A koponyaűri, vagy agydaganatok főbb
típusainak csoportján belül a neurinoma az
agyidegek ideghüvelyének (idegrostokat övező
velőshüvely, a myelin) sejtjeiből (Schwann-sejtek) eredő
daganat.
Agyi/koponyaűri tumorok:
A
központi idegrendszeri daganatok mintegy 80 %-át az
agyi/koponyaűri tumorok képezik. Ide tartoznak a
neuroblastomák , ganglioneuromák, ganglioliomák.
Ezek túlnyomórészt a perifériás
ideggyökökből és a mellékvese
velőállományából erednek, ezért
rendszerint a perifériás idegrendszer betegségei
között tárgyalják. Ritkán –
leginkább gyermekeknél és fiatal felnőtteknél
– a központi idegrendszerben is előfordulhatnak.
Az
agyi neuroblastoma az idegsejtek előalakjaiból (szimpatikus
idegrendszer velőbarázda elemeinek éretlen sejtjeiből)
eredő ritka daganat. Többnyire 10 évesnél
fiatalabb gyermekekben, a nagyagyféltekében fordul elő.
Sebészeti úton történő eltávolítása
után kiújulásra hajlamos, a liquor (agyvíz)
révén szóródhat a központi
idegrendszer területén. Ritkán azon kívül
is képezhet áttéteket. Az érettebb
idegsejtekből eredő ganglioneuroma még ritkább a
központi idegrendszerben. Előfordulnak olyan daganatok, amelyek
idegsejt és támasztósejt (glia) eredetű
elemeket egyaránt tartalmaznak, ezeket gangliogliomának
nevezik orvosi szóval. E daganattípusok többnyire
jól körülírt csomók formájában
mutatkoznak.
Az
agyidegek koponyaüregen belüli szakaszaiból is
eredhetnek daganatok, amelyek térszűkítő folyamatokat
eredményezhetnek. Leggyakoribb agyideg eredetű tumor a
hallóidegből (nervus acusticus), ill. annak ideghüvelyéből
eredő acusticus neurinoma. Ez a jóindulatú, lassan
növekvő daganat a kisagy és a híd közötti
szögletben, a hátsó koponyagödörben
helyezkedik el. Bár jóindulatú daganat,
elhelyezkedése miatt nagyon súlyos tüneteket és
halált is okozhat, azáltal, hogy olyan fontosabb
struktúrákat nyomhat, mint a koponyaidegek és az
agytörzs. Főként a középkorúak
megbetegedése.
Első
tünetei – a betegek 70 %-ánál – a hallás
romlása, vagy annak elvesztése, fülzúgás,
fülcsengés, szédülés, fejfájás
és egyensúlyvesztés. A tünetek fokozatosan
alakulnak ki. Ha nagyra nő a daganat, előbbi tünetekhez még
kettőslátás, az arcideg által ellátott
területeken jelentkező fájdalom, nyelési
nehézség, hányás, letargia is társulhat,
de kómába is eshet a beteg. A daganat gyanúja
esetén audiológiai (hallásmérési)
vizsgálatot végeznek. A daganat teljes egészében,
sebészeti úton eltávolítható, de a
beavatkozás nem kockázatmentes. Felléphet a
műtét szövődményeként – az esetek 5
%-ában – liquorcsorgás és fertőzés is.
A betegség leküzdésére napjainkban ún.
sugársebészeti eljárást is alkalmaznak a
szakemberek. Az ilyen kezelés hatására elpusztul
a daganat, és a tünetek megszűnnek. A beteg utógondozása
és rehabilitációja e betegségnél
is nagyon fontos.
Gerinccsatornabeli
daganatok:
A
legtöbb elsődleges gerinccsatornabeli daganat jóindulatú,
de gyakran okoznak jelentős mozgásképtelenséget,
mivel nyomják, vagy behatolnak a gerincvelőbe és
interferálnak az idegműködési funkcióval.
Lehetnek
extramedullaris (gerincvelőben elhelyezkedő) és
intraduralis-extramedulláris (gerincvelő és a
gerincvelőt övező kemény burok között
elhelyezkedő) daganatok.
Leggyakoribb
extramedullaris daganatok: astrocytoma, ependymoma,
oligodendroglioma.
Az
astrocytoma elég ritka, a csillag alakú gliasejtekből
(nyúlványos sejtek) keletkező daganat. MRI
vizsgálattal könnyen felismerhető, hiszen a gerincvelő
túltengését okozza, pl. ciszták
formájában. Sebészeti úton eltávolítható.
Az
ependymoma az elsődleges gerincvelő tumorok mintegy 60 %-át
teszi ki, jól körülírható, központilag
elhelyezkedő daganat, amely a gerincvelő szimmetrikus
megnagyobbodását okozza. Lassan növekszik,
anélkül, hogy infiltrálná (bevonná)
a környező idegszöveteket. Elsősorban a gerincvelő
nyakcsigolya közeli részein merül fel. Kezelése
egyértelműen sebészeti úton történő
eltávolítás.
Az
oligodendroglioma elsősorban agyi tumor, nagyon ritka a
gerincvelőben.
A
kötőszövetből, véredényből, vagy a
gerincvelőt fedő hártyákból eredő
intraduralis-extramedulláris daganatok leggyakrabban a
következők: Schwannoma, meningeoma és érdaganatok.
Hasonlatosak a koponyaüregi tumoroknál leírtakhoz.
Perifériás
idegrendszeri daganatok (neurofibroma)
A
neurofibroma a perifériás idegrendszer lassan növekvő,
jóindulatú daganata. Hasonlatos a neurinoma-hoz.
Általában azokban a betegekben jelentkezik, akik a
neurofibromatozis elnevezésű genetikai rendellenességtől
szenvednek, amelyet az idegrostokat körülvevő kötőszöveti
sejtek túlburjánzása okoz. A neurofibromák
nőhetnek közvetlenül a bőr alatt, fájdalmas csomót
okozva. Könnyen eltávolíthatóak. Nagyobb
tumorok nőhetnek a fontosabb nagyidegek alatt, melyek eltávolítása
már komplikáltabb, aprólékos munkát
igényel, tekintve, hogy a schwannoma-tól eltérően
ezek összenőnek az idegrostokkal. Ha a neurofibroma invazívvá
válik, azaz behatol az idegszálakba, (plexiform
neurofibroma), lehetetlenné válik eltávolítása,
mivel akkor az idegszálat is el kellene távolítani,
ami idegi működésbeli problémákat vonna
maga után.
Jóindulatú daganatok osztályozása
