Mi, vagy ki ösztönözte Önt annak idején, hogy az orvosi pályára lépjen?
„A fő ösztönző Édesapám volt. Már gyermekkorom óta tudatosan nevelt az emberek megismerésére, bajaik és problémáik felismerésére, megértésére. Egész élete során példamutatással járt előttem. Az emberekhez való ilyen irányú viszonyulás teremtette meg bennem a fájdalmuk csillapításának igényét.
A szülészet-nőgyógyászat iránti érdeklődésem főként a női nem tiszteletéből ered. Továbbá tisztában voltam a halállal kapcsolatos érzékenységemmel, tudtam azt, hogy ha mindennap a halállal találkoznák, az megviselne, kikészítene. A szülészet számomra az orvoslás napos oldalát jelenti. Örömet okozunk, ha egy nő teherbe esik, majd egészséges gyermeknek ad életet, örömet okozunk egy nem kívánt terhesség esetén, ha megszabadítjuk az illetőt terhétől. A fő célom mosolyt varázsolni az emberek arcára.”
Mit tart Ön eddigi, szakmai életének legfontosabb pontjának?
„1986-ban főorvosi megbízást kaptam a Fővárosi Szent László kórházban. Egyszemélyes vállalkozásként az osztályon egyedül voltam szülész-nőgyógyász orvos. Minden problémára nekem kellett egyedül megtalálnom a megfelelő megoldást, melyeket rendszerint sikerült is megoldanom.
Az itt szerzett élmények meghatározóak voltak számomra.”
Tapasztalatai alapján mi az, amit elmondana a nőknek, betegeknek, amire különösen figyeljenek?
„Általános fő tanácsom, hogy figyeljenek oda a megelőzésre. Véleményem szerint az embereknek kötelességük foglalkozniuk saját magukkal. Sokan egyenlőnek tartják a tünetmentességet az egészséggel. Ez azonban nem helyes. A betegségeknek 5 fázisuk van. Itt szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy az ötből csak az utolsó két fázisban jelennek meg a tünetek. Az emberek és a szakemberek egyik legfőbb feladata, hogy tegyenek azért, hogy a betegségük az első három fázisból visszafejleszthető legyen. Ha azonban már kialakult a betegség, a legfontosabb, hogy a betegek akarják a gyógyulást, higgyenek benne!”
Ezt hogy érti, vannak, akik nem is akarnak meggyógyulni? Akkor miért fordulnak orvoshoz?
„Nagyon sokan vannak, akik nem akarják a gyógyulást, de félnek a halálhoz vezető úttól, ezért elmennek orvosaikhoz, úgymond feloldozást várva.”
Ön foglalkozik modern természetgyógyászat területeivel is. Ön szerint mennyire befolyásolja az ember tudatállapota a gyógyulást?
„Az embereknek mindenképpen résztvevőknek kell lenniük a betegségek leküzdésében. Úgy vélem a betegségek döntő oka maga a beteg. Amíg nem változtatnak életvitelükön, gondolkodásmódjukon kénytelenek együtt élni a betegségeikkel. A felismerést, hogy nem külső körülmények okozzák a legtöbb betegséget, nem mindenki ismeri el.
Meg vagyok győződve róla, hogy az emberek saját maguk a gyógyulásuk kulcsa. Az orvosok fő feladata, a gyógyuláshoz vezető helyes út megmutatása. Egy orvosi diploma megszerzése nem egyenlő a gyógyítás képességével, mert az szerintem veleszületett tulajdonság. Ehhez kell társulnia beteg gyógyulni akarásának. Ezen nézőpontom a keleti gyógyítási módokhoz köthető. A nyugati orvoslás szerint, az orvos, mint Atya, ül a trónusán és messziről mutogatja, mit kellene tenni. A keleti orvoslás szerint az orvos szolga. Én ezen elvek alapján dolgozom, segítséget nyújtok mindenkinek, aki segítséget kér, és aki el is fogadja a segítségem.”
Ön 2007-ben regisztrált az Orvostudakozó honlapjára, mi ösztönözte a regisztrációra? Gondolta volna, hogy ilyen népszerű lesz a páciensek körében?
„Nem volt semmilyen ösztönző tényező. Egy közösségi oldalról kaptam meghívót az Orvostudakozó honlapjára. Hetekig vacilláltam a regisztráción, majd úgy döntöttem nincs semmi vesztenivalóm, ha csatlakozom az oldalhoz. Mint utóbb kiderült jó döntés volt.
Népszerűség? Ez érdekes felvetés. Úgy gondolom, hogy ugyanannyian nem szeretnek, mint akik szeretnek. Szókimondó vagyok. Nyíltan és világosan megmondom a választ és, hogy mi az, amin szerintem változtatni kell. Én mindig tiszta szándéktól vezérelve, anyagi érdekektől mentesen adom tanácsaim. Másrészt mindig elérhető vagyok, és mindig próbálok hamar válaszolni a kérdésekre.”
Ön sokat dolgozik, hogyan tudja így beosztani idejét, hogy mindig rendelkezésre tud állni?
„A megoldás nagyon egyszerű: a telefonom és a notebookom állandóan nálam van, így ha szükséges rögtön tudok válaszolni. Én ezt a feladatot szolgálatnak, hivatásnak fogom fel. Örök készenléti érzést jelent, egy felpörgetett állapotot. Nagyon szerencsés vagyok, hogy a családom ezt megérti, és elfogadja.”
Ön szerint mennyire hasznosak az ilyen jellegű oldalak?
„Az ilyen oldalakra mindenképpen szüksége van a magyar közönségnek. Az oldal hiánypótló funkciókat tölt be, melyek fő oka a kommunikáció hiánya illetve nem megfelelő volta. Az emberek nem tudnak megfelelő interperszonális kapcsolatokat kialakítani orvosaikkal időhiány miatt, vagy csak egyszerűen nincs rá igény. Az orvosok bizonyos százaléka úgy tekint a betegeire, mint munkaeszközökre. Minél előbb szeretnének túllenni rajtuk. Nincs igényük a betegek megismerésére, ezáltal nem tud kialakulni a megfelelő orvos-beteg kapcsolat, melynek következménye, hogy a páciensek nem mernek kérdezni orvosaiktól. Sok esetben, amikor kérdeznének, az orvosok nem érhetőek el. Ennek következménye, hogy a páciensek magukra vannak hagyva kétségeikkel, problémájukkal napokra, esetenként hetekre.
Az oldal ezen problémára kínál némi áthidaló megoldást.”
Mit gondol, hogyan segíthetnek az Önhöz hasonló módon beregisztrált, jó felkészültségi orvosok a prevencióban?
„A legfontosabb feladatnak a szolgálat teljesítését és az ismeretterjesztést tartom.”
Mi az, amit az oldal olvasóinak javasol?
„Kérdezzenek minél többet! Orvostársaimmal együtt szívesen fogadjuk a kérdéseket, és próbáljuk megtalálni a megfelelő megoldást.”
Köszönöm, hogy választ adott kérdéseimre!
Készítette: Szatmári Eszter
