Az amerikai „Vaszkuláris Kezelések Kutatási Hálózata” egy vezető non-profit, kutatásokba beruházó cég, amely áttörést jelentő kezeléseket fejlesztett ki a vaszkuláris (ér eredetű) betegségek terén. A cég frissen jelentette be eredményeit, melyek arra utalnak, hogy a lábakban végrehajtott bypass műtétek különböző kimenetelei mögött genetikai háttér ok áll.
A bypass graft, az angioplasztika és a stentek beültetése egyaránt használatos sebészeti módszerek a perifériás artériás betegség (angol rövidítése: PAD) által okozott érelzáródások kezelésében. Jelenlegi becslések szerint az amerikai lakosság (kb. 330 millió fő) közül több, mint 8 millió ember szenved PAD betegségben.
Az USA-ban évente több százezer sebészi beavatkozást végeznek azzal a céllal, hogy javítsák a PAD betegek lábának vérkeringését, mégis, ezen beavatkozások mintegy fele néhány éven belül sikertelennek bizonyul, mégpedig annak a többlet hegesedésnek a következtében, amely csökkent véráramláshoz vezet. Annak oka, hogy a PAD betegek kezelésének kimenetele miért ilyen változékony, jelenleg még kevéssé feltárt.
A Dr. Conte, a san franciscoi UCLA (Kalifornia Egyetem) vezető érsebésze és a Dr. Alec Clowes, a Washington Egyetem sebész professzora és sebészeti kutatási alelnöke által vezetett orvosi team Chicagóban, a Vaszkuláris Sebészeti Társaság 2011. évi találkozója „legfrissebb klinikai vizsgálat”-i szekciójának demonstrálta azt a potenciális genetikai bázist, amely oka lehet annak, hogy egyes PDA betegek a beültetett bypass graftok esetében miért tapasztalnak gyorsabb és jóval gyakoribb érelzáródást, mint más betegek.
„Ennek a kutatásnak az eredményei, együttesen egy holland, szívkoszorúér angioplasztikán átesett betegek körében végzett kutatás (van Tiel és munkatársai, 2009) hasonló eredményeivel, erősen támogatják azt a hipotézist, mely szerint a vérerekben történő hegszövet képződés a p27 gén által genetikailag szabályozott.” – magyarázta Dr. Conte.
„Ezek a kutatások annak megértésében, hogy az angioplasztikát és a bypass graft műtétet követően hogyan záródnak el az artériák, egy nagyobb áttörést jelentenek. De még ennél is fontosabb, hogy segíthetnek nekünk azon betegek azonosításában, akik ki vannak téve a kezelés sikertelensége nagyobb kockázatának. Továbbá, ezek az eredmények meggyorsíthatják egy olyan gyógyszer kifejlesztését, amely képes a vaszkuláris rekonstrukció után bekövetkező ér-újraszűkülést megakadályozni.” – tette hozzá Clowes professzor a találkozón.
A Vaszkuláris Kezelések Kutatási Hálózatának tagjai, Dr. Conte és Clowes professzor kutatásuk keretén belül géntársítási vizsgálatot folytattak le egy olyan 204 fős betegcsoporton belül, akik lábvéna bypass graft műtéten estek át. A géntársítási vizsgálat során a betegeket a p27 gén gyakori variánsaira tesztelték; ez az a gén, amelyről tudott, hogy a sejtnövekedés mikéntjét kontrollálja. A „-838AA” genotípusú betegeknél (a vizsgált betegek 17 %-a) 2.5-ször nagyobb volt annak a valószínűsége, hogy a graft műtét sikeres lesz, szemben a sokkal gyakoribb „-838AC”, vagy „-838CC” genotípusokkal.
Ez az eredmény még akkor is szignifikánsnak számított, amikor figyelembe vették az olyan klinikai faktorokat is – kor, nem, cukorbetegség és egyebek -, melyekről ismert, hogy befolyásolják az érsebészeti műtétek kimenetelét.
A perifériás artériás betegségről
A perifériás artériás betegség (PAD) a láb artériáiban történő plakkfelhalmozódást jelenti, amely részben, vagy teljes mértékben elzárja a vér áramlásának útját, és amely növekvő mértékű civilizációs betegségnek számít (mozgáshiány, túlsúly, ülő munka, magas vérnyomás stb. következtében) A PAD jelentős fájdalmat és súlyos rokkantságot okozhat, és mivel jelenleg több, mint 8 millió amerikait érint, körükben évente több százezer érsebészeti beavatkozás elvégzésére van szükség, de így is minden évben több, mint 80.000 amputációt hajtanak végre az USA-ban a PAD betegség következményeként.
A kezelés lehetőségei, melyeket jelenleg a PAD betegek véráramlásának javítására alkalmaznak, a bypass graft, az angioplasztika és stent beültetés. Míg kezdetben ezek a beavatkozások gyakran tűnnek sikeresnek, mégis sokszor kell megismételni az eljárást a műtétet követő rendellenes hegszövet képződés miatt, amely az artéria, vagy a graft újraszűkülését (resztenózis) okozza. Az angioplasztika és a stent beültetések 1-2 éven belüli sikertelensége eléri az 50 %-ot, míg a bypass procedúrán átesett betegek felénél 5 éven belül derül ki a sikertelenség.
A Vaszkuláris Kezelések Kutatási Hálózatáról
A Vaszkuláris Kezelések Kutatási Hálózata (angolul: Vascular Cures Research Network) egy olyan nemzeti (amerikai) konzorcium, amely 12 világszínvonalú orvosi intézményből áll. Ennek az együttműködő csoportnak a tagjai megosztják egymással az információkat és az eredményeket, annak érdekében, hogy lényegesen felgyorsítsák az új gyógyszerek, technológiák és előrejelző eszközök kifejlesztését, melyek a vaszkuláris betegség kezelését hivatottak javítani.
A genomika (a DNS-ben kódolt összes örökítő információt, a genomot és a gének kölcsönhatásait vizsgáló multidiszciplináris tudományág) haladásai elérhető közelségbe hozták az individualizált gyógyítás álmát, melyben azonosítják a genetikai profilt és a biomarkereket, amelyek megjósolhatják a betegség kezelésére adott választ.
Ezek a felfedezések nagyszámú betegtől vett szövetminták specializált elemzésén alapulnak, melyeket az ún. „biobank”-ban tárolnak. A Hálózat az első nemzeti vaszkuláris biobankot építi, amelyben betegek százezreitől vett vér- és szövetmintákat tárolnak. A Vaszkuláris Kezelések Kutatási Hálózata és a biobank az eljövendő évtizedek során világszerte elérhető forrás lesz a kutatások számára.
