Ez a fajta önpusztítás világosan rosszabb, mint a vágás: az áldozatok 90%-ának öngyilkos hajlamai vannak.
A serdülőkori stressz elért egy olyan pontra, ahol a betegek új módszereket keresnek a fájdalom és a stressz levezetésére, nagyobb önpusztítással.
Az ismertebb önpusztító módszerekbe beletartozik a bőr vágása, a test égetése vagy sebzése, a haj kitépése, csontok törése és toxikus anyagok lenyelése. Az öndöfködő rendellenességnél a tárgyakat arra használják, hogy átszúrják a bőrt vagy arra, hogy benyomják őket a sebbe, miután megvágták magukat, ami gyakran bedagad és begyullad.
Nem tudja senki, hogy hány tini pusztítja magát, de világos, hogy gyakori dolog, főleg a serdülő lányok között. 13%-24%-a a középiskolás diákoknak megsebezte magát legalább egyszer az Egyesült Államokban és Kanadában.
Az új tanulmány 19 részre osztotta az öndöfködő rendellenességet 9 serdülő lánynál, akik 15-18 évesek voltak. Összesen 50 tárgyat döfködtek a karjaikba, kettőt a bokáikba és lábfejeikbe és egyet a kézfejeikbe. A bedöfködött tárgyak: fémtűk, fémkapcsok, gemkapcsok, üveg, fa, műanyag, grafit, zsírkréta és kő.
70%-uk ismételte az eseményt, legalább egy lány hatszor tett kárt magában. Egy tini hét különböző tárgyat döfött a karjába egyszerre, beleértve egy kinyitott gemkapcsot, ami több, mint 15 cm hosszú volt.
Ultrahangot használtak, hogy meg tudják állapítani a pontos elhelyezkedését a tárgyaknak, és egy 0.6 cm-es bemetszést ejtettek, amibe bevezették a műszereket, hogy kivehessék a tárgyakat.
100%-ig sikeres volt a kivétel, minimális vagy semennyi sebesedéssel, senki nem fertőződött el és nem alakultak ki más komplikációk.
