Széles
morfológiai különbségek vannak a lágyszöveti
szarkómák között, amit a sejtek különböző
eredete eredményez. Azonban – csakúgy, mint a
csontszarkómák – hasonló biológiai és
viselkedésbeli jellemzőkkel bírnak. Kezelésük
hisztogenezisüktől (szövetfejlődés) függetlenül
azonos.
A
lágyszöveti szarkómák a felnőttkor
betegségei, leginkább a 30. és a 60. életév
között jelennek meg. Az egyetlen kivétel a
rhabdomyosarcoma, amely kisgyermekkorban fordul elő leginkább.
A lágyszöveti szarkómák közel fele a
végtagokon jelentkezik, a maradék a fejen, a nyakon és
a törzsön.
A
betegség fájdalommentes csomóként
jelentkezik, láz, súlycsökkenés és a
vérszegénység, vagyis a rákbetegségek
általános kísérő tünetei ritkák.
A lágyszöveti szarkómákat nem lehet
laboratóriumi megfigyeléssel vizsgálni. Éppen
ezért fontos, hogy bármely felnőtt ember, aki a
végtagján csomót észlel, tekintse úgy,
hogy az szarkóma, egészen addig, amíg be nem
bizonyosodott, hogy nem az. A valódi végtag traumák
jelei sokszor félrevezetőek a szarkóma megállapítása
szempontjából, s elég sok a téves
diagnózis is, pl. hematoma (vérömleny), ínban
fekvő ciszta, vagy nyirokcsomó.
A
lágyszöveti szarkómák kezelésében
gyakori a pre-operatív (operáció előtti)
kemoterápia, amely a tumort zsugorítja. Önállóan,
sebészeti úton kezelt lágyszöveti szarkómák
esetében nagy a kiújulás aránya. A műtét
előtti kemoterápiával az esetek mintegy felében
sikerül elkerülni a műtét utáni
sugárkezelést.
Sarcomák
