Megkérdőjelezték a halolaj szívbetegségek kezelésére való alkalmasságát

Az elmúlt években a halolaj étrendkiegészítő kapszulák fogyasztása meredeken emelkedett, hírnevet szerzett magának, mint szívvédő, gyulladásenyhítő, mentális állapotot javító és az életet meghosszabbító szer. Amerikában az emberek évente mintegy 1 milliárd dollárt költenek a recept nélkül kapható halolajra, és a jelzett hatások miatt adják hozzá a tejhez, a joghurt készítményekhez, a cereáliákhoz, a csokoládéhoz, a süteményekhez, a juice-hoz és több száz, más élelmiszerhez.

De, amint az már megtörtént oly sok más táplálékkiegészítővel is, a halolajat is elérheti a „fekete kedd”. 2010. november végén négy híres orvosi szakfolyóiratban – az Amerikai Orvosi Társaság Folyóiratában (JAMA), a Brit Orvostudományi Szakfolyóiratban (BMJ), az amerikai New England Orvostudományi Szakfolyóiratban (NEJM) és az Amerikai Szívtársaság „Keringés” c. folyóiratában – jelent meg 4 különböző, randomizált, kontrollált, klinikai vizsgálatról szóló beszámoló, amelyek azt bizonyították, hogy a rekurrens szívproblémák megelőzésében a szívinfarktust túlélt, vagy szívpitvar fibrilláció problémában szenvedő emberek esetében a halolaj bármely formája nem „teljesít” jobban, mint a placebo.

A leggyakoribb ritmuszavar a pitvarremegés (fibrilláció), amikor a szív felső része, a szívpitvar már nem húzódik össze ritmusosan, hanem csak remeg, fibrillál, és ezzel együtt a szívritmus is zavart szenved, a szív össze-vissza, szabálytalanul ver. Ez főleg az idősebb korosztályban fordul elő; gyógyszerekkel biztonsággal kezelhető, de fokozott figyelemre van szükség.

Az alábbi táblázat mutatja a négy klinikai vizsgálat eredményét:

„Tűzijáték” a halolajak előnyei körül

A brit fiziológus, orvos, kutató és humán táplálkozási szakértő, Dr. Hugh Macdonald Sinclair (1910-1990) érdeklődése az 1940-es években lángolt fel a zsíros hal és halolaj szív-egészséggel kapcsolatos tulajdonságai iránt, mégpedig azáltal, hogy ezek a termékek sikeresen segítették az eszkimók egészségének megőrzését, magas zsírtartalmú táplálkozásuk ellenére.

Néhány hosszú távú, utókövetéses vizsgálat, mint pl. a „Nővérek Egészség Vizsgálata” (angol rövidítése: NHS), azt mutatta, hogy azoknál a nőknél, akik egy, vagy több adag halat fogyasztottak hetente, sokkal kisebb volt a szívinfarktus, a szívritmuszavar problémák fellépésének valószínűsége, vagy a hirtelen szívmegállás veszélye. Az 1990-es években néhány randomizált (jelentése: a vizsgálati alanyokat a csoportokba véletlenszerűen választják be) klinikai vizsgálat, amelyek során halat, vagy halolajat adtak a vizsgálati alanyok táplálékához, alátámasztotta az NHS vizsgálat megállapításait.

(Az 1976-ban kezdődött, és jelenleg is tartó NHS klinikai vizsgálat azokat a faktorokat vizsgálja, amelyek a nők egészségét befolyásolják. Egyike a legnagyobb és a leghosszabb ideig tartó klinikai vizsgálatoknak.)

Felmerül tehát a kérdés, a legutóbbi klinikai vizsgálatok miért az ellenkezőjét bizonyítják? A korábbi vizsgálatokat azelőtt végezték, hogy a szívvédő hatású gyógyszerek, mint pl. a sztatinok, az ACE-gátlók, az aszpirin, vagy a béta-blokkolók használata széles körben elterjedt volna. Ezek nélkül, a halolaj maga képes volt némileg árnyalni a képet. A csúcstechnológiájú gyógyszeres terápiák alkalmazása a legutóbbi négy klinikai vizsgálatban „elsodorhatta” a halolaj nyújtotta legkisebb előnyt is. Természetesen, az is lehetséges, hogy a vizsgálatok nem voltak elég nagyszabásúak, vagy nem tartottak elég hosszú ideig ahhoz, hogy igazolni tudják a halolajfogyasztás előnyét.

Ezek az eredmények azonban nem jelentik azt, hogy a halolaj teljes mértékben kudarcot vallott volna. Sikeres lehet a szívbetegség megelőzésében, ha idejekorán kezdik használni, mielőtt még a koleszterin, vagy a magas vérnyomás károsítaná a szívkoszorúereket. Képes lehet (a hangsúly a „leheten” van) felvenni a harcot más típusú kardiovaszkuláris betegségekkel, vagy más problémákkal szemben is, mint pl. a depresszió. Továbbá, kiváló terápia magas trigliceridszint (vérzsírszint) esetén is. Ha azonban a betegnél már jelentkezett a szívbetegség, a halolaj fogyasztása nem sokat tud segíteni.

Fogyasszunk halat!

Az orvosi kutatás igyekszik azt a gyakorlatot folytatni, amit a tudomány naturalista filozófusai redukcionizmusnak neveznek – megpróbálják megérteni valamilyen komplex dolog természetét (pl. táplálkozás és egészség) azáltal, hogy részeinek interakcióira redukálják azt. A korábbi klinikai vizsgálatok, amelyek azt igazolták, hogy a több gyümölcs és zöldség fogyasztása az egyén egészségének hasznára vált, oda vezetett, hogy megkezdődött az egyes élelmiszer összetevőkre való koncentrálás, mint pl. a rostokra, a vitaminokra és az antioxidánsokra. Azonban semmi nem érhet maga, az élelmiszer nyújtotta előnyök közelébe. Ugyanez a történet, úgy látszik, a hallal és a halolajjal kapcsolatosan túlhaladottá vált.

„Ha valakinek szívbetegsége van, a halolaj fogyasztása, úgy tűnik, nem helyettesíti a halevést.” – mondja Dr. Robert H. Eckel, az Amerikai Szívtársaság korábbi elnöke és a Társaság táplálkozástudományi bizottságának korábbi tagja. „Az előny valószínűleg a halolaj természetes állapotából (halban), vagy a halban lévő valamilyen más anyagból, vagy talán magából abból a tényből adódik, hogy a halevés egyben kevesebb vörös hús fogyasztását jelenti.

De mi van akkor, ha valaki nem szereti a halat? Ebben az esetben fontos, hogy a kórállapotra az orvos a legjobb gyógyszeres terápiát írja elő, és a beteg betartsa az orvos utasításait. Ez sokkal fontosabb tehát, mint a halolaj étrendkiegészítő szedése. És mi a helyzet az Amerikai Szívtársaság ajánlásával, amely szerint a dokumentált szívkoszorúér betegségben szenvedőknek naponta legalább 1 gramm, zsíros halból, vagy étrendkiegészítőből származó omega-3 zsírsavat kell a szervezetükbe bevinniük? Dr. Eckel válasza a következő: „Úgy gondolom, elérkezett az idő ezen irányelvek felülvizsgálatára.”