Nagyon sok idős ember tart attól, hogy a kórházi tartózkodás jóval betegebbé teszi őket, mint amilyenek előtte voltak. Sajnos meg is van az okuk erre a félelemre. A kórházba került idősebb emberek a kognitív problémák jelentkezése nagyobb kockázatának vannak kitéve az otthonukba bocsájtást követően – jelent meg egy friss kutatási beszámoló az amerikai „Neurológia” c. szakfolyóiratban.
Az ok azonban egyelőre nem világos: mind a betegség, ami miatt az idősek kórházba kerültek, mind terápiájuk hozzájárulhat ehhez a kockázathoz. „A kockázat azonban úgy tűnik, évekig is eltarthat.” – mondja Dr. Robert Wilson, a Rush Egyetemi Orvosi Központ (Chicago) neurológiai és viselkedéstudományi professzora, egyben a jelentés vezető szerzője.
Wilson professzor és munkatársai 1.335 fő, 65 éves és idősebb beteg adatait tekintették át, akik az ún. „Chicagói Egészségügyi és Korosodási Projekt”-ben, a krónikus betegségek hosszú távú vizsgálatában vettek részt. Az összes résztvevő beteg 1993. januárja és 2007. december között került valamilyen időpontban kórházba. A kutatók 3 évente interjúztatták ezeket az embereket és töltettek ki velük a mentális státuszukat felmérő teszteket. Legalább egy interjú történt a kórházba kerülésük előtt, majd kettő otthonukba bocsájtást követően. Ez lehetővé tette az idő során a betegek mentális státuszában bekövetkezett változások figyelemmel kísérését és rögzítését.
A kutatók megállapították, hogy a kognitív képességek hanyatlásának a mértéke az idősebb betegek körében majdnem megháromszorozódott a kórházi tartózkodást követően, ez rendszerint a gondolkodást és a memóriabeli képességek teljes skáláját érintette.
A kórházba kerülés előtt ezeknek az idős embereknek a mentális teszt pontszáma évente átlagosan 0.031 egységgel csúszott lefelé. A hospitalizációt követően a csökkenés éves átlagos mértéke 0.075 egység volt. „Lényegében ez olyan, mintha az emberek 10 évvel idősebbekké váltak volna a kognitív képességek szempontjából, mint amilyenek aktuálisan a kórházba kerülés előtt voltak.” – magyarázza a professzor.
Ezen hatás szempontjából különösen sérülékenyek voltak azok a betegek, akik meglehetősen súlyos betegséggel kerültek a kórházba és ott hosszabb ideig tartózkodtak, valamint azok a betegek, akik memória rosszabbodást és gondolkodási problémákat kezdtek tapasztalni még az előtt, hogy bekerültek volna a kórházba.
„Úgy véljük, hogy a kórházi tartózkodás segíthet leleplezni és felgyorsítani a korábban nem diagnosztizált kognitív problémákat.” – mondja Dr. Wilson, de hozzátette, nem minden idős beteg, aki kórházba kerül, tapasztalja meg ezen típusú problémákat, mivel közülük nagyon sokan egy rövid idejű benntartózkodás után bármilyen kognitív képességbeli és memória gyengülés nélkül térnek haza.
„Az ismert dolog, hogy a kórházi tartózkodás interferálhat az idősebb emberek fizikai funkcionálásával és az ún. napi szokásos teendők – pl. a fürdés, a WC-használat, az öltözködés stb. – ellátásának a képességével.” – mondja Dr. Kenneth Covinsky, a Kaliforniai Egyetem (San Francisco) geriátria professzora (geriátria=öregkor kórtana). „Amit ez az új kutatás ezekhez az ismert dolgokhoz hozzátett, az nem más, mint egy további tudásréteg és annak igazolása, hogy valóban felmerül a kognitív képességek romlása. Bár ezt már korábban is gyanítottuk, nem álltak rendelkezésünkre meggyőző számú adatok ahhoz, hogy szilárdan alá tudjuk támasztani ezt az ismeretet e nélkül a kutatás nélkül.”
Mi magyarázza ezt a romlást? Dr. Malaz Boustani, az Indianai Egyetem orvosprofesszora azt gyanítja, hogy a vezérfonal a delírium – ez nem jelent mást, mint a mentális státusz hirtelen megváltozását, amely a kórházi betegek 20 %-ánál szokott jelentkezni, akik ennek következtében zavarttá, disorientálttá, izgatottá vagy válasz képtelenné és zárkózottá válnak.
„Régebben úgy vélték az orvosok, hogy a delírium csupán átmeneti. Napjainkra azonban már úgy tekintenek rá, mint egyfajta agyi sérülésre, amely megváltoztathatja a beteg kognitív státuszának a röppályáját.” – mondja Dr. Boustani. „Még akkor is, ha a beteg feltételezhetően felgyógyult, reziduális hatások maradnak vissza.”
Dr. Boustani és munkatársai a háttérben meghúzódó mechanizmus után kutatnak és úgy vélik, szerepet játszhat ebben az alacsony oxigénszint vagy a gyulladás, amely megöli a neuronokat (idegsejteket) az agyban. De egyelőre ezek csak feltételezések.
„Ezt a kognitív sérülést vajon az a betegség okozza-e, amivel a beteg kórházba került vagy az, amit mi teszünk a kórházban? – teszi fel a kérdést Dr. Boustani.
Úgy tűnik, mindkettőnek van benne szerepe és különös figyelmet érdemelnek azok a gyógyszerek, amelyeket az akut betegek kapnak az intenzív ellátás keretein belül.
„Nagyon sokat aggódom, mint intenzív osztályos orvos, hogy azoknak a gyógyszereknek, amelyeket mi használunk, hosszú távú mellékhatásai vannak. Sajnos, ezeknek a gyógyszereknek a kognitív képességekre gyakorolt mellékhatásait eddig még alig vizsgálták.” – mondja Dr. Catherine Hough, a Washingtoni Egyetem professzor asszonya.
Dr. Hough volt a szerzője annak a 2010-ben az „Amerikai Orvostudományi Társaság Szakfolyóirata”-ban megjelent publikációnak, amely megállapította, hogy azoknál az idős embereknél, akik nem kritikus kórképek miatt kerülnek kórházba, a legvalószínűbben a demencia kórképét diagnosztizálják először. A publikáció egyben dokumentálta a kritikus betegségek és a kognitív képességek hanyatlása közötti összefüggést is.
„Azok között az egyéb faktorok között, amelyek a hosszú távú kognitív problémák fellépéséhez hozzájárulhatnak, megtalálható az apró, kimutathatatlan stroke (agyvérzés), amely gyakran sújt le az idősebb betegekre, a kontrollálatlan vércukorszint vagy a mentális aktivitás stimulációjának a hiánya a kórházi tartózkodás alatt.” – véli Hough professzor asszony és más szakértők is.
„Mivel a delírium megelőzésének megvannak a módszerei és az egyéb problémák kezelésének is, igen valószínű, hogy az idősebb, kórházban tartózkodó betegek esetében a kognitív képességek romlásának bizonyos típusai megelőzhetők.” – véli Wilson professzor.
„A családtagoknak tudniuk kell, hogy amikor az idősebb szülőket otthonukba bocsájtják a kórházi tartózkodás után, ez az időszak potenciálisan sérülékeny periódust jelent. Bármilyen szükségletei is voltak a szülőknek a kórházba kerülést megelőzően, jó esély van rá, hogy állapotuk változzon és ehhez jóval több támogatásra van szükség.” – foglalta össze véleményét Covinsky professzor.
