Dr. Youn a Michigani Állami Egyetem Humán Orvostudományi Főiskoláján végzett, a humoros memoár nagyrészt ezt az időszakot öleli fel. Anthony számára ez az időszak nem volt mentes a szorongástól, az ügyetlenkedéstől, a folyamatos tanulástól, az időnkénti komoly alkoholizálástól és a szexuális frusztrációktól, de sikerekben is bővelkedett.
Dr. Youn röviden így nyilatkozik a könyvéről: „Fel akartam lebbenteni a fátylat azokról a titkokról, amelyek az orvosi képzés mögött húzódnak meg. Társadalmunkban az orvoslás és annak imidzse olyan, mint a szent korona, különösen a szakmán belül. A gyógyító művészetet és annak gyakorlóit ugyanis csak egyféle dimenzióban szokták láttatni, de én el akarom oszlatni a mítoszokat. Éppen ezért a könyvemben mikroszkóp alá véve tártam fel az orvossá válás minden titkát.”
A könyv egyik fontos, alábbi részlete reális képet fest arról, hogy orvosi diplomával a kézben sem mindig válhat gyakorló orvossá valaki az USA-ban:
„Néhány évvel ezelőtt a műtőben találkoztam Sammel, aki a 30-as évei elején járó, udvarias sebészeti technikus volt és munka után gyakran beszélgettünk. Sam egy kelet-európai egyetemen szerzett orvosi diplomát, mielőtt bevándorolt volna az Egyesült Államokba.
Napjait jelenleg sebészeti eszközök tisztításával tölti, emellett esténként egy étteremben pincérkedik. „Egy nap majd sebész lesz belőlem, mint belőled is.” – szokta nekem mondani.
Hogyan fordulhat ez elő? Úgy, hogy Sam nem járt sikerrel a „Nemzeti Rezidens Kiválasztási Program” (angol rövidítése: NRMP) Kiválasztási Napján.
Az USA-ban a négyéves orvostanhallgatói képzést a 3-6 éves időtartamú rezidensképzés követi. A külföldi (nemzetközi) diplomával rendelkezőknek szintén csatlakozniuk kell az amerikai rezidensképzéshez, ha az USA-ban orvosként akarnak praktizálni.
A Kiválasztás Napján a végzős orvostanhallgatók megismerik azt a rezidensi programot, amelyhez csatlakozni fognak. A rezidensképzés határozza ugyanis meg, hogy később mely orvosi szakterületen fognak dolgozni. Ahhoz például, hogy egy fiatal orvos gyermekgyógyásszá váljon, előbb részt kell vennie a rezidensképzésen.
Ebben az évben a Kiválasztás Napja március 16-ára esett. AZ NRMP párosítja a leendő jelentkezőket a rezidens programmal, ez olyan mint az e-Harmony orvosi változata (Fordítói megjegyzés: az e-Harmony Amerikában egyike a legismertebb online társkereső szolgáltatásoknak.) Minden egyes jelentkező készít egy listát, amelyen vágyai szerint rangsorolja a rezidensképzéseket. A rezidens program ugyanezt teszi a jelentkezőkkel és az NRMP összepárosítja őket, de nem minden végzős orvostanhallgató kerül kiválasztásra.
AZ NRMP szerint az amerikai orvostudományi főiskolákon/egyetemeken végzett hallgatók közül 971 fő nem került be a rezidensképzésbe, ez az összes, az USA-ban végzett orvostanhallgató 5.9 %-át teszi ki. A külföldön (nemzetközi) szerzett orvosi diplomával rendelkezők még ennél is rosszabbul boldogultak – kevesebb, mint 50 %-uk került csak be a rezidensképzésbe.
Ez azt jelenti, hogy több mint 7000 fő, végzett orvos kezében ott maradt a diploma, az M.D. (medical doctor = orvostudományi doktor, orvos) megnevezéssel, de nincs rá garancia, hogy valaha is képesek lesznek azt használni.
Éppúgy, mint Sam. Nos, akkor mit csinálnak ezek az orvosok? Az „össze nem párosított” végzett hallgatók többsége ugyan szerezhet egy ideiglenes, egyéves rezidensképző helyet, de anélkül, hogy garanciát kapna a további képzés lehetőségére. Ezt követően ismét jelentkezhetnek a következő évben azzal a reménnyel, hogy hozzájutnak egy állandó, több évre szóló rezidens pozícióhoz.
Mások viszont laboratóriumban helyezkednek el, mielőtt ismét részt vennének a Kiválasztás Napján. Megint mások feladják azt az álmot, hogy valaha is praktizáló orvossá váljanak és végleg elhagyják az orvosi pályát.
A helyzet csak egyre rosszabbodik.
Az orvoshiány következtében azonban az Amerikai Orvosi Kollégiumok Társasága (angol rövidítése: AAMC) az orvostudományi képzésbe jelentkezők számának 30 %-kal, illetve a végzett orvosok számának az 5000 fővel történő emelésére szólít fel. A főiskolák/egyetemek már reagáltak is erre a kérésre és jelenleg 18 db új orvostudományi főiskola/egyetem nyitása van folyamatban.
Az orvostanhallgatók számának a növelése egyben a rezidens pozíciók számának a növekedéséhez is vezethet, ugye?
Hát nem.
2001. óta az elsőéves rezidens pozíciók száma mindössze 3000-rel bővült, szemben a jelentkezők számának óriási, 6500 fővel történt növekedésével. A rezidensi pozíciók számának a lassú növekedése valószínűleg a Medicare támogatás 15 éves befagyasztásának a következménye. A jelenlegi szövetségi költségvetési problémák nem teszik lehetővé a befagyasztás feloldását a közeljövőben.
(A Medicare az USA szövetségi kormányának a nemzeti társadalombiztosítási programja, amely garantálja a 65 éves vagy annál idősebb, valamint a fiatalabb, de rokkant amerikai állampolgárok számára az egészségbiztosításhoz való hozzáférést.)
Nos, akkor mindez mit is jelent?
A rezidens programba be nem választott orvosok számára, mint amilyen Sam is, ez nem sok jót jósol. Az első év sikertelenségét követően Sam ismét ott volt a Kiválasztás Napján, de megint csak eredménytelenül.
Ahogy az évek telnek, egyre valószínűbbé válik, hogy Sam soha sem fogja tudni használni a megszerzett orvosi diplomáját.
Elnézem, ahogy Sam kínosan lelkiismeretesen tisztítja és öblíti a sebészeti eszközöket, kezei biztosan és céltudatosan mozognak. Egyetlen felesleges mozdulatot sem tesz. Mozdulatainak könnyedsége és kecsessége engem a sebész mentoraimra emlékeztet.
A szomorú valóság azonban szíven üt. Nem számít ugyanis, hogy Sam mennyire akarja, soha nem lesz belőle sebész.”
