December hónap a karácsonyi meghittség és a szilveszteri vidámság ideje, mégis nagyon sok ember küzd ilyenkor egyfajta „ünnepi rosszkedv” szindrómával. Ez nem csak Magyarországon, de a világ szinte minden országában előfordul az emberekkel.
Ronald M. Podell, Los Angeles-i pszichiáter szerint, aki több, mint 20 éven át dolgozott a híres UCLA (University of California, Los Angeles) Egyetem pszichiátriai fakultásán, egy sereg tényező járul hozzá e jól ismert jelenség kialakulásához. Melyek az „ünnepi rosszkedv” előidéző okai, tünetei és hogyan lehet kezelni?
Dr. Podell szerint két eltérő típusú ünnepi rosszkedv létezik. Az első azokat érinti, akik magányosan töltik az ünnepeket, nincsenek közeli rokonaik, vagy nem tartják velük a kapcsolatot. Esetleg most kerültek be egy új közösségbe (új munkahely, lakhely-változtatás), vagy barátaik rendkívül elfoglaltak az ünnepek alatt a családtagok látogatásával. Ezek az emberek belül elszigeteltnek és magára hagyatottnak érzik magukat. Keményen érinti őket az ünnepi rosszkedv, mivel rettenetesen magányosnak érzik magukat. Sokakban felmerül ilyenkor a kérdés, vajon ők ellenszenvesek-e másoknak, vagy érzelmileg zavartak, és azért töltik-e egyedül az ünnepeket?
Az ünnepi rosszkedv másik formája Dr. Podell szerint abból származik, hogy sokan úgy érzik, kényszerítve vannak rá, hogy az ünnepeket családjukkal és rokonaik látogatásával töltsék. Az ilyen ambivalens érzéseket keltő együttlétek sokszor kiélezik a diszfunkcionáló családi kapcsolatokat, amelyek gyakran már évtizedek óta rosszul működnek.
„Amikor fiatalok vagyunk, a traumás élmények kiváltotta érzelmeket agyunk neuro-kémiai üzenetek formájában kódolja és elraktározza az amygdalában, az agy mandulamagjában. Az emlékek az agy állandó részeivé válnak --- ez is jól példázza az agyi funkció képlékenységét, agyunknak ugyanis megvan az a képessége, hogy a tapasztalatok révén állandóan változzon. Ha történik valami, ami a korábbi trauma emlékét felébreszti az emberben, legyen az aktuális, vagy csak szimbolikus történés, az amygdala stimulált állapotba kerül és a neuro-kémiai üzenetek felszabadulnak.” – magyarázza az összefüggéseket Dr. Podell. „Ekkor a személy újra átéli ugyanazokat a régi érzelmeket, amelyek a gyermekkori traumából erednek, és már meg is jelenik a rosszkedv. Az érzések a sérült gyermek érzéseihez hasonlítanak, és vélhetően ugyanazon család miatt tapasztalta meg gyermekkorában az egyén, akit most felnőttként meglátogat.”
És valóban, ugyanaz a beszélgetés, viselkedési módok és konfliktusok törhetnek elő gyors és romboló intenzitással, amelyeket hosszú évekkel ezelőtt megtapasztalt valaki. Gyakran az egész család érintett, és az emberek automatikusan kezdenek reagálni, ami viszont negatívan fertőző érzelmi hullámokat generál, amelyek minden jelen lévő személyt felkavarnak. Így az újratalálkozás pillanatában nagyon sok család fájdalmat, diszfunkcionáló automatikus viselkedést és a szörnyű régmúlt traumás emlékeit tapasztalja meg. Ebben az értelemben az „ünnepi rosszkedv” ezen formája nem arról szól, hogy valaki egyedül van, hanem arról, hogy egy régi trauma csapdájában vergődik.
Az ünnepi évszakban a fogyasztókat elárasztják a TV reklámok „zárótüzeiből” rájuk özönlő figyelmeztetések, miszerint az áruházak már királyi pompába öltöztek. A kulturális mítoszok és elvárások azt mondják nekünk, hogy haza kell mennünk (ha távol vagyunk a családtól) ünnepelni, és akkor is meg kell bocsájtanunk, ha megsértettek bennünket. Hasonlóan, ugyanez a kulturális mítosz mondja azt nekünk, hogy örömtelinek és vidámnak kell magunkat érezni. Mit üzen azonban ez a kulturális mítosz azoknak, akik éppen depressziósak, szoronganak és ambivalens érzésekkel küzdenek a fájdalmas emlékek újra átélésétől?
Dr. Podell ismét csak azt mondja, hogy ezen számtalan emlékeztető az olyan megoldatlan problémák előidézője lehet, mint például a nyugalmi állapotból való kizökkenés miatt érzett bánat, a csalódottság, az elszigeteltség és a magányosság érzése, valamint a múltbéli veszteség felnagyítása (pl. válás, szakítás, pszichológiai erőszak, egy családtag, vagy egy rokon halála). Az ünnepi rosszkedv gyakran a „tökéletes ünnep” irreálisan magas elvárásainak az eredménye, amely keveredik a korábbi ünnepek, szerettek, akik már nincsenek többé jelen, emlékeivel, valamint a jelenlegi helyzet „nem olyan rózsás” valóságával. A búskomorság, a magányosság, a depresszió és a szorongás érzéseihez az ünnepi rosszkedv (az amerikai nyelvben ezt „holiday blues”-nak nevezik) tünetei is hozzáadódnak, melyek között az alábbiakat találjuk:
-
Alvásképtelenség,
-
Fokozott alvásigény,
-
Az étvágy hízást, vagy fogyást eredményező megváltozása,
-
A tiszta fej és a koncentrálási képesség hiánya, valamint
-
Az olyan tevékenységek iránti csökkent érdeklődés, amelyek egyébként örömet okoznának.
Milyen kezelési lehetőségek vannak?
Dr. Podell szerint az ünnepi rosszkedv kezelésére számos alternatív módszer létezik. A szorongás és a depresszió rendszerint az a két fő tünet, amely az álmatlansággal és a nyugtalansággal együtt jár, és ilyenkor az a legjobb, ha az érzelmi problémák megközelítésében a biológiai és a pszichológiai módszereket kombinálva alkalmazzák a szakértők. Dr. Podell hisz benne, hogy az olyan problémák esetén, mint amilyen az ünnepi rosszkedv is, a beteg oktatása, támogatása és a rövid ideig tartó pszichoterápia – amely segít a családi funkcionális zavar tisztázásában, kombinálva az olyan biológiai kezelésekkel, amelyek az agy kémiai egyensúlyhiányát célozzák meg – enyhítik a distresszt, és ez nagyszerű dolog.
Bár Los Angelesben Dr. Podell mind szakmai, mind társadalmi körökben széles körben híres pszicho-farmakológusi szakértelméről, ő mégis a biztonságosabb és a kevesebb mellékhatással járó, egyszerűbb orvosi eszközök alkalmazását preferálja, mint pl. a „Fisher Wallace Koponya Stimulátor”, amely alkalmas biológiai eszköz az ilyen ünnepi rosszkedv szindróma kezelésére. Már nagyon sok olyan betegének felírta ezt a nem-invazív gyógyító eszközt, akik szituációs depressziótól, szorongástól és alvászavartól szenvedtek. (Amerikában az ottani Élelmiszer és Gyógyszer Felügyelet (FDA) depresszió, szorongás és álmatlanság kezelésére engedélyezte az eszköz kereskedelmi forgalmazását.)
Dr. Podell egyben a Fisher Wallace Laboratórium orvosi tanácsadó bizottságának a tagja, valamint Los Angelesben a Bio-Viselkedés- Tudomány Központjának igazgatója. Véleménye szerint az a beteg, aki az eszközt használja, agyában a szerotonin és a dopamin hormon termelődésének drámai növekedését tapasztalhatja meg, amit alapos klinikai vizsgálatok is igazolnak. Mindkét hormonnak kulcsfontosságú szerepe van a hangulat és az alvás szabályozásában. Az eszköz AC-típusú elektromos áramot (váltóáram) juttat az agyba, szabadalmaztatott frekvenciákat használva, és otthon felügyelet nélkül is használható.
Az egyéb, nem-gyógyszeres kezelések közé tartozik még a jóga, a meditáció, a hetente legalább háromszor végzett aerobik, valamint a túlzott alkoholfogyasztás mérséklése is.
Dr. Podell ezeken kívül még az alábbiakat ajánlja:
-
A beteg tanulását és önképzését, azért, hogy megértse a zűrös kapcsolatok funkcionális zavarát, valamint azt, hogy az ünnepek visszavisznek bennünket a korábbi életünkbe.
-
Ronald M. Podell könyvében (Eredeti címe: Contagious Emotions: Staying Well When Your Loved One Is Depressed, magyarul: Ragályos érzelmek: Hogyan érezzük jól magunkat, ha szerettünk depressziós?) számos olyan elvet ismertet, amelyek használatával valaki távol tarthatja magát azoktól az emberektől, akik intenzíven negatív érzéseket keltenek benne, vagy akik haragot, depressziót és szorongást keltenek a másokkal való interakciójuk során.
-
Meg kell tanulni felelősséget vállalni saját részünkért az „interakcióban”, és visszautasítani az olyan folyamatok gerjesztését, amelyek ismételten kétségbeeséshez és haraghoz vezetnek. Inkább proaktív legyen valaki, mintsem reaktív!
-
Érdemes naponta bejegyzéseket írni és listát készíteni az Áldás emlékeztetőiből naplónkba.
-
Olyan emberekkel legyünk kapcsolatban, akik pozitív érzésekkel veszik magukat körül. Az eredmények azt igazolják, hogy ha valaki jókedvű emberek közelében van, akkor a jókedv rá is ráragad és az megnöveli az életerejét.
-
Az önkéntes munka és a közösség felé történő „visszaadás” a spirituális öröm alkotó érzéseit vonja magával.
-
Nagyon fontos az olyan tevékenységekben és hobbikban való részvétel, amelyek örömöt nyújtanak és ellazítanak.
Ha tehát valaki érzi az ünnepi rosszkedv megjelenését, gondoljon Dr. Podell magyarázataira és próbálja meg beazonosítani, melyik típusú ünnepi rosszkedvet tapasztalja meg. Majd alkalmazza azokat a módszereket, amelyet ő ajánl az „ébredés” és a distressz csökkentésére. (A pszichológiában és a pszichiátriában az „ébredést” annak az állapotnak a jellemzésére használják, amelyben az egyén aktívan reagál a stimulánsokra. A distressz negatív stresszt, gyötrelmes állapotot jelent.)
És nem utolsósorban, aki depressziósnak érzi magát és szorong, vagy kóros álmatlanságban szenved, az keresse fel háziorvosát, pszichiáterét, vagy pszichológusát.
