Egy friss kutatás megerősítette az aszpirin naponta, hosszabb távon történő szedésének fontosságát azon betegek körében, akiknek kórtörténetében már szerepelt szívbetegség, és azt állapította meg, hogy azok a betegek, akik abbahagyják az aszpirin szedését, kiteszik magukat az életet fenyegető szív kórállapotok szignifikánsan megemelkedett kockázatának, szemben azokkal, akik a recept nélkül kapható fájdalomcsillapítót (aszpirin protect) kitartóan szedik.
Az aszpirin közbeavatkozik a véralvadási folyamatba. Ha egy ember vérzik, a véralvadást előidéző sejtek, az ún. vérlemezkék (trombociták) felszaporodnak a sérülés helyén. A vérlemezkék mintegy dugót képezve eltömítik a vérér nyílását, ezzel megállítva a vérzést.
A véralvadás azonban azokon az ereken belül is megtörténhet, amelyek a szívet és az agyat vérrel látják el. Ha a vérerek ateroszklerózis (zsírlerakódás – koleszterin - felszaporodása az artériákban, más néven érelmeszesedés) következtében már összeszűkültek, fennáll a lehetősége a vérerek zsírlerakódása (koleszterinplakk) szétrepedésének. Ilyenkor gyorsan képződhet vérrög, amely elzárhatja az artériát. Az elzáródás pedig megakadályozza, hogy a szívbe vagy az agyba vér áramoljon, így idézve elő szívinfarktust vagy stroke-ot. Az aszpirin terápia csökkenti a vérlemezkék összetapadási folyamatát és feltehetően így előzi meg a szívinfarktus vagy a stroke bekövetkezését.
A kutatók 39.153 beteg adatát elemezték, az ún. „Egészségügyi Tökéletesítési Hálózat”-ból, amely nem más, mint az Egyesült Királyság (UK) elsődleges betegellátásában rögzített adatbázis. A betegek életkora 50-84 év között volt, először 2000 és 2007 között egy kis dózisú aszpirin terápiát folytattak a kardiovaszkuláris negatív kimenetel megelőzése céljából, majd ezt követően még három éven keresztül.
Az elemzés 1.222 esetet és egy 5000 főből álló kontrollcsoportot hasonlított össze. Az esetek 12.2 %-ában hagyták abba az aszpirin szedését, míg a kontrollcsoportban ez az arány 11 % volt. Az aszpirin szedésének abbahagyása olyan kórállapotok, mint a nem végzetes miokardiális infarktus (MI), valamint a nem végzetes MI és a szívkoszorúér betegség (CHD) kombinált halálos kimenetelének klinikailag és statisztikailag is jelentős mértékű növekedésével járt együtt. A CHD egyedüli bekövetkezésének kockázatában nem volt jelentős eltérés.
A kutatóorvosok az alábbiakat állapították meg: „Az orvosoknak muszáj betegeiket a kis dózisú aszpirin terápián tartani olyan sokáig, ameddig csak tudják, és az egyes betegeket gondosan értékelniük kell mind a trombózis, mind a vérzés kockázata szempontjából, mielőtt invazív beavatkozások miatt abbahagyatják velük az aszpirin szedését. Ha a betegnek abba kell hagynia az aszpirin szedését, azt a szükséges minimum időre kell korlátozni. Azon betegek számának a csökkentése, akik abbahagyják a kis dózisú aszpirin szedését, a kis dózisban szedett aszpirin lakosság átlagára gyakorolt előnyére is fontos kihatással lehet.”
Annak ellenére, hogy a kis dózisban szedett aszpirin védőhatásait komoly bizonyítékok támasztják alá, a betegek kb. 50 %-a mégis abbahagyja a kezelést, amely az Egyesült Királyság területén megközelítőleg évi négy miokardiális infarktus esettel többet jelent minden olyan 1.000 főre vetítve, akik abbahagyják az aszpirin szedését. A megnövekedett kockázat független volt attól, hogy korábban a beteg milyen hosszú ideig szedte kis dózisban az aszpirint.
Dr. Giuseppe Biondi-Zoccai, az olaszországi Modena Egyetem és Dr. Giovanni Landoni, a milánói Vita-Salute San Raffaele Egyetem munkatársa fentiekkel kapcsolatosan az alábbiakat írja:
„Minden egyes, aszpirin nélküli nap a korábban már kardiovaszkuláris betegségben szenvedettek számára egy újabb kockázatos nap. Azoknak a betegeknek, akik hosszan tartó, kis dózisú aszpirin terápiát folytatnak a kardiovaszkuláris betegségek szekunder megelőzése céljából, azt kell tanácsolnunk, hogy ha csak súlyos vérzés nem következik be vagy egy jól informált kollégánk határozottan nem mondja, soha ne hagyják abba az aszpirin szedését, figyelembe véve az aterotrombózisra (az érrendszer egy szakaszát a koleszterinplakk elzárja), valamint a kolorektális (bél-végbél) rákra és a vénás tromboembóliára gyakorolt messzemenő előnyeit.”
