A terhesség létrejöttével a nemi ösztön elérte legfőbb célját, a szaporodás biztosítását. Ilyenkor a nők jelentős részénél a terhesség alatt a nemi ösztön, az orgazmus iránti vágy nagymértékben csökken (de ez nem általános), sokszor meg is szűnik.
Ez egyrészt a természet adta ösztönös védekezés, a magzat védelme, hiszen a terhesség alatti nemi élet során a nemi szervek nagyfokú vérbősége sérülékenyebbé teszi azokat, és egy „kíméletlen” érintkezés vetélést, koraszülést is kiválthat. (Itt jegyezzük meg, hogy az állatvilágban nem is fordul elő, hogy a vemhes nősténnyel érintkezzen a hím állat.) Másrészt egészséges lelkületű férfi ilyenkor vigyázni kíván mind gyermekére, mind annak édesanyjára.
A nemi ösztön erejének hiánya, vagy megszűnése tehát a születendő gyermek védelmét szolgálja, illetve a születés után is egy darabig, amíg a szoptatás tart. Nem véletlen, hogy amíg egy anya szoptatja a kicsinyét és elég teje van, a menstruáció nem is jelentkezik nála. A szoptatás alatti nemi élet serkenti a női hormonrendszer működését, és a petefészek fokozott hormontermelése gátolja a tejelválasztást. Ha a szoptatás alatt az anyánál havi vérzés jelentkezik, akkor rendszerint csökken, vagy meg is szűnik a tejtermelés, ami a baba születésétől számított féléves időintervallumon belül tulajdonképpen káros, mivel egyedül az anyatej az, ami az újszülött csecsemő számára kialakítja és életre szólóan biztosítja a megfelelő immunvédelmet. Anyatej hiányában a baba immunrendszere szenved károsodást, még akkor is, ha napjainkban már az anyatejhez hasonló összetételű és igen egészséges tápszerek állnak az anya rendelkezésére.
Fentiek lényeges tudnivalók a nők részére, mivel sokuknál a terhesség alatt és a szülést követő időszakban kezdődhetnek a szexuális életük problémái, zavarai. Ha a nő nincs tisztában azzal, hogy nemi ösztönének csökkenése élettani jelenség a terhesség idején és a szülést követő néhány hónapon keresztül, idővel természetesnek veheti, hogy nem vár semmit a férjjel (apával) való szexuális együttléttől és öntudatlanul kialakul benne a nemi élettel kapcsolatosan egy negatív érzés.
Fontos, hogy a várandós kismama tisztában legyen vele: bár a férj járult hozzá a „szaporodáshoz”, a férfi élettani adottságai miatt az ő nemi igénye változatlan marad, akkor is, ha párja másállapotával tisztában van és tiszteletben is tartja azt. Felvilágosult és megértő nő ilyenkor nem vonakodik a szokásos érintkezés során a kímélő pozíciókban (oldalt fekve, vagy hátsó helyzetből, hogy a hüvely mélyébe ne történhessen behatolás) elfogadni férje közeledését, vagy ha az együttlétek száma a férj figyelmessége miatt ugyan csökken, de a férfi valódi szexuális igénye nem, akkor akár kezdeményezni is a férfi orális kielégítését. A szexuális élet tehát megfelelő pozícióban teljesen természetes és biztonságos a baba szempontjából is: a babát védi a méhben a magzatvíz és az anya hasürege-hasfala is, a férfi hímvesszőjével való érintkezéstől pedig a méhnyak. A női orgazmus természetes dolog terhesség alatt is, és még az anya maszturbációjában sincs semmi kivetnivaló, ha olykor előfordul.
A terhesség utolsó 6-8 hetében viszont kerülni kell a nemi érintkezést, mert koraszülést válthat ki (a nő orgazmusa a méhet ritmikus összehúzódásra készteti), másrészt baktérium juthat a hüvelybe, ami a magzatot is károsíthatja. Tilos a szexuális érintkezés a szülést követő 6 hétig, kb. ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a terhességi anatómiai elváltozások visszafejlődjenek, akkor is, ha a szülés császármetszéssel történt.
A 6 hét elteltével is fontos a férfi kíméletessége és az érintkezés gyengédsége. Amennyiben a szoptatási idő elteltével a nő nem úgy kívánja a szexuális életet, mint terhessége előtt, vagy orgazmus készsége, gyönyörérzete nem tér vissza, érdemes szexológus szakemberhez fordulnia párjával együtt.
