Jaya Maharay 9 héttel korábban jött a világra kongenitális (veleszületett) szívdefektussal, amelyet a szülést követő 15 percen belül pacemaker beültetéssel korrigáltak az orvosok. A koraszülött kislány tavaly novemberben mindössze 1.6 kg súllyal és császármetszéssel született Kaliforniában, a Lucile Packard Gyermekkórházban (Palo Alto). Jelenleg ő a legkisebb ismert beteg az orvosi szakirodalomban, aki pacemakert kapott.
A kislány szíve mindössze dió nagyságú volt és ahhoz illő pacemakert kapott. Orvosai szerint a pacemaker hozzá fogja segíteni a picit a normális élet lehetőségéhez. A babánál már akkor diagnosztizálták a kongenitális szívblokk kórképet, amikor még az anyaméhben volt.
A magzat kongenitális szívblokkja akkor fejlődött ki, amikor az édesanya immunrendszere tévedésből megtámadta azokat az idegrostokat, amelyek a szívverés jelét közvetítik a fetális (magzati) szívizomban. Ez a probléma a fetális szívritmus veszélyesen alacsony szintre zuhanását idézte elő, mérhetetlenül megnövelve a kongenitális szívelégtelenség kialakulásának a kockázatát a magzat szíve és a két tüdőfele körül felszaporodott folyadék eredményeként, megakadályozva azt, hogy a magzat apró teste a növekedéshez szükséges oxigénmennyiséghez hozzájusson.
Egy másik súlyos probléma, amely kifejlődhet ennél a kórképnél (kongenitális szívblokk) az, hogy a szívműködés leállhat, mivel a kamrák egymással nem azonos ütemben kezdenek verni.
A kis Jaya műtétje két okból kifolyólag is igen jelentős esemény volt: először is az extrém alacsony testsúlya miatt, másodsorban azért, mert egyáltalán megszületett. Nagyon sok, kongenitális szívblokkal diagnosztizált magzat ugyanis nem éli túl ezt a veleszületett betegséget: ezeknek a babáknak a fele még az anyaméhben vagy pedig röviddel a születését követően meghal. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a szülés idő előtti megindítása azzal a céllal, hogy a baba megfelelő pacemakert tudjon kapni, nem nélkülözi a kockázatokat.
Az orvosok az édesanyát terhessége 28. hetében irányították a Packard Gyermekkórházba. Attól a naptól kezdve a kórház Fetális és Maternális (magzati és anyai) Egészségügyi Központja, amely a múltban addig csak kevés szívblokk esetet látott el, egy nagyobb létszámú, multidiszciplináris orvosi teamet állított össze és ez a team tervezte meg Jaya megszületését és a pacemaker beültetést is. A nagy kockázatú szülészetben és újszülött ellátásban jártas szakértőkön kívül a csoportban megtalálhatóak voltak még a gyermek-kardiológusok, a szív elektrofiziológiai specialistái, szívsebészek, a kardiovaszkuláris anesztézia (érzéstelenítés) szakértői, valamint a lélegeztető és a gyógyszerelő specialisták is.
Dr. Valeria Chock, a team neonatalógusa (újszülött gyógyász) így nyilatkozott a várt kockázatok felméréséről: „Tudtuk, hogy a baba szíve bármikor feladhatja. Éppen ezért döntenünk kellett: mikor jön el az a pont, amikor ezt a kockázatot képesek vagyunk a koraszülés kockázata ellenében kiegyensúlyozni?”
Az édesanya terhességét a kórházba szállításától kezdve Dr. Yasser El-Sayed, nagy kockázatú szülésekkel foglalkozó szülész felügyelte. Dr. El-Sayed és kollégái a szülés előtti időszakban hetente kétszer ellenőrizték a magzat állapotát: szívritmusát, növekedését, továbbá azt, hogy nincs-e folyadékgyülem a szív és a két tüdőfél körül. Ahogy a magzat tovább növekedett és nem mutatta szívelégtelenség jeleit, a team elhatározta, hogy vár a terhesség 31. hetéig, mielőtt sor kerülne a mesterséges szülésre. Az utolsó hetek alatt az anya szteroidokat kapott azzal a céllal, hogy a baba szívének a károsodását mérsékeljék.
A császármetszéssel történő szülés tavaly november 22-én gyors volt. 25 klinikai orvos vett részt a császármetszés végrehajtásában és az újszülött állapotának a stabilizálásában, illetve egy másik szobában egy különálló sebészi team végezte a pacemaker műtétet.
A szülők számára ez az időszak érzelmileg igen megterhelő volt. A terhesség utolsó heteiben már reménykedtek és imádkoztak, hogy minden rendben legyen a babával. A család a hindu hitre és a családtagokra támaszkodott. A szülésre így emlékszik vissza az anya: „Amikor a császármetszést követően kiemelték, akkor a kislányom felsírt és a férjem szintén sírni kezdett.”
Percekkel azután, hogy a szülők üdvözölték gyermekük világrajövetelét, a sebészi előkészítő team már munkához is látott. Ellenőrizték a kislány szívritmusát, behelyezték a műtét közben szükséges lélegeztető csövet és az intravénás katétereket. Közben még ellenőrizték az oxigénszintjét, gyógyszerek adásával stabilizálták a koraszülött tüdőt, majd kétszer is leellenőrizték, hogy a kongenitális szívblokk kórkép nem befolyásolta-e a baba anyaméhen belüli növekedését.
Az alacsony, 1.6 kg-os születési súly egy 9 héttel korábban világra jött babánál egészséges súlynak számít. Jaya szívritmusa azonban szánalmasan alacsony volt. Egy egészséges újszülött tipikus szívritmusa percenként 120-150 szívdobbanás, a kislányé azonban 55 alatt volt, ez pedig egy olyan küszöbnek számít, amely esetében létfontosságú a mesterséges szívritmus-keltő (pacemaker) azonnali működésbe hozatala. Egy perc vesztegetni való idő sem volt, így az előkészítés után azonnal áttolták Jayát a pacemaker beültető műtőhelyiségbe. A műtétet Dr. Katsuhide Maeda végezte.
Dr. Maeda eredetileg úgy tervezte, hogy Jayát egy ideiglenes külső pacemakerrel látja el, amelyet a mellkason keresztül vezetett huzalokkal csatlakoztat a kicsi szívéhez. Korábban az alacsony súlyú újszülötteknél ezt a módszert alkalmazták és ennek előnye többek között az, hogy kevésbé invazív és gyors bevezető sebészi procedúrát tesz lehetővé. Hátránya viszont, hogy egy héten belül teljes mértékben beültetett és állandó pacemakerre kell cserélni.
Dr. Maeda akkor változtatott elképzelésein, amikor látta, hogy miközben Jaya állapota kritikus volt, egyébként nem volt olyan beteg, hogy mellkasi kompresszióra szoruljon. Bár a szívritmusa kórosan alacsony volt, de legalább stabilan állandó. Így elhatározta, hogy akkor és ott beülteti az állandó pacemakert és megóvja Jayát attól, hogy néhány héten belül ismét műteni kelljen.
Ez azonban egyáltalán nem jelentette azt, hogy kockázatok nélküli volt a terve: a teamnek rendkívül gondosan kellett eljárnia. Dr. Maeda magyarázata szerint: „A kislány szívizma olyan gyenge volt, hogy rendkívül óvatosnak kellett lennem, amikor az öltéseket végeztem. A szívizom ugyanis egy ilyen pici babánál könnyen szakad és ez az oka annak, hogy az orvosok miért helyezik be szívesebben az ideiglenes pacemaker vezetékeket.”
Dr. Maeda mindössze 8 öltéssel csatlakoztatta a pacemaker két vezetékét a baba apró szívéhez. Magát a pacemakert a kislány hasüregének a felső negyedébe ültette be.
Mire Jaya 2 órás újszülött lett, a műtétet befejezték és a kicsi szíve normál ritmusban kezdett verni. A kislánynak még további hat hetet kellett a kórházban töltenie. A szíve normálisan pumpálta a vért, súlya gyorsan gyarapodott és idén január közepére már otthon is volt.
Az orvosok állítják, hogy Jaya prognózisa kiváló. Ahogy növekszik majd, további műtétre lesz szüksége, mivel a pacemaker vezetékeit repozicionálni kell és minden 5-7. évben új elemre lesz szükség, de ettől eltekintve az orvosok szerint Jaya normális életre lesz képes.
A szülők azért választották a Jaya nevet kislányuknak, mert hindu nyelven győzelmet jelent.
